Bocsánat, hogy csak ma hozok részt , de csak ma jöttem haza. Volt egy kevéske időm irni az erdőn, a hegyek között, kicsit tul fogalmazások is cannak, tulkomplikáltam pár dolgot meg részt, elég furcsa lett. Remélem tetszeni fog nektek. Utólag is Boldog Karácsonyt és Boldog Új évet!
/Stefi szemszöge/
-Te mióta álsz itt?-kérdezte Niall miközben javában ette már a tőlem visszakapott chipset.
-Nem olyan régóta. De miért is?
-Te mióta álsz itt?-kérdezte Niall miközben javában ette már a tőlem visszakapott chipset.
-Nem olyan régóta. De miért is?
-Halottál mindent ugye?-kérdezte
közben lehajtotta a fejét.
-Nem mindent. Vagy lehet. Nem tudom. Onnantól halottam, hogy :,,Ráhajtottam a csajodra,jah bocs nem is a csajod.” Féltékeny volt ugye?
-Igen. Nem gondoltam, hogy ennyire idegesíti ez őt. Gondoltam tényleg csak kihasznált téged de...
-Miért, nem így van?
-Nem...Azért volt ennyire kiakadva mert tényleg szeret téged csak nem akarja bevalanni és ha nem ismerném azt mondanám, hogy csak azért van mégmindig Daniele-el mert ő híres te meg nem. De ez nem így van...
-Innentől már tudom a fojtatást. Túl jó a szíve ahoz,hogy megbántsa. Két év után már nincs szive szakítani vele. Tudja,hogy Danielle szereti őt de egyrészből még ő is viszont szereti....
-Igaz...Ilyen hamar észrelehet venni? Vagy nem is...Te különkb vagy. Te vagy szívének a társa és azért tudod,hogy mit érez és hogy mi van vele. Más magyarázad nincs.Na ez tőlem kicsit nyálás volt.- megvakarta a mondata végén a tarkóját.
-Ez nem így van! Neki Danielle a társa. Már két éve. Az én érkezésem nem tud egy kétéves szerelmet szétfoszlatni. Ők szeretik egymást és ezt kell fogadnunk.
-De te nem szereted őt?
-De igen...Tiszta szivemből...De ez nem ér semmit ha ő nem szeret viszont...
-De viszont szeret! Miért nem érted meg?! Azért volt féltékeny!
-Nem volt féltékeny csak max félt Harrytől. Ennyi.
-Ebbe ne légy ennyire biztos. És Harryvel tényleg vigyázz.
-Oké,vigyázni fogok,megígérem.
-Rendben.
Beszélgetésünk nem is volt beszélgetés.Inkább mindenki harcolt a saját igazáért. Szerintem Liam nem szeret,Niall szerint igen. Volt már ahol kiabáltunk egymással pedig eggyikünk sem süket de úgyis. Sajnos azzal nem törödtünk,hogy valaki halle mindket. Mivel a szobák mind egy emeleten vannak, így szerintem Liam mindent hallott. De nem is baj. Hisz úgysem szeret,biztos örül,hogy én ezt jól tudom. De gondolkozzunk el azon,hogy akkor miért mondta azt a repülőn? Miért csókolt meg többször is mióta megismerkedtünk? Miért hazudott Danielleről? Miért mondta hogy szakítottak hogyha ez nem is igaz? Na ezek jókérdések az biztos. De majd mikor hazaérek még elgondolkozok rajtuk.
-Öm,Niall,ha érdekel, ma otthon a szüleimnél vacsorázok. Nem tudom mikor érek haza.Indulok is. Majd jövök.-Liam Niallhoz való üzenete szakította félbe gondolkodásomat amit Niall fürkésző tekintete közben folytattam.
Liam választ sem várva, elment melettünk-mivel pont a lépcsővel szemben van Niall szobája ami elött beszélgettünk-és leviharzott a lépcsőn. Már kicsit nyugodtabb arckifejezése volt de még mindig nem volt teljesen nyugodt. Épp indultam volna le a lépcsőn Niallel, amikor telefonom heves rezgésére lettem figyelmes. A kijelzőn Réka neve virított.
-Haló!-szoltam bele normális hangsúllyal a telfonba, egy normális beszélgetés létrehozatala érdekében.
-Szia. Haza kéne gyere, mert nincs kulcsod és nekünk elkell mennünk. Geoffék áthivtak minket vacsorára.-szuper, még csak ez kellett. Egzedül leszek itthon. De jóó.
-Rendben indulok is.-mikor ezt a mondatot kimondtam, Niall nagyranyilt szemekkel nézett rám, próbálta kivenni a tekintetemből, hogy miért is kell elmenjek és hova.-Sziaaa!.köszöntem el.
-Siess! Szia!-gondolhattam volna,hogy az utolsó percen szolna nekem is igy sietnem kell.
Hirtelen Niall felé fordultam, hogy elmagyarázzam mi is történik. Forsulatom meglepte Niallt, elég fura fejet vágott amikor egy pilanat alatt már vele szemben voltam, nem számitott rám.
-Mennem kell. Nincs kulcsom és kizárnak ha nem sietek.
-Értem. Ha mensz, szia.-köszönt el és adott két puszit.
-Szia.-köszöntem el én is és sietősen levágtattam a lépcsőn.
Ez a vágtatás tényleg vágtatás volt, mivel kettesével szdtem a lépcsőfokokot és az utolsó négyről leszöktem, időt sporolva azon a négy lépcsőfokon is. Az bejárati ajtóhoz a nappalin keresztül tudtam csak eljutni, így sehogy sem kerülhettem azt, hogy ne találkozzak Liamel. Úgy mint mindenki a szobában, Ő is a kanapén ült, beszélgetett Zaynel. Elég érdekes témájuk lehetett mert amikor Zayn meglátott engemet, a beszélgetésük megszakadt és Zayn apró jelzése segítségével, ami egy apró pillantás volt, Liam ,,csak úgy a semmiből” rájött, hogy beléptem a szoba küszöbén,felált és azelőszoba felé vette az irányt és útja kezdetén elköszönt a szobában lévő társaságtól. Én is hamar elköszöntem tőlük,hamar elhadartam nekik, hogy miért kell ilyen sietősen hazamenjek és én is kifele vettem az irányt. Az előszobában, Liam épp huzta cipőjét. Furcsa véletlen közepedte az én cipőm nagyon közél volt az övéhez. Közelebb léptem hozzá majd a cipőm után nyultam. Felvettem azt és az előszoba másik felébe húzódva felhúztam. Már én is készen voltam és már nyultam volna a kilincshez, hogy lenyomjam, mikor kezünk a kilincs felett összeért. Egyszerre nyultunk a kilincshez azthiszem. Niall ezt azzal magyarázná, hogy Ő a szivemnek a társa így egy hullámhoszzon perdülünk.(asszem igy szokták mondani)
-Nem mindent. Vagy lehet. Nem tudom. Onnantól halottam, hogy :,,Ráhajtottam a csajodra,jah bocs nem is a csajod.” Féltékeny volt ugye?
-Igen. Nem gondoltam, hogy ennyire idegesíti ez őt. Gondoltam tényleg csak kihasznált téged de...
-Miért, nem így van?
-Nem...Azért volt ennyire kiakadva mert tényleg szeret téged csak nem akarja bevalanni és ha nem ismerném azt mondanám, hogy csak azért van mégmindig Daniele-el mert ő híres te meg nem. De ez nem így van...
-Innentől már tudom a fojtatást. Túl jó a szíve ahoz,hogy megbántsa. Két év után már nincs szive szakítani vele. Tudja,hogy Danielle szereti őt de egyrészből még ő is viszont szereti....
-Igaz...Ilyen hamar észrelehet venni? Vagy nem is...Te különkb vagy. Te vagy szívének a társa és azért tudod,hogy mit érez és hogy mi van vele. Más magyarázad nincs.Na ez tőlem kicsit nyálás volt.- megvakarta a mondata végén a tarkóját.
-Ez nem így van! Neki Danielle a társa. Már két éve. Az én érkezésem nem tud egy kétéves szerelmet szétfoszlatni. Ők szeretik egymást és ezt kell fogadnunk.
-De te nem szereted őt?
-De igen...Tiszta szivemből...De ez nem ér semmit ha ő nem szeret viszont...
-De viszont szeret! Miért nem érted meg?! Azért volt féltékeny!
-Nem volt féltékeny csak max félt Harrytől. Ennyi.
-Ebbe ne légy ennyire biztos. És Harryvel tényleg vigyázz.
-Oké,vigyázni fogok,megígérem.
-Rendben.
Beszélgetésünk nem is volt beszélgetés.Inkább mindenki harcolt a saját igazáért. Szerintem Liam nem szeret,Niall szerint igen. Volt már ahol kiabáltunk egymással pedig eggyikünk sem süket de úgyis. Sajnos azzal nem törödtünk,hogy valaki halle mindket. Mivel a szobák mind egy emeleten vannak, így szerintem Liam mindent hallott. De nem is baj. Hisz úgysem szeret,biztos örül,hogy én ezt jól tudom. De gondolkozzunk el azon,hogy akkor miért mondta azt a repülőn? Miért csókolt meg többször is mióta megismerkedtünk? Miért hazudott Danielleről? Miért mondta hogy szakítottak hogyha ez nem is igaz? Na ezek jókérdések az biztos. De majd mikor hazaérek még elgondolkozok rajtuk.
-Öm,Niall,ha érdekel, ma otthon a szüleimnél vacsorázok. Nem tudom mikor érek haza.Indulok is. Majd jövök.-Liam Niallhoz való üzenete szakította félbe gondolkodásomat amit Niall fürkésző tekintete közben folytattam.
Liam választ sem várva, elment melettünk-mivel pont a lépcsővel szemben van Niall szobája ami elött beszélgettünk-és leviharzott a lépcsőn. Már kicsit nyugodtabb arckifejezése volt de még mindig nem volt teljesen nyugodt. Épp indultam volna le a lépcsőn Niallel, amikor telefonom heves rezgésére lettem figyelmes. A kijelzőn Réka neve virított.
-Haló!-szoltam bele normális hangsúllyal a telfonba, egy normális beszélgetés létrehozatala érdekében.
-Szia. Haza kéne gyere, mert nincs kulcsod és nekünk elkell mennünk. Geoffék áthivtak minket vacsorára.-szuper, még csak ez kellett. Egzedül leszek itthon. De jóó.
-Rendben indulok is.-mikor ezt a mondatot kimondtam, Niall nagyranyilt szemekkel nézett rám, próbálta kivenni a tekintetemből, hogy miért is kell elmenjek és hova.-Sziaaa!.köszöntem el.
-Siess! Szia!-gondolhattam volna,hogy az utolsó percen szolna nekem is igy sietnem kell.
Hirtelen Niall felé fordultam, hogy elmagyarázzam mi is történik. Forsulatom meglepte Niallt, elég fura fejet vágott amikor egy pilanat alatt már vele szemben voltam, nem számitott rám.
-Mennem kell. Nincs kulcsom és kizárnak ha nem sietek.
-Értem. Ha mensz, szia.-köszönt el és adott két puszit.
-Szia.-köszöntem el én is és sietősen levágtattam a lépcsőn.
Ez a vágtatás tényleg vágtatás volt, mivel kettesével szdtem a lépcsőfokokot és az utolsó négyről leszöktem, időt sporolva azon a négy lépcsőfokon is. Az bejárati ajtóhoz a nappalin keresztül tudtam csak eljutni, így sehogy sem kerülhettem azt, hogy ne találkozzak Liamel. Úgy mint mindenki a szobában, Ő is a kanapén ült, beszélgetett Zaynel. Elég érdekes témájuk lehetett mert amikor Zayn meglátott engemet, a beszélgetésük megszakadt és Zayn apró jelzése segítségével, ami egy apró pillantás volt, Liam ,,csak úgy a semmiből” rájött, hogy beléptem a szoba küszöbén,felált és azelőszoba felé vette az irányt és útja kezdetén elköszönt a szobában lévő társaságtól. Én is hamar elköszöntem tőlük,hamar elhadartam nekik, hogy miért kell ilyen sietősen hazamenjek és én is kifele vettem az irányt. Az előszobában, Liam épp huzta cipőjét. Furcsa véletlen közepedte az én cipőm nagyon közél volt az övéhez. Közelebb léptem hozzá majd a cipőm után nyultam. Felvettem azt és az előszoba másik felébe húzódva felhúztam. Már én is készen voltam és már nyultam volna a kilincshez, hogy lenyomjam, mikor kezünk a kilincs felett összeért. Egyszerre nyultunk a kilincshez azthiszem. Niall ezt azzal magyarázná, hogy Ő a szivemnek a társa így egy hullámhoszzon perdülünk.(asszem igy szokták mondani)
-Hagyd, majd nyitom én.-mondta
kedvesen azon a sexy mély hangján ami mint mindig, most is elvarázsolt.
Hangjától mindig olyan kábult leszek, mintha nem ezen a földön lennék. Már úgy
rabulejtett hangja, hogy észre sem vettem, hogy kinyitotta nekem az ajtót.
–Hazavigyelek?-még jó, hogy megszólalt hanem én még mindig ott állnék az
ajtóban. Kérdése hallatán magamhoz tértem és kimentem az ajtón, mögöttem
szorosan jött ő is.
-Közel lakok, nem szükséges.Azért köszi. Szia.-mondtam majd hátatfordítva neki elgondolkoztam azon, hogy nemrég veszekedett Niallel miattam, mostmeg Ő kedveskedik velem...Pont olyan amilyennek elképzeltem. Nem. Nem pont olyan...Ő sokkal jobb mint ahogy elképzeltem. Már az utca végén jártam, a következő kanyarnál fordultam volna be a parkhoz, mikor ujra meghalottam hangját.
-Steff! Álj meg kérlek!-lihegve kiabált utánam és futott, ahogyan csak a lába birta.-Csak megakartam köszönni azt amit ma értem tettél. Értem ezalatt a kaját és azt, hogy elviselted a fiúkat. Nagyon sokat jelent ez nekem.
-Nagyon szivesen. Máskor is. De mostmár tényleg mennem és sietnem kell.
-Oké,nem is tartlak akkor fel. Szia. És mégegyszer: köszönöm.
-Nagyon szivesen. Sziaa!-mondtam majd megint hátatfordítva neki bagtatttam tovább hazafelé. Bevettem a kanyart a parfelé, átmentem a parkon, át az úton és már a tömbházunk elött is is voltam. A második emeletre felérve már hallani lehetett Csabi hangját ahogy lépik ki az ajtón.
-De jó, hogy megjöttél! Már szembe akartam menni veled. De már ittvagy úgyhogy semmi gond. Ne nagyon menj ki, legalábbis egyedül, ha kimensz kérlek szoljál, egy sms-t irj legalább, kaja van elég a hűtőben, van karamellás fagyi a fagyasztóban és távirányító a kávézó asztal alsó polcán.Ha valamit nem találsz, hivj nyugodtan.
-Rendben, remélem elboldogulok. Sziasztok!-mondtam majd bementem a házba.
-Közel lakok, nem szükséges.Azért köszi. Szia.-mondtam majd hátatfordítva neki elgondolkoztam azon, hogy nemrég veszekedett Niallel miattam, mostmeg Ő kedveskedik velem...Pont olyan amilyennek elképzeltem. Nem. Nem pont olyan...Ő sokkal jobb mint ahogy elképzeltem. Már az utca végén jártam, a következő kanyarnál fordultam volna be a parkhoz, mikor ujra meghalottam hangját.
-Steff! Álj meg kérlek!-lihegve kiabált utánam és futott, ahogyan csak a lába birta.-Csak megakartam köszönni azt amit ma értem tettél. Értem ezalatt a kaját és azt, hogy elviselted a fiúkat. Nagyon sokat jelent ez nekem.
-Nagyon szivesen. Máskor is. De mostmár tényleg mennem és sietnem kell.
-Oké,nem is tartlak akkor fel. Szia. És mégegyszer: köszönöm.
-Nagyon szivesen. Sziaa!-mondtam majd megint hátatfordítva neki bagtatttam tovább hazafelé. Bevettem a kanyart a parfelé, átmentem a parkon, át az úton és már a tömbházunk elött is is voltam. A második emeletre felérve már hallani lehetett Csabi hangját ahogy lépik ki az ajtón.
-De jó, hogy megjöttél! Már szembe akartam menni veled. De már ittvagy úgyhogy semmi gond. Ne nagyon menj ki, legalábbis egyedül, ha kimensz kérlek szoljál, egy sms-t irj legalább, kaja van elég a hűtőben, van karamellás fagyi a fagyasztóban és távirányító a kávézó asztal alsó polcán.Ha valamit nem találsz, hivj nyugodtan.
-Rendben, remélem elboldogulok. Sziasztok!-mondtam majd bementem a házba.
