14.fejezet-Sajnálom...

Sziasztok! Nem kell megijedni a fejezet címe miatt, a történetben nem történt semmi olyan amiért valaki bocsánatot kéne kérjen. Én szeretnék tőletek bocsánatot kérni és sajnálom 1.hogy ilyen későn hoztam új részt, 2.hogy unalmas lett, 3.hogy nem irtam ebbe a fejeztebe sem bele a nagy fordulatot amelyiket szerettem volna 4.hogy rövid lett, tudom eddig jobb volt,pár fejezet óta ellaposodott de ígérem, az ezutáni fejezet jobbak lesznek. Sajnálom,hogy csalódást okozok nektek. Sajnálok mindent,kérlek neharagudjatok rám. Itt a következő fejezet,nem hiszem tetszeni fog de ez a feji is egy összekötő fejezet ami nélkül nem fognak sorrendben menni az események. Jó olvasást! Irjatok komikat ha akartok,sokat jelentene nekem ha leirnátok a véleményetetek azt hogy mi tetszik a blogomban és azt hogy ti hogyan képzelitek el a folytatást. Vároma véleményeiteket,komiaitokat. Sziasztook!


/Stefi szemszöge/

-Hé! Ez a Nialé!-mondtam majd rácsaptam egy kicsikét Zany kézére amikor akart venni a csipszből.
-Akkor te miért ehetsz belőle?
-Mert én harcoltam érte.-mondtam önelégült arccal majd ujra vettem a chipsből.
-Á,szóval így álunk! Te és Niall...
-Igen én és Niall nagyon jó barátok vagyunk és ennyi.-tudtam mit akar mondani ezért félbe szakítottam de nem bántam meg.
-Biztos?
-Biztos.
  Pár perc néma csend,csak a chips hangja halatszott ahogy ropog. Nem bírtam sokáig hamar halgatni a számban végbemenő koncertet így miután lenyeltem azt ami a számban volt, hangosan elkezdtem röhögni. Majd Zayn is utánam. Így röhögtünk úgy két percet majd amikor kapott már levegőt megszólalt.
-Te kész vagy! Még mit nem tudunk rólad?-mondta még egy kicsit röhögve.
-Sokmindent.
-Mesélj valamiket magadról. Szeretnélek jobban megismerni.
-Biztos vagy a kérésedben? Ha meghallod a hobórtjaimat meg a fóbiáimat biztos nem akarsz majd jobban megismerni.
-Hát ha már fóbiáid is vannak akkor annyira nem vagy eltérő töllünk így nem fognak zavarni.
-Oké. Hol is kezdjem?-vakartam a tarkómat-Áá,megis van. Van egy két éves hugom akit nagyon szeretek, akkor nagyon lusta vagyok főleg ha valamit kéne csináljak,kocka vagyok de nagyon, akkor utálom a spenótot,a spárgát,a kelbimbót és a tökfőzeléket, nagyon hülye vagyok,sokak szerint bolond ,akkor én komolyítok általában mindenkit, ha valami hülyeséget akarnak csinálni én visszafogom őket,  akik nem ismernek azok szerint egy csendes,visszafogott lány vagyok,mongyuk vannak olyan pillanataim amikor ilyen vagyok, de akik jól ismernek azok komolyan nagyon sokat látnak. És még akkor most jönnek csak a fóbiáim. Mindig zokniban alszok,na nem eppe mindig de úgyis, és csakis azért mert kicsikoromban a szüleim mindig azt mondták,hogy hogyha kirakom a rakaróalól a lábam, az ágyam alatt lévő szörny leharapja a lábujkám. Én kitaláltam,hogy hogyha zokniban alszok,mivel a zoknit elöbb le kell huzza ,én azt észreveszem és elkapom a lábam mielött lehuzná a zoknit róla. Na azóta mióta kitaláltam ezt a logikám,azóta zokniban alszok. Elég sok logikát hoztam létre mióta az eszemet tudom,mindenki kivan halva tőlük de nagyon sok logikám igaz is. Eddig mindig osztályelső voltam, sokan mongyák hogy okos és inteligens lány vagyok,hát ha ők mongyák akkor biztos. És akkor nagyon sokat eszek de olyan a testalkatom hogy sosem hízok így nyugodtam ehetek amennyit akarok.
-Ilyen Niall is amúgy.-mondta nevetve Zayn.
-Akkor nem vagyok egyedül dejó. Még mindig akarod hogy fojtassam?
-Persze! Mindent tudni akarok rólad!
-Akkor jó... De majd te is kell mesélj magadról rendben?-ő csak bologatott.- Na akkór...Imádok fotózni,fotós szeretnék majd lenni és ehez London is hozzá fog segíteni remélem, akkor még mit nem mondtam? Áá! Van egy plüskutyám akit ha valahova utazok vagy valami,mindig viszem magammal. Fél éves korom óta megvan és a szüleim mindig haragudtak rám hogy minek cipelem mindenhova. És akkor kábé ennyi.Huh-a végén kikelett fujjam magam,kicsit elfáradtam a nagy mesélésben de élveztem. Zayn egy-egy résznél elröhögte halkan magát de figyelmesen végighalgatott.
-Hát nem vagy semmi az biztos. Ilyen lánnyal mint te nem találkoztam még.
-Biztso vagy benne?
-Biztos!
-Akkor jó...De van egy baj...A te bemutatkozásodat halaszthassuk késöbbre? Már elég kevés chips van és azért szeretnék Niallnek is adni. Ne haragudj. Sietek.
-Oké,oké! Semmi baj! Így legalább még egy ideig birni fogsz.-mondta röhögve.
-Hidd el,kevés olyan ember van akit én nem bírok azután miután elmondta milyen.
-Ennek örülök...De most siess! Várlak vissza!
-Okééés! Sietek!-és már ott sem voltam.
A lépcső felé siettem de a lépcső alján Harryvel futottam össze. Megállított.
-Steff? Lehetne egy kérdésem?-nézett rám szomoru de nyagyon cuki tekintettel.
-Persze! Mond.
-Este találkozhatnánk? Csak mi ketten...
-Te most randira hívsz?
-Mondhatjuk annak is,ahogy te szeretnéd.
-Persze.Szivesen találkoznék este veled.
-Ennek örülök. Akkor este fél hétkor a parkban a nagyfánál?
-Megfelel! Tudtommal nincs semmi dolgom se programom estére.
-Akkor jó! Nem is tartalak fel tovább.
-Oké! Sziaa! Akkor este!-még halottam egy halk okét miközben rohantam fel a lépcsőre de már nem fordultam meg.
-Hé Niall!-mondtam mikor az ajtójához értem de majd megtorpantam mikor meghalottam miről vagyis inkább kiről beszélgetnek Liammel. Nem halottak meg így figyelmesen halgatóztam egy kicsit.

/Niall szemszöge/
Mikor Steff elviharzott Liam melett le a nappaliba,utána akrtam menni de Liam nem engedett.
-Mit akarsz tőle?-kérdezte tőlem mérgesen,mélyen a szemembe nézve.
-Semmit.-vágtam csakúgy oda neki lazán ahogy szoktam.
-Akkor mi volt ez az elöbbi?
-Semmi. Miért mit gondoltál? Elakarom venni a csajod? Á,nem is a csajod úgyhogy nyugodtan ráhajthatok. Van neked más barátnőd és ő csak játéknak kelett neked. Majd én boldoggá teszem.-mondtam cinikusan majd megint elakartam menni melette de megint nem hagyta.
-Azt hisszed mert más valakim van  te ráhajthatsz Stefire?
-Nem hiszem,tudom. De már Harry megtette elöttem úgyhogy ne velem veszekedj.
-Mit tett Harry?
-Elhivta Stefit egy randira.De mostmár mennék.-mondtam majd a megszeppent Liamet félre löktem magam elöl. Amikor kiléptem az  ajtómon,Stefi nagyranyílt szemekkel nézett rám majd felém nyujtotta a chipset amit az elöbb vett el tőlem.

/Stefi szemszöge/
 Figyelmesen halgattam végig amint Niall és Liam ha úgyvesszük rajtam veszekedtek.Ha jól halottam mindent akkor Liam féltékeny. Ez nem is rosz ötlet. De nem akarom Harryt kihasználni. Majd este megbeszélem vele a dolgokot. Hé,Niall mióta van velem szemben?-kérdeztem magamtól nagyranyílt szemekkel majd nem tudtam mitcsináljak.  Szerencsére hamar kapcsoltam és felé nyujtottam a chipset. 

13.fejezet-Ez van...

  SZiasztok Hosszabbra terveztem ezt a fejezetet de ugy döntöttem hogy a következőbe irom bele azokat a dolgokat amiket ebből kihagytam. Remélem tetszeni fog neket. :D Jó olvasást!



-Sziaa! Biztos te vagy Liam huga,Stefany. Danielle vagyok,Liam barátnője. Örülök hogy megismertelek.-köszöntött nagy mosollyal az arcán Dani, ,,Liam barátnője” ezek szerint.
-Szia Danielle,igen én vagyok Stefany de mostmár mennem kell. Örülök hogy megismertelek.-húztam már a cipőmet amikor válaszoltam neki majd kirohantam a házból köszönés nélkül.
    A parkba mentem,nem haza hisz a srácok még biztos nálunk vannak és semmi kedvem most velük lenni. Csak Niall tanácsára és segítségére lenne szükségem most, ebben a pillanatban. Hirtelen rezegni kezdett a zsebem.
-Szia Stefi, a srácok elmentek ,Csabi visszament dolgozni és meg átmejek Katyhez a szomszédba. Ha valami van hívj. Puszii! Sziaa!-mondta a telefonba Réka majd válaszomat megse várta és letette a telefont.
  Leültem a parkba,arra a padra ahol a minap Liamel beszélgettünk. Könnyeim megeredtem és sorra gördültek le az arcomon. Térdembe bújva sírtam , egyedül,egy padon,egy olyan helyen ahol sok ember nem lát. De mégis ,egyszer egy kedves lány hang kezdett szólóngatni.
-Hé csajszii! Ne sírj! Emma vagyok, szólj ha segíthetek valamiben.-nem mondhatttam meg neki az igazat így hamar kiterveltem egy hihető hazugságot.
-Meghalt  a kutyám, Trixi...-mondtam szipogva.
-Nagyon sajnálom de ő csak egy kutya...Majd kapsz másikat akit nála jobban fogsz szeretni.-mondta majd simogatni kezdte a hátamot. A simogatásról Liam melegítés módja jutott eszembe,ahogy pár percel ezelött ő is igy simogatta a hátamot hogy ne fázzak. Mégjobban kezdtem sirni.
-De ő nem csak egy kutya volt hanem a legjobb barátom.-mondtam sírás közben- Olyan kutya mint ő nincs több a világon ebben niztos vagyok.
-Elhiszem...nekem is volt egy kutyám aki szintén meghalt de már elfeljtettem és túl léptem rajta. Hiddel,neked is sikerülni fog.
-Köszönöm hogy bíztatsz. Nem lenne kedved eljönni hozzám? Ittlakok a közelben és te vagy az eggyetlen ember akit ismerek a városból a családomon kívül.
-Persze. Úgy sincs más dolgom.
   Felmentünk hozzánk. Mint Réka mondta,senki sem volt otthon. Leültünk a kanapéra és csak beszélgettünk úgy egy órát majd kelett hazamenjen,elköszöntünk és elment. Telefonomhoz kaptam és Niallt tárcsásztam.(mikor ittvoltak,mindenki megadta a számát)Hamar fel is vette. Én megint sírásba kezdtem.
-Szia Niall...Stefany vagyok. Kérlek ne mond meg senkinek hogy velem beszélsz,főleg Liamnek ne és ne enged hogy valaki is halja amit mondok.
-Szia...hallom sírsz...nem csodálom. Itt ülnek ketten a kanapén és csókolóznak néha-néha. Tudok valamiben segiteni?
-Beszélhetnénk? Szükségem van rád. Valakivel beszélnem kell,és csak benned bízok meg. Beszélhetünk?
-Persze. Köszönöm hogy megbízol bennem. Most ment el Dani,nincs kedved átjönni? A srácok a szobájukban,a konyhában vagy akár a szobámban beszélhetünk. Én nyitok majd neked ajtót,igy megfelel?
-Persze. Köszönöm.
-Nagyon szivesen. Akkor várlak. Ne sirj,nem éri meg!
-Nem fogok,ígérem. Szia!
-Szia!
   Niall nagyon kedves velem. Megért,segítnekem,ha szükségem van valamire vagy valakire ő itt van nekem ezért nagyon hálás vagyok neki.
   Összeszettem pár cuccot mint például egy csomag zsepit és a telefonom majd elindultam Liam háza felé. Mikor odaértem kopogtam majd csodámra nem Niall hanem Liam nyitotta ki az ajtót.
-Szia Liam! Niall itthon van?-mondtam kedvesen mosogja majd átnéztem a háta fölött és megpillantottam Niall,épp a konyhából jött ki és kedvesen üdvözölt amint meglátott.
-Szia Stefany,már vártalak. Liam beengednéd kérlek?-tolt aarrébb Liamet az ajtóból majd bementem.-Éhes vagy?
-Egy kicsit igen.
-Gyere,csinálok egy szendvicset ,az jó lesz?
-Aham!-mmondtam majd bementünk  a konyhába majd Niall nekilátott a szendvicsemnek.
-És akkor mi a van veled?-kérdezte majd szemöldökével a hátam mögé mutatott jezeve hogy valaki még van a konyhában.
-Semmi különös és veled?-válaszoltam majd Niall mellé álltam és segitettem neki szendvicst csinálni.
 Nagyon jól éreztük magunkat szendvics csinálás közbem,röhögtünk,majdnem elvágtam az ujjam és ugy csináltunk hogy az ajtóban álló és minket figyelő Liam kicsit féltékeny legyen. Ezért párszor Niall a hátamhoz állt és megfogta a kezem és ugy raktuk fel például a sonkát a szendvicsekre,mondván hogy nem jól rakom őket ezért kell segitsen. Liamen látszott hogy idegesiti de mi rolla tudomást nem véve játszottuk hogy jól megvagyunk. Majd amikor végeztünk a szenvicsekkel,pontosan 6-al (három nekem három neki,mindketten kajásak vagyunk nagyon is), Niall behívott a szobájába hogy ottt együk meg őket. Bementünk majd amikor én becsuktam magamután az ajtót,kitört belőlem megint a sírás,már nem tudtam birni de itt nem láttam senki.
-Nem gondoltam hogy ennyire megvisel az ami most Liam és Danielle-el van. Nyugodj meg és gyere együnk,renben?
-Oké. Majd elfelejtem vagy nem?
-Egyhamar nem de ez most nem lényeges. Egyűnk!-kicsit jobb kedvem lett Niall lelkesedésétől és nekiláttunk enni.
  Mikor befejeztük megláttam egy zsacsi chipset amit nagyon megkívántam így elvettem de Niall nem hagyta hogy kiboncsam mert ő akarta kibontani majd mikor elakarta venni ,és felmásztam az ágyára és magasra emeltem a chipset. Nem tudom hogy de az eggyik pillanatban még térdeltem am másikban meg már feküdtem és Niall csikizett hogy aggyam oda neki a chipset. Az ajtó nyikorgását figyelembe se véve,Niall csikizett tovább rajtam feküdve én meg röhögtem és már fájt a ahasam a csikizéstől és a röhögéstől. Egyszer csak valaki megköszörülte a torkát. Niall mégmindig rajtam fekve megfordult és én kihasználva  azt hogy már nem csikiz,kimásztam alóla és a chipsel a kezemben rohantam az ajtó felé,majdnem elestem igy kicsit levoltam hajolva majd amikor felemelkettem Liammel találkozott a tekintetem. Elég furán nézett rám majd én őt figyelembe se véve,borzosan elmentem melette és ki mentem a nappaliba. Ledobtam magam a kanapéra majd Zayn huppant le mellém és belemarkolt a chipsbe.