13.fejezet-Ez van...

  SZiasztok Hosszabbra terveztem ezt a fejezetet de ugy döntöttem hogy a következőbe irom bele azokat a dolgokat amiket ebből kihagytam. Remélem tetszeni fog neket. :D Jó olvasást!



-Sziaa! Biztos te vagy Liam huga,Stefany. Danielle vagyok,Liam barátnője. Örülök hogy megismertelek.-köszöntött nagy mosollyal az arcán Dani, ,,Liam barátnője” ezek szerint.
-Szia Danielle,igen én vagyok Stefany de mostmár mennem kell. Örülök hogy megismertelek.-húztam már a cipőmet amikor válaszoltam neki majd kirohantam a házból köszönés nélkül.
    A parkba mentem,nem haza hisz a srácok még biztos nálunk vannak és semmi kedvem most velük lenni. Csak Niall tanácsára és segítségére lenne szükségem most, ebben a pillanatban. Hirtelen rezegni kezdett a zsebem.
-Szia Stefi, a srácok elmentek ,Csabi visszament dolgozni és meg átmejek Katyhez a szomszédba. Ha valami van hívj. Puszii! Sziaa!-mondta a telefonba Réka majd válaszomat megse várta és letette a telefont.
  Leültem a parkba,arra a padra ahol a minap Liamel beszélgettünk. Könnyeim megeredtem és sorra gördültek le az arcomon. Térdembe bújva sírtam , egyedül,egy padon,egy olyan helyen ahol sok ember nem lát. De mégis ,egyszer egy kedves lány hang kezdett szólóngatni.
-Hé csajszii! Ne sírj! Emma vagyok, szólj ha segíthetek valamiben.-nem mondhatttam meg neki az igazat így hamar kiterveltem egy hihető hazugságot.
-Meghalt  a kutyám, Trixi...-mondtam szipogva.
-Nagyon sajnálom de ő csak egy kutya...Majd kapsz másikat akit nála jobban fogsz szeretni.-mondta majd simogatni kezdte a hátamot. A simogatásról Liam melegítés módja jutott eszembe,ahogy pár percel ezelött ő is igy simogatta a hátamot hogy ne fázzak. Mégjobban kezdtem sirni.
-De ő nem csak egy kutya volt hanem a legjobb barátom.-mondtam sírás közben- Olyan kutya mint ő nincs több a világon ebben niztos vagyok.
-Elhiszem...nekem is volt egy kutyám aki szintén meghalt de már elfeljtettem és túl léptem rajta. Hiddel,neked is sikerülni fog.
-Köszönöm hogy bíztatsz. Nem lenne kedved eljönni hozzám? Ittlakok a közelben és te vagy az eggyetlen ember akit ismerek a városból a családomon kívül.
-Persze. Úgy sincs más dolgom.
   Felmentünk hozzánk. Mint Réka mondta,senki sem volt otthon. Leültünk a kanapéra és csak beszélgettünk úgy egy órát majd kelett hazamenjen,elköszöntünk és elment. Telefonomhoz kaptam és Niallt tárcsásztam.(mikor ittvoltak,mindenki megadta a számát)Hamar fel is vette. Én megint sírásba kezdtem.
-Szia Niall...Stefany vagyok. Kérlek ne mond meg senkinek hogy velem beszélsz,főleg Liamnek ne és ne enged hogy valaki is halja amit mondok.
-Szia...hallom sírsz...nem csodálom. Itt ülnek ketten a kanapén és csókolóznak néha-néha. Tudok valamiben segiteni?
-Beszélhetnénk? Szükségem van rád. Valakivel beszélnem kell,és csak benned bízok meg. Beszélhetünk?
-Persze. Köszönöm hogy megbízol bennem. Most ment el Dani,nincs kedved átjönni? A srácok a szobájukban,a konyhában vagy akár a szobámban beszélhetünk. Én nyitok majd neked ajtót,igy megfelel?
-Persze. Köszönöm.
-Nagyon szivesen. Akkor várlak. Ne sirj,nem éri meg!
-Nem fogok,ígérem. Szia!
-Szia!
   Niall nagyon kedves velem. Megért,segítnekem,ha szükségem van valamire vagy valakire ő itt van nekem ezért nagyon hálás vagyok neki.
   Összeszettem pár cuccot mint például egy csomag zsepit és a telefonom majd elindultam Liam háza felé. Mikor odaértem kopogtam majd csodámra nem Niall hanem Liam nyitotta ki az ajtót.
-Szia Liam! Niall itthon van?-mondtam kedvesen mosogja majd átnéztem a háta fölött és megpillantottam Niall,épp a konyhából jött ki és kedvesen üdvözölt amint meglátott.
-Szia Stefany,már vártalak. Liam beengednéd kérlek?-tolt aarrébb Liamet az ajtóból majd bementem.-Éhes vagy?
-Egy kicsit igen.
-Gyere,csinálok egy szendvicset ,az jó lesz?
-Aham!-mmondtam majd bementünk  a konyhába majd Niall nekilátott a szendvicsemnek.
-És akkor mi a van veled?-kérdezte majd szemöldökével a hátam mögé mutatott jezeve hogy valaki még van a konyhában.
-Semmi különös és veled?-válaszoltam majd Niall mellé álltam és segitettem neki szendvicst csinálni.
 Nagyon jól éreztük magunkat szendvics csinálás közbem,röhögtünk,majdnem elvágtam az ujjam és ugy csináltunk hogy az ajtóban álló és minket figyelő Liam kicsit féltékeny legyen. Ezért párszor Niall a hátamhoz állt és megfogta a kezem és ugy raktuk fel például a sonkát a szendvicsekre,mondván hogy nem jól rakom őket ezért kell segitsen. Liamen látszott hogy idegesiti de mi rolla tudomást nem véve játszottuk hogy jól megvagyunk. Majd amikor végeztünk a szenvicsekkel,pontosan 6-al (három nekem három neki,mindketten kajásak vagyunk nagyon is), Niall behívott a szobájába hogy ottt együk meg őket. Bementünk majd amikor én becsuktam magamután az ajtót,kitört belőlem megint a sírás,már nem tudtam birni de itt nem láttam senki.
-Nem gondoltam hogy ennyire megvisel az ami most Liam és Danielle-el van. Nyugodj meg és gyere együnk,renben?
-Oké. Majd elfelejtem vagy nem?
-Egyhamar nem de ez most nem lényeges. Egyűnk!-kicsit jobb kedvem lett Niall lelkesedésétől és nekiláttunk enni.
  Mikor befejeztük megláttam egy zsacsi chipset amit nagyon megkívántam így elvettem de Niall nem hagyta hogy kiboncsam mert ő akarta kibontani majd mikor elakarta venni ,és felmásztam az ágyára és magasra emeltem a chipset. Nem tudom hogy de az eggyik pillanatban még térdeltem am másikban meg már feküdtem és Niall csikizett hogy aggyam oda neki a chipset. Az ajtó nyikorgását figyelembe se véve,Niall csikizett tovább rajtam feküdve én meg röhögtem és már fájt a ahasam a csikizéstől és a röhögéstől. Egyszer csak valaki megköszörülte a torkát. Niall mégmindig rajtam fekve megfordult és én kihasználva  azt hogy már nem csikiz,kimásztam alóla és a chipsel a kezemben rohantam az ajtó felé,majdnem elestem igy kicsit levoltam hajolva majd amikor felemelkettem Liammel találkozott a tekintetem. Elég furán nézett rám majd én őt figyelembe se véve,borzosan elmentem melette és ki mentem a nappaliba. Ledobtam magam a kanapéra majd Zayn huppant le mellém és belemarkolt a chipsbe.