18.fejezet- Óna!

Sziasztok! Megis hoztam az új fejezetet. Nem tudom fog-e tetszeni nektek, remélem fog. Ha igen ha nem, kérlek irjatok kommentet, hogy hol kéne javítsak rajta vagy hol nem tetszik vagy mi nem tetszik mert nyitott vagyok bármilyen megjegyzésre, legyen az pozitív vagy akár negatív. A fejezetről csak annyit, hogy furcsa lett....nekem nem nagyon tetszik.
Jó olvasást! Steff xx

…és elkezdődött a WMYB....


   A zenét meghalva, máskor, normális esetben, sikítozásba törtem volna ki de most nem így történt. Nem tudta az agyam feldolgozni a hallottakat, Liam szavait. Megállás nélkül kattogott és katogatt tovább meg tovább, egésszen addig amíg Liam szólója következett. Liam hangjától kirázott a hideg és egy furcsa érzés fogott el. Mikor vége lett, az agyam fojtatta a gondolkodást. Mint ha egy választ keresett volna...Egy választ egy kérdésre. Hogy melyik kérdésre? Arra, hogy most mi van?  ...
   A mikró pittyogása állította le az agyamot, fel se tűnt, hogy a gyomrom megállás nélkül korog.  Ez furcsa. Kivettem a tejet, beletöltöttem a műzlit és felültem a konyhapultra. Egyes-egyedül voltam a lakásba így azt tehettem amit akartam.
   Újra és újra ugyanaz a név járt csak a fejemben: Stefany Grant. Ki lehet az a csaj? Ki az? –kérdezgettem magamat majd megvilágosodtam. Azt mondta a bemondó, hogy sok képen vannak eggyütt. Akkor ezek a képek fent vannak a neten is! Nagy lendülettel leraktam a tálat a pultra, szegény majdnem eltört de nem érdekelt. Beviharzottam a szóbámba, felkaptam a laptopom és visszamentem a nappaliba. A lábaimra rakva kapcsoltam be, majd mikor bekapcsolt, egyből mentem fel facebookra. ‘Ki az a Stefany Grant? Honnan ismeri Liamet? Mióta létezik?’ Ezek a kérdések fogadtak face-en. Úgylátszik nem csak engem érdekel ennyire ez az ügy és ez a csaj. Minden oldal ezt az ügyet ecsetelte és volt temérdek kép is. Majd rámírt eggyik barátnőm:
-Steff! Ládtad azt a bizonyos Stefanyt? Állítólag Liam eltitkolt barátnője vagyis Ő azt mondta, hogy nem az de mindenki más azt mondja, hogy az. Olyan jó lenne!   *-*-írta majd csatolt egy képet. Liamel egy fehéringes csaj volt, hosszú, derékig érő barna haja volt, fekete farmerben volt meg fehér converse-ben. Hasonlít a stílusunk!
-Ez mikori kép?-kérdeztem mire kijeletre, hogy egyből pötyög.
-Június másodikai. Tegnapelötti.-ez érdekes. Tegnapelött Liam velem volt egész nap tudtommal... Basszus! Az én vagyok! De engem nem Stefany Grant-nek hívnak!
-Bocsi mennem kell! Van egy kicsi dolgom majd még beszélünk!-köszöntem el, fel kell hívjam Csabit, tudnom kell mi ez az egész!
-Oké, Sziaa!

Lecsuktam a laptopom, ki sem kapcsoltam idegességemben.
Ez nem lehet. Velem van tele a talán legismertebb közösségi portál,pontosabban a képemmel melyiken Liamel vagyok! Úristen! Ha valaki felismer akkor mi lesz? Megutál mindenki, nem lesznek barátaim! Ez nem lehet igaz!-törtem ki sírásba.
-Én akartam megmondani neked...Úgylátom már megtudtad...-halottam meg Liam hangját a hátammögül.
-Te-te hogy kerülsz ide? Hogy tudtál bejönni?-szipogtam majd felálltam a földről és letörültem a könnyeimet.
-Megbeszéltem Csabiékkal,hogy az interjú után feljövök hozzád és elmondok mindent. Úgylátom már tudsz róla...
-Mégis miről?
-Stefanyről...Vagyis rólad. –mondta majd leült a kanapéra és felém fordult. Én csak bámultam ki a fejemből. Még mindig nem tudtam feldolgozni a történteket. De ez még semmi. Vajon mit nem tudok még?- Sajnálom, bekelett volna avassunk téged is de már nem volt idő. Meg Harryvel voltál és ő olyan boldog volt, hogy elmehet veled randizní, hogy nem volt szivem azt mondani neki,hogy mondja le.
-De mi ez az egész? Elmagyaráznád kérlek?!-ordítottam rá.-Miért van vele a világháló a közös képeinkkel? Azokkal amelyikeket akkor csinálták mikor ketten voltunk? Miért hívnak Stefany Grantnek? Én erről miért nem tudtam?
-Elakartuk mondani de nem volt időnk. Mégegyszer mondom, mikor megbeszéltük, te Harryvel voltál. Azért vagy Stefany Grant, mert jól ládtam mikor pár lesifotós lekapott minket mikor sétáltunk és ezek a képek, úgyjelentek meg a világhálón, hogy Liam Payne megcsalja barátnőjét. Ezt a menedzsment nem nézte jószemmel, vagyis azt,hogy mi ketten voltunk és azt mondta találjunk ki valami hihetőt, hogy miért voltunk ketten. Azt mondták, bármennyire is szerethetlek nem hagyhatom el Danielle-t. Még nem. Majd késöbb igen de még nem. Ezért találtuk ki, hogy angol neved lesz, egy ismerősünk vagy és a hugom ként szeretlek már régóta. Csabiék is bele eggyeztek ebbe és gondoltuk nem lesz baj. Csak hátulról vagy lefotózva, csak az ismer meg majd aki felismer téged hátulról is. Nem hiszem van sok ilyen ember. Itt a mappa az új személyazonosságoddal. Még én semi ládtam de minden rendben van biztos a papirokkal. Mégegyszer nagyon sajnálom. Én csak még elakartam tölteni veled párnapot míg itt vagy és ez másképp nem lett volna lehetséges, mert pletykáltak volna rólunk, rólad és nem nézték volna jószemmel, hogy egy nemrég idepottyant, romániai magyar lánnyal vagyok. Nem volt más választásunk.
-Erre nem tudok semmit mondani...-mondtam halkan majd ránéztem. Könnyes volt a szeme, ládtam rajta,hogy tényleg sajnálja. Felálltam és odamentem hozzá. Szorosan megöleltem és fejemet a vállára tettem. Visszaölelt.
-Sajnálom...-sottogta a fülembe.
-Megértelek, nem volt más választásod...De azért következőben szolj ha más ember leszek.-a mondat elejét elhalt hangon mondtam majd a végén már nevettem. Ő is felnevetett majd elengedtük egymást. Lehajtottam a fejem majd kicsit távolabb álltam a tőle.
-Nem haragszól?-kérdezte félve mire felemeltem a fejem és rá néztem. Belenéztem csodaszép barna szemeibe és alig bírtam megszólalni.
-Egy kicsit csak. –mondtam végűl és kicsit durcás fejet vágtam.
-Óna!-mondta gyerekesen majd megfogta a kezem.
-Na jó..Nem haragszok! Nem tudok sokáig haragudni!-mondtam nevetve és elvettem azt a kezem amelyiket fogta.
-Akkór én megyek is.
-Oké, Sziaa!-mondtam majd kikísértem a bejárati ajtóhoz.
-Akkór szia!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra majd elment.
  Visszamentem a konyhába, megettem a már teljesen elázott műzlimet, elmostam a tálat és a kanalat majd a nappaliból bevittem a laptopom. Törökűlédbe felültem az ágyamra majd csak a telefonomat kezdtem böngészni. Szegény ütött-kopott volt de én imádtam. Minden ütésnek, minden karcnak megvan a maga emléke. És nekem ezek a dolgok a legfontosabbak: az emlékek. Végig néztem a képeimet, régieket, újabbakat. Volt olyan kép ahonnan a tipikus természetem köszönt vissza, a szomorúság, az unottság, de volt ahol egy a barátai melett mosolygó, életvidám lányt láttam. Még egy ideig bújtam a képeket, páron röhögtem (fáradások Andival), és páron könnyek gyűltek a szemembe (kirándulások, képek pár olyan emberrel akik messze laknak tőlem és nagyon hiányoznak).  

Majd csengettek. Szememet törölgetve nyitottam ajtót vendégemnek aki nem is akárki volt. Mindenki másra számítottam csak rá nem.

Tippelhettek ki lesz az ;) Majd ha van kedvetek kommizzatok....

17.fejezet-Kezdődik....

Mint látjátok ma dupla fejit hoztam és ez EXTRA HOSSZÚ  a többi fejezethez képest. Remélem elnyeri majd tetszéseiteket.
Jóolvasást! Steff xx

Haladtunk  szépen lassan tovább az úton míg egy kisebb kávézóhoz értünk. Csodáltam,hogy 19:45-kor még van nyitva kévézó de úgylátszik itt minden más... Végülis Anglia,London, itt minden sokkal jobb mint nálunk. Megtudnám szokni. Mondjuk az esőt meg a hideget kicsit késöbb de majd csak megszoknám.
-Öm...Bemegyünk?-kérdezte Harry és közben az arcomat fürkészte – Úgylátom elgondolkoztál valamin...Megtudhatom?-kérdezte de én nem feleltem.
Kiszáltam a kocsiból majd vártam amíg ő is kiszáll. Nem szóltam hozzá, ő sem hozzám, egésszen addig amíg a pulthoz nem értünk.
-Mit kérsz?
-Egy jegeskávét...
-Oké, akkor két jegeskávét kérünk elvitelre!-adta le Harry a rendelést majd vártunk két percet és már a kávénkal a kezünkben távoztunk a kávézóból.
   Elindultunk a közeli park felé. Csak sétáltunk és ittuk a kávénkat.
-Hé Harry! Az ott nem Cara? A te volt modell barátnőd nem?-kérdeztem egy csajra mutatva mire Harrynek felcsillant a szeme.
-De! Ő az...-mondta ámúltan és lesem vette a szemét a lányról.
-Menj oda hozzá, üdvözöld, hivd meg valamire, beszélgessetek! Menj! Menj már!-löktem őt a lány felé de ő aggódó tekintettel tekintett vissza rám.
-De nem hagyhatlak itt.
-De itthagyhatsz! Nem harakszok meg! Jól éreztem magam veled!-mondtam kicsit nevetve mert tudta, hogy semmit nem csináltunk jóformán, nem is beszélgettünk semmi.
-Biztos?-én csak bólogattam- Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-mondta vidáman majd elrohant Cara felé.
                                                             


                                                        …..
Egyedül sétáltam hazafelé...Gondolom most gondolkoztok,hogy mégis honnan tudom merre van a haza... Hát onnan, hogy abban a parkban sétáltunk Harryvel amelyik pont a tömbházunktól nem messze van, ott ahol Liamel beszélgettem tegnapelött. Mostmár értitek igaz?
Még volt kávém, néha néha beleittam de spóroltam vele mivelhogy sokkal finomabb volt mint amilyen nálunk otthon lehet kapni. Hazaérve lehúztam a cipőm,letettem a kávés poharat az íróasztalra és bedőltem szószerint az ágyra.  A plafonomat néztem ami univerzum mintás volt, lila kicsi fénylő csillagokkal amik világítanak a sötétben. Kicsit elgondolkoztam és a könnyeim folyni kezdtek. Sírtam egy sort majd a telefonom rezegni kezdett a zsebemben.


/Liam szemszöge/
 Kocsimba ülve csak Stefi járt az eszemben. Egy száll pólóban nyitott nekem ajtót és nagyon gyönyörű volt. Egyre jobban beleszeretek ebbe a lányba! Belegondolva abba ,hogy most épp Harryvel van valahol kitudja hol eléggé elszomorít. Nem csak nekem tetszik mert tényleg nagyon szép meg kedves meg hülye és nem csodálom,hogy Harry már ráhajtott. Elgondolkoztam az időt, már rég úton kéne lennem Wolmerhampton fele!
                                                                  …..
Berohantam a házba a dossziéval a kezembe majd hamar megistaláltam szüleimet meg vendégeinket. A nappaliban ültek a kanapén és beszélgettek.
-Végre,hogy ideértél! Minden rendben? Olyan sápadtnak tünsz. Beteg vagy?-kérdezőskösött édesanyám de hamar megnyugtattam.
-Nincs semmi bajom anyu, nyugodj meg, minden rendben van.-mondtam majd én is leültem a kanapéra és a dossziét az asztalra raktam.
-Szóval arról lenne szó, hogy ....-kezdett bele Csabi mondandójába(írói megjegyzés: *direkt hagyom ki, nem akarom lelőni a poént, majd késöbb kiderül, hogy miről volt szó,most nem mondom el *)
 -Értem. Menni fog.-mondtam monológja után és eggyet értettem vele. Ennek így kell lennie.
Gondoltam megkérdezem Harryt, hogy mitcsinálnak mivel hogy ő nem tudja, hogy én tudom, hogy ő Stefivel van.
-Na szia Hazz! Mitcsinálsz?-kérdeztem.
-Öh...szi-a Li-aaam...Bocs ha-ha-ha-ver de mo-o-o-st nem tudok beszélni. Nem alkalmas. Épp  azt csinálom ha érted mire gondolok. Ahh..-na jóhamar lefektette..ekkora kurvát. Most én kajak nem néztem volna ki Stefiből, hogy az első leendő alkalommal lefekszik Harryvel! Ő is olyan mint a többi  lány...Csak mert híresek vagyunk csak azért vannak velünk. Rosszul ítéltem meg...chh,szánalmas.
-Oké haver, hagylak is akkor.-mondtam idegesen mert nagyonis idegesített ez a dolog.

Épp visszafele indultam mikor Rékával találtam magam szembe a folyosón.
-Nem maradsz?-kérdeztem mikor láttam, hogy a bejárati ajtó felé megy.
-De csak felhívom Stefit, kiváncsi vagyok mitcsinál.
-Ne, nem jó ötlet!-mondtam de már késő volt. Stefi már fel is vette. Szívás...

-Szia Steff! Mitcsinálsz?-elég közel álltam Rékához ahoz,hogy haljam mit válaszol a kérdésre. Unott hangja volt, mintha sírt volna. Csak annyit válaszolt, hogy mindjárt megy vacsorázni majd meg lefekszik mert fáradt.-Te sírtál?-kérdezte Réka tőle mire Stefi hangja minden eggyes szónál elcsuklott. Megint sír. De vajon miért? Azért tán mert elvesztette a szüzességét? Hülye logika... Csak annyit válaszolt, hogy nem sírt csak fáradt.-Mióta vagy otthon? Milyen volt Harryvel?-kérdezte újra Réka. Én még mindig melette voltam, kiváncsi voltam erre mit felel majd. “Úgy már egy félórája itthon vagyok, Harry találkozott a volt barátnőjével és én mondtam,hogy menjen, hívja meg valamire és ő halgatott rám és elment, otthagyva engem a parkban. Szerencsére hazataláltam. “ Mondta Stefi majd az agyam kattogni kezdett: nemrég beszéltem Harryvel de Stefi már fél órája otthon van. Nem hiszem hazudott volna Rékának. És ha a volt barátnőjével találkozozótt akkor már értem az egésszet. Alaptalanúl Stefit kurvának hittem és elítéltem egy olyan dolog miatt ami nem is történt meg. Akkor ezek szerint otthon van. És sír...Sír! De vajon miért?

                                              .....
*Másnap reggel*
/Steff szemszöge /
                                                                 
Fáradtan keltem fel reggel. Ugyanabban a ruhában voltam mint tegnap. Hamar levetettem és fehérneműsön valami laza itthoni cuccok kerestem a szekrényemben. Egy rövidnadrág és egy nagy rövidújjú blúz és egy rend tiszta fehérnemű társaságában vonultam be a fördőbe.A tükörbenézve kicsit megijedtem magamtól. Kisírt szemeim meg nagyon kócos hajam volt de hamar segítettem rajta. Lezuhanyoztam majd felvettem a kiválasztott ruhákat. Kimentem a konyhába valami reggelit keresni és közben bekapcsoltam a rádiót. Mintha úgyértettem,hogy BBC rádió volt, de nem vagyok benne biztos. Kerestem egy mély tálacskát mibe tejet töltöttem,betettem a mikróba majd kivettem a kagylófölötti szekrényból a műzlit és vártam, hogy megmelegedjen a tej. A konyhapulton ülve halgattam a rádiót mikor egy ismerős név csengett fel benne.
,,-Jóreggel kedves nézőink! Itt ül melettem Liam James Payne, a One Direction szépfiúja aki sziveskedett elfogadni a meghívásunkat és válaszolni fog itt, nekünk pár kérdésre. Hogy vagy Liam? Mesélj nekünk kérlek Stefanyról. Ha jól tudjuk ígyhívják nem?
-Jól vagyok köszönöm és igen, ez a neve.
-Mesélj még pár dolgot róla!
-A neve Stafany Grant és nem rég jött Londonba, itt tölti a nyarat.
-Ő ki neked? Honnan ismered?
-Egy kedves ismerősömnek az unokahúga, rajtuk keresztül ismertem meg.
-Ha jól tudom igazából nem ez a neve...Ebből mi igaz?
-Ez az igazi neve csak mivel a szüleivel majdnem születése óta romániában laktak, az ottani rokonok vezetéknevét vette át és elmagyarosították a Stefany-t.
-A napokban sok időt töltöttél vele, képek is készültek rólatok meg volt egy szép Tweeted is hozzá...Ez minek az oka? Tán megcsalod a barátnődet, Danielle Peazert?
-Dehogy! Szósincs róla! Stefany olyan nekem mintha a hugom lenne. Egy csodálatos vidám lány és nagyon szeretem ez az oka mindennek.
-Mint nő, bejön neked? Gondoltál már valaha arra, hogy tán a közeljövőben ha majd a Danielle-el való kapcsolatod zátonyra fut, próbálkozz nála?
-Nem, ilyen megsem fordult még a fejemben. Szeretem tiszta szivemből Danielle-t és ezt ő is tudja remélem és Stefany szép meg csinos, de nem nagyon az én esetem.
-Liam, most az a vicces, hogy sok üzenetet kaptunk, hogy jobban találnál Stefanyval mint Danivel és, hogy sokan örülnének ha összejönnének. Te mit szolsz ezekhez az üzenetekhez?
-A közelövőben még látni fognak Stefanyval mivelhogy minden szabadidőmet ha tudom majd vele töltöm, szeretném kihasználni azt az időt amíg még itt tartózkodik, Londonban, konbinálni meg lehet, megvan engedve de nem lesz belőle semmi.
-Köszönjük Liam! Ez volt a ma reggeli ha úgyvesszükk sokk, tartsanak velünk a késöbbiekben is. Ha már Liam, akkor már What Makes You Beautifull! Köszönjük Liam, hogy eljöttél!- mondta a bemondó majd elkezdődött a WMYB....


-folytatás a következő fejezetben-

16. fejezet- A változások csak most kezdődnek

   Sziasztok! Ne haragudjatok,hogy ilyen későn hoztam az új fejezete de nagyon sok dolgom vólt :/
 Ezután sűrűbben fogom hozni a fejezeteket, megpróbálok hetente eggyet hozni, lehet nem mindig fog sekierülni de próbálkozni fogok igérem.Bocsánat,hogy ilyen rövid lett, próbálok hosszabakat irni de nem nagyon van időm...
Köszönöm,hogy olvassátok a blogomat, aki még nem tette, iratkozzon fel ha akar rendszeres olvasónak.
 Jó olvasást!
    Steff xx
U.I. : A következő fejezetekben nagy mértékű változások lesznek Steff életében amelyikekben nagy szerepet fog játszani az a bizonyos dosszié , majd megtudjátok miről van szó :D

    Ahogy beléptem a házba,telefonom rezegni kezdett de nem sokáig. Biztos üzenetem jött. Nem nagyon érdekelt ezért a nappaliba lépve, ledobtam a kanapéra és bementem a szobámba. Kifeküdtem az ágyamon majd  a falat bámulva gondolkoztam. Hogy min? Hát csakis arról,hogy ebben a három napban,mióta Londonban vagyok, olyan dolgok történtek velem amiket még álmomban sem képzeltem volna. Volt ezekhez kapcsolódó de eggyik sem fájt ennyire. Hogy mi és miért fáj? Hát az,hogy Liam hazudott nekem, ha úgyveszzük kihasznált,szédített és ezzel nem lenne semmi baj ha nem éreznék semmit iránta. Ha úgy gondolkoznék mint egy fan, áldanám az Istent,hogy mindez megtörténhetett velem. De nem így gondolkodok...Ebben a pillanatban nem érzem magam fannak. Egy szerencsétlen szerelmes lánynak érzem magam akit a normális hülye életéből elrángattak  egy mégrosszabb életbe. Jó,mindigis szerettem volna találkozni a srácokkal,mindig is akartam közös emlékeket velük, mindig is Liamre és a szerelmére vágytam és most az elmúlt napokban ha úgyvesszük meg is kaptam csak nem éppen úgy ahogy akartam. Inkább találkoztam volna késöbb vele vagy inkább nem is találkoztam volna vele, minthogy most,pár nappal késöbb, azon siránkozzak, hogy azt mondta szeret de mégis más barátnője van akivel állítólag szakított de mégsem. Ezt így elég nehéz lesz feldolgozni de menni fog....!
  Fuuu,basszus! Nekem jött egy sms-em és kitudja már milyen rég! Hamar kiszaladtam a nappaliba és felkaptam kicsi ütött-kopott telefonom. Nem is egy üzim volt hanem starból kettő. A második fél percel ezelött jött. Huuu.
“Elindultam,remélem készen vagy...Sietek,Harry xx”
   Basssszuuuus! Elfeletkeztem a Harryvel való ,,randimról” ! És elindúúúlt! Hamar befutottam a szobámba, egyből a falba beépített szekrényemhez rohantam, inkább volt gardrób mint szekrény de szekrénynek mondtam mindig.  Hirtelen azt sem tudtam mit vegyek fel. A kiöltözés nem az én stílusom ezért egy szimpla türkiszkék csőgatyát és egy fehér kicsit hosszabb -türkiszkék Let’s Go!feliratos- pólót vettem fel. Mikor a polo felvevésénél tartottam, csengettek. Hamar az ajtóhoz futottam és mivel nem vagyok az a szégyellős tipus, ajtót nyitottam nadrág nélkül. Gondoltam csak Harry az és biztos nem harakszik meg ha még egy kicsit várnia kell.
 Meglepetésemre  Liam állt az ajtómban….Ahogy meglátt a tarkójához kapott és azt vakargatva mért végig engem. Olyan aranyos volt,hogy egy fél percig nem votam eszemnél. Mikor észhezkaptam elbújtam az ajtó hátához teljesen elpirulva majd egy ‘Gyere be és csukd be magadután az aztót’ –ot motyogtam az ajtóhátamögül és befutottam a szobámba. Halottam az ajtó csukódásást, úgyhogy bejött. Hamar magamra kapatam a nadrágom és egy felsőt is kivettem a szekrényből ha majd szükségem lesz rá. Amint mindenem megvolt és már felvoltam öltözve, az ágyalól előkaptam a türkíz converse cipőm és azzala a kezemben szaladtam ki a nappaliba.
-Bocsi, hogy megváradtalak, csak mint láttad, nem voltam felöltözve...-mondtam Liamnek miközben húztam a cipőm. Szorosan az ajtó melett állt, és onnan figyelte mit teszek.-Amúgy mijáratban nálunk? Rékáék nincsenek itthon  nekem pedig mindjárt mennem kell.
-Van egy dosszié a kávézó asztalotokon a nappaliba amire Csabinak szüksége lenne és azért küldtek. Ha megengeded, el is vinném.-mondta majd bejebb lépett a nappaliba és elvette a dossziét az asztalról.-Akkor én megyek is.-Mondta majd a kilincshez nyúlt és már az ajtón kívül is volt.-Szia!-kiáltotta vissza a folyosó végéről.
   Egy éppen halható sziát én is köszöntem neki majd néztem ahogy távozik... A földszintről még visszanézett, hogy még nézem-e és természetesen akaratom ellenére is még néztem és ezen ő elmosolyodott majd kilépett a lépcsőház ajtaján....
Mivel már kész harci díszben voltam (felvoltam öltözve meg minden), én is elindultam lefele a tömbházunk elé. Hamar kulcsrazártam az ajtót majd lebaktattam a lépcsőkön. Harry a kocsijának támaszkodva várt engem egy nagy mosollyal az arcán. Nem eppe volt kiöltözve de az én inkább sportos szerkómhoz képest nagyon is elegáns volt.
-Tényleg nem ebbe kelett volna volna jönnöm...-motyogtam majd sarkon fordúltam és visszaindultam a lakásba. Harry karom után kapott és visszahúzott.
- Így pont tökéletes vagy, én öltöztem túl. Csak sétálni megyünk meg esetleg egy cukrázdába úgyhogy pont jól öltöztél. Csinos vagy!-mondta mégmindig nagy mosollyal az arcán majd egy kicsit végigmért.’ Liam szerencsésebb helyzetben mért végig...Ha Harry ezt tudná...Remélem nem találkoztak...’-gondoltam magamban mikor Harry  kinyitotta kocsija ajtóját és beültem bal felé érdekes módón. Megszoktam,hogy nálunk a kormány van balfelől és nem az anyós ülés, kicsit furcsa volt de majd csak megszokom egy idő múlva. Pár pillanattal késöbb Harry beül mellém és beindította a kocsit.
-Hova megyünk előszőr?-kérdeztem megtörve a csendet.
-Te hova szeretnél?
-Nem is tudom...nekem mindegy.
-Akkor mennyünk előszőr egy kávézóba, vegyünk valamit elvitelre majd...
-Majd azokat elfogyasztva sétáljunk a parkban.-fejeztem be helyette a mondatot helyette amin elmosolyodott.-Jó ötlet!-mondtam felé fordulva mire ő is felém fordult és egy pillanatra belenézhettem szép, zöld szemeibe. Ez a pillanat nem tartott sokáig mivel ő visszafordult, hogy az utat nézze.