18.fejezet- Óna!

Sziasztok! Megis hoztam az új fejezetet. Nem tudom fog-e tetszeni nektek, remélem fog. Ha igen ha nem, kérlek irjatok kommentet, hogy hol kéne javítsak rajta vagy hol nem tetszik vagy mi nem tetszik mert nyitott vagyok bármilyen megjegyzésre, legyen az pozitív vagy akár negatív. A fejezetről csak annyit, hogy furcsa lett....nekem nem nagyon tetszik.
Jó olvasást! Steff xx

…és elkezdődött a WMYB....


   A zenét meghalva, máskor, normális esetben, sikítozásba törtem volna ki de most nem így történt. Nem tudta az agyam feldolgozni a hallottakat, Liam szavait. Megállás nélkül kattogott és katogatt tovább meg tovább, egésszen addig amíg Liam szólója következett. Liam hangjától kirázott a hideg és egy furcsa érzés fogott el. Mikor vége lett, az agyam fojtatta a gondolkodást. Mint ha egy választ keresett volna...Egy választ egy kérdésre. Hogy melyik kérdésre? Arra, hogy most mi van?  ...
   A mikró pittyogása állította le az agyamot, fel se tűnt, hogy a gyomrom megállás nélkül korog.  Ez furcsa. Kivettem a tejet, beletöltöttem a műzlit és felültem a konyhapultra. Egyes-egyedül voltam a lakásba így azt tehettem amit akartam.
   Újra és újra ugyanaz a név járt csak a fejemben: Stefany Grant. Ki lehet az a csaj? Ki az? –kérdezgettem magamat majd megvilágosodtam. Azt mondta a bemondó, hogy sok képen vannak eggyütt. Akkor ezek a képek fent vannak a neten is! Nagy lendülettel leraktam a tálat a pultra, szegény majdnem eltört de nem érdekelt. Beviharzottam a szóbámba, felkaptam a laptopom és visszamentem a nappaliba. A lábaimra rakva kapcsoltam be, majd mikor bekapcsolt, egyből mentem fel facebookra. ‘Ki az a Stefany Grant? Honnan ismeri Liamet? Mióta létezik?’ Ezek a kérdések fogadtak face-en. Úgylátszik nem csak engem érdekel ennyire ez az ügy és ez a csaj. Minden oldal ezt az ügyet ecsetelte és volt temérdek kép is. Majd rámírt eggyik barátnőm:
-Steff! Ládtad azt a bizonyos Stefanyt? Állítólag Liam eltitkolt barátnője vagyis Ő azt mondta, hogy nem az de mindenki más azt mondja, hogy az. Olyan jó lenne!   *-*-írta majd csatolt egy képet. Liamel egy fehéringes csaj volt, hosszú, derékig érő barna haja volt, fekete farmerben volt meg fehér converse-ben. Hasonlít a stílusunk!
-Ez mikori kép?-kérdeztem mire kijeletre, hogy egyből pötyög.
-Június másodikai. Tegnapelötti.-ez érdekes. Tegnapelött Liam velem volt egész nap tudtommal... Basszus! Az én vagyok! De engem nem Stefany Grant-nek hívnak!
-Bocsi mennem kell! Van egy kicsi dolgom majd még beszélünk!-köszöntem el, fel kell hívjam Csabit, tudnom kell mi ez az egész!
-Oké, Sziaa!

Lecsuktam a laptopom, ki sem kapcsoltam idegességemben.
Ez nem lehet. Velem van tele a talán legismertebb közösségi portál,pontosabban a képemmel melyiken Liamel vagyok! Úristen! Ha valaki felismer akkor mi lesz? Megutál mindenki, nem lesznek barátaim! Ez nem lehet igaz!-törtem ki sírásba.
-Én akartam megmondani neked...Úgylátom már megtudtad...-halottam meg Liam hangját a hátammögül.
-Te-te hogy kerülsz ide? Hogy tudtál bejönni?-szipogtam majd felálltam a földről és letörültem a könnyeimet.
-Megbeszéltem Csabiékkal,hogy az interjú után feljövök hozzád és elmondok mindent. Úgylátom már tudsz róla...
-Mégis miről?
-Stefanyről...Vagyis rólad. –mondta majd leült a kanapéra és felém fordult. Én csak bámultam ki a fejemből. Még mindig nem tudtam feldolgozni a történteket. De ez még semmi. Vajon mit nem tudok még?- Sajnálom, bekelett volna avassunk téged is de már nem volt idő. Meg Harryvel voltál és ő olyan boldog volt, hogy elmehet veled randizní, hogy nem volt szivem azt mondani neki,hogy mondja le.
-De mi ez az egész? Elmagyaráznád kérlek?!-ordítottam rá.-Miért van vele a világháló a közös képeinkkel? Azokkal amelyikeket akkor csinálták mikor ketten voltunk? Miért hívnak Stefany Grantnek? Én erről miért nem tudtam?
-Elakartuk mondani de nem volt időnk. Mégegyszer mondom, mikor megbeszéltük, te Harryvel voltál. Azért vagy Stefany Grant, mert jól ládtam mikor pár lesifotós lekapott minket mikor sétáltunk és ezek a képek, úgyjelentek meg a világhálón, hogy Liam Payne megcsalja barátnőjét. Ezt a menedzsment nem nézte jószemmel, vagyis azt,hogy mi ketten voltunk és azt mondta találjunk ki valami hihetőt, hogy miért voltunk ketten. Azt mondták, bármennyire is szerethetlek nem hagyhatom el Danielle-t. Még nem. Majd késöbb igen de még nem. Ezért találtuk ki, hogy angol neved lesz, egy ismerősünk vagy és a hugom ként szeretlek már régóta. Csabiék is bele eggyeztek ebbe és gondoltuk nem lesz baj. Csak hátulról vagy lefotózva, csak az ismer meg majd aki felismer téged hátulról is. Nem hiszem van sok ilyen ember. Itt a mappa az új személyazonosságoddal. Még én semi ládtam de minden rendben van biztos a papirokkal. Mégegyszer nagyon sajnálom. Én csak még elakartam tölteni veled párnapot míg itt vagy és ez másképp nem lett volna lehetséges, mert pletykáltak volna rólunk, rólad és nem nézték volna jószemmel, hogy egy nemrég idepottyant, romániai magyar lánnyal vagyok. Nem volt más választásunk.
-Erre nem tudok semmit mondani...-mondtam halkan majd ránéztem. Könnyes volt a szeme, ládtam rajta,hogy tényleg sajnálja. Felálltam és odamentem hozzá. Szorosan megöleltem és fejemet a vállára tettem. Visszaölelt.
-Sajnálom...-sottogta a fülembe.
-Megértelek, nem volt más választásod...De azért következőben szolj ha más ember leszek.-a mondat elejét elhalt hangon mondtam majd a végén már nevettem. Ő is felnevetett majd elengedtük egymást. Lehajtottam a fejem majd kicsit távolabb álltam a tőle.
-Nem haragszól?-kérdezte félve mire felemeltem a fejem és rá néztem. Belenéztem csodaszép barna szemeibe és alig bírtam megszólalni.
-Egy kicsit csak. –mondtam végűl és kicsit durcás fejet vágtam.
-Óna!-mondta gyerekesen majd megfogta a kezem.
-Na jó..Nem haragszok! Nem tudok sokáig haragudni!-mondtam nevetve és elvettem azt a kezem amelyiket fogta.
-Akkór én megyek is.
-Oké, Sziaa!-mondtam majd kikísértem a bejárati ajtóhoz.
-Akkór szia!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra majd elment.
  Visszamentem a konyhába, megettem a már teljesen elázott műzlimet, elmostam a tálat és a kanalat majd a nappaliból bevittem a laptopom. Törökűlédbe felültem az ágyamra majd csak a telefonomat kezdtem böngészni. Szegény ütött-kopott volt de én imádtam. Minden ütésnek, minden karcnak megvan a maga emléke. És nekem ezek a dolgok a legfontosabbak: az emlékek. Végig néztem a képeimet, régieket, újabbakat. Volt olyan kép ahonnan a tipikus természetem köszönt vissza, a szomorúság, az unottság, de volt ahol egy a barátai melett mosolygó, életvidám lányt láttam. Még egy ideig bújtam a képeket, páron röhögtem (fáradások Andival), és páron könnyek gyűltek a szemembe (kirándulások, képek pár olyan emberrel akik messze laknak tőlem és nagyon hiányoznak).  

Majd csengettek. Szememet törölgetve nyitottam ajtót vendégemnek aki nem is akárki volt. Mindenki másra számítottam csak rá nem.

Tippelhettek ki lesz az ;) Majd ha van kedvetek kommizzatok....