19.fejezet- Még csak ez hiányzott...

Sziasztok! Tudom későn de itt az új fejezet. Bocsássatok meg, hogy a multhéten nem volt új fejezet, tudom azt igértem, hogy próbálok egy héten legalább eggyet felrakni de nem volt időm. Vagy ha lett volna időm, nem volt lelkierőm irni . Azt is elmondom, hogy rövid lett meg unalmas ._. Nem fog nektek tetszeni de következőbe igérem kihozom magamból amit tudok és végre egyszer jó fejezetet hozok.
  Beszeretném mutatni  a hátterem a laptopomon, nagyon büszke vagyok rá! ^_^

Jóolvasást! Steff xx Olyan szép ez a szám, nem talál a fejezethez de én nagyon imádom <3




/a titokzatos emberke szemszöge/

-Szia Stefany! P...-köszöntöttem az elöttem álló lányt. Épp a nevemet artam elmondani neki mikor gyorsan a szavamba vágott.
-Úr Isten...Paul Higgins!-mondta az elejét csodálkozva a végét pedig már nagyon nagy rajongással.
-Igen, én lennék.-mondtam mosolyogva.-Bemehetek?
-Perszee!
-Köszönöm.-mondtam majd beléptem az ajtón. Gyorsan becsukta az ajtót majd miközben én a cipőmet húztam le, hamar elviharzott melettem majd pár pillanat mulva vissza is jött. Leült a nappaliban lévő kanapéra, telefonját maga elé, a kisasztalra rakta. Figyelmesen nézett rám, várta, hogy leüljek mellé. Így is tettem. Ahogy leültem mellé felém fordult és várta, hogy megszólaljak.
-Azért jöttem mert ugye te ettől a naptól kezdve híres ember lettél. El kell intézzünk pár dolgot. Kezdem az elején. Nagyon sok újság érdeklődött rólad, mindent tudni akarnak rólad. Liam sem sok dolgot árult el rólad ezért jöttem el én hozzád, hogy mesélj magadról, legyen mit mondanunk majd az ujságíróknak, riportereknek. Ezen kívül pár képre is szükségünk less ezért az elkövetkező pár napban fotózásokra kéne járjunk, fel is hívott már pár ügynökség, hogy dolgozna veled, lehetnél a cimlapon is akár. Remélem élsz a lehetőséggel, jól fizet és jófényben tünteti fel a srácokat is. –mondandóm közben lapjaimat bújtam és amikor rápillantottam ő helyeslően bólinott.- Azt hiszem egyenlőre ennyi.
-Értem.-válaszolta elég halkan. –Ma mit kell tennem?-kérdezte. Én a mai nap teendőit tartalmazó papíromat vettem elé és a kezőbe adtam. Figyelmesen olvasott végig minden szót, mondatot.
-Mint látod ma csak beszélgetnünk kell meg lenne egy fotózásod is de ha akarod elhalaszthatjuk holnapra ha nem érzed még magad késznek rá. De holnap már kötelező lessz, így is sürgetnek már a menedzsmentnél.
-Rendben, akkor beszélgessünk. Hol kezdjem?
-Például az elején…Hol születtél, mik a hobbiaid meg ilyenek. Titkok meg ilyenek nem kellenek, azokat majd maguktól kitalálják.
-Rendben.-mondta majd csak mesélt és mesélt.
 Minden szavát megjegyeztem, pár mondatán  elmosojodtam, páran csak komolyan figyeltem.


/Steff szemszöge/


-Körülbelül ennyi is lenne az én történetem nagyvonalakban. Nem szeretnék részletezni.Van pár olyan dolog amikről nem szivesen beszélek, ezeket ha nem haragszik meg, nem mondanám el. Nem kell a hülye szokásaimról és fóbiáimról beszéljen az egész világ.-mondtam Paulnak. Mondatom végén kínosan felnevettem. Elég durva volt így ezt elképzelni.
-Tegezz nyugodtan.-mondta mosolyogva.- Nem vagyok én még olyan öreg vagy annak nézek ki?
-Dehogy!
-Akkor tegezz!
-Rendben.
-Köszönöm.-hmm, elég szigorú emberke lehet.- Mennék is. Holnap találkozunk. A fotózás időpontját este sms-ben elküldöm, egy sötétített ablakú autó fog elvinni majd téged a fotózás helyszinére.
-Hogy öltözzek?
-Úgy mintha a városba mennél. Kényelmesen, lazán de stílusosan ha lehet.Oké?
-Meglesz.-mondtam majd megvártam  míg felhuzza a cipőit. Kikísértem az ajtóhoz. Kedvesen elköszöntünk egymástól majd el is ment.
  Bezártam az ajtót majd levágtam magam a kanapéra. Nem tudom mennyi ideig feküdhettem abban a kényelmes pozicióban de jól esett.
 Telefonom rezgése zökkentett ki a relaxáciomból. A hang az asztal alól jött. Vajon, hogy került oda? Mindegy is, lényeg, hogy megvan. A kijelzőn Réka neve villogott.
-Szia! Paul járt már nálad? Mondta, hogy beszélni akart veled.
-Te ismered Pault és  nekem nem is mondtad? Amúgy igen, itt járt és beszéltünk.
-Akkor jó. Azt hittem már el is felejtette hol lakunk. És igen, ismerem. Még a feleségét is.-mondta Réka halál komolyan én meg csak halgattam tátott szájjal azt amit mond.
-Nekem mikor akartad ezt elmondani?-kérdeztem nagyra nyitott szemekkel, mondjuk ezt ő nem láthatta de úgyis.- Még kiket ismersz? Mármint híres embereket?
-A(z) 1D srácok barátnőjeit, a Little Mix-et, Simon Cowellt és azthiszem ennyi. De mostmár mennem kell vissza dolgozni. Ebédet dobj össze valamit, hozzávalókat találsz. Én majd csak 4 óra körül megyek, Csabi csak este, későn ér haza. Majd még hívlak. Ha valami van hívj! Sziaa!-mondta majd válaszomra nem várva letette. Szép.

Visszamentem a szobámba, elővettem az mp4-esem, hozzákötöttem a fülesemet és maxon elindítottam a Best nevű albumom. Elfeküdtem az ágyon, telefonom közel raktam magamhoz, hogy hogyha hívnak észrevegyem majd ráhangolódtam a zenére és azthiszem elaludtam.