20.fejezet-Barátok...

Sziasztok Kedves Olvasóim. Aki nem ismer, annak bemutatnám magamat.

Na jó, tudtommal akik olvassák a blogomat mind ismernek, azoknak megmutatnám a tornaórán unatkozó oldalamat. (nem tornászhatok így minden torna órán elunom az életem)Kérlek ne ijedjeetek meg, csak én vagyok, nem egy szörny :D 

Na szóval, a fenti képen lévő lennék én, Steff.
Próbáltam kicsit másabb fejezetet irni mint eddig, ebben nincs semmi olyan érdekes a srácokról, sőtt, nincsenek is benne ebbe a fejezetbe. Az én életembe kaptok egy ki bepillantást a sorok alapján, megjegyezném, az egész történetbeli Stefi én vagyok, az én természetem, fóbiáim, szokásaim, érzéseim.

Jó olvasást!
                        Steff xx 

-Steff! Steff!-szólongatott egy számomra kedves, ismerős hang.-Ébredj.-mondta pár pillanattal késöbb miközben csupasz derekamat simogatta.
-Tudtam, hogy bekelett volna zárjam az ajtóm...-morogtam miközben hátamra fordultam. Lassan kinyitottam a szemem majd kicsit megdörzsöltem. Gyönyörű nagynénimmel találtam magam szemben. (az unokatestvérem de a mi családunkban a nállam sokkal idősebb unokatestvéreimet már nagynéninek meg nagybácsinak mondjuk) Nagynehezen felültem majd közölte velem,hogy ha még nem ebédeltem akkor most mennyek mert csinált spagettit. Rápillantottam a telefonom órájára  ami fél 5-öt mutatott. Hirtelen eluralkodott bennem az éhség és abban a pillanatban mikor gyomrom felmordult, én már a konyha felé tartottam. Az előszobábol még visszarohantam a fürdőmbe és kezet mostam, felfogtam cofba a hajam majd már rohantam is vissza a konyhába. Leültem a konyhapult elé a székre. Réka elém rakott egy tányér spagettit amit hamar megettem. Megköszöntem az ebédet majd visszamentem a szobámba.

A napom további része unalmasan a gép elött telt el. Zenét halgattam, képeket nézegettem, cikkeket, híreket olvasgattam.

 Kezdtem szipogni. Kiszaladtam a nappaliba mert egy olyan dolog rémlett, hogy van a kisasztalon egy doboz zsepi. Jól emlékeztem. Felkaptam az asztalról majd visszamentem a szobámba. Leültem az ágy szélére majd kivettem a dobozból egy zsepit. Hátamra feküdtem és úgy törültem meg az orrom. Ez is eggyike a hülye szokásaimnak, vagyis csak az itthoni hülye szokásaimnak hisz kint vagy valaki másnál nem tudok hátradölni és úgy orrot fujni. De na...ilyen vagyok én. Megszomjaztam ezért kiballagtam két zsepi társaságában a konyhába és betettem egy pohár vizet melegedni a mikróba majd kikerestem a teafüvet. Valamilyen meggyesre esett a választásom, volt ott még epres meg erdeigyümölcsös meg valami fura nevű is de azt nem mertem kipróbálni. Mikor eléggé felmelegedett a víz, beletettem a teafüvet(igazábol csak olyan filter volt) és lefödtem egy kicsi tányérral. Visszamentem a szobámba, az asztalra tettem egy poháralátétet majd erre rá a forró teával teli poharat. A poháron lévő tányér nem fedte be teljesen a gőzölgő teámat ezért úgy 5 percet azzal szórakoztam, hogy amikor a tea gőze jött a ki pohárből és fújtam minden irányba. Egyszer lassan, egyszer gyorsan, próbálkoztam alakokat fujni de béna vagyok ilyesmiben. Mondjuk nem lehetetlen, ha akarnám én is megtudnám. Az eggyik osztálytársam is tud csak én nem értek az ilyenekhez.
 Az osztálytársaimhoz képest mindig furcsának éreztem magam, főled eggyes személyek melett akiket soha nem értettem meg igazán. Mármint nem azt nem értettem meg amit mond hanem magát a természetét, a viselkedését, szokásait meg stílusát. Nem a ruha stílusára gondolok mert az olyan volt mint a másé, hanem a beszéd meg a tettei stílusára. Hol ilyen volt, hol olyan.  Nem tudtam kiigazodni rajta de egy idő után már nem is akartam.  Elfogadtam olyannak amilyen. Mondjuk még most is sokszor furcsa és nézem, hogy ez most hogy és miért (jegyeknél meg ilyenek) de azonkívül jóbarátnőml. Ja igen, lány és Orsinak hívják. Andi, Orsi és én vagyunk mindig eggyütt mondjuk mi Andival többet vagyunk ketten hisz szomszédok vagyunk, régebbről ismerjük egymást meg ilyenek, ez Orsinak kicsit rosszul szokott esni, hogy nekünk kettőnknek külön témánk van vagy épp olyan dologról beszélünk ami kettőnkkel történt és neki nem akarjuk elmondani.  Mindig azt mondja, hogy ez a baj a hármas barátságokkal...az eggyikük a háttérben marad. Én is voltam így, én is voltam háttérben elég sok ideig de aztán megváltoztak a dolgok, és most ő szorult hátrébb mert valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy Andival egyre több dolog lett közös bennünk, megértettük egymást, ha valami bajunk volt a másikkal vagy nem tettszett a  másikban valami a szemébe mondtuk nem a hátánál. Mindig azon röhögtünk, hogy hogyha mi testvére lenénk, anyukánk nem birna velünk az biztos! Sokan mondták, hogy hasonlítunk meg, hogy kinéznék belőllünk, hogy ikrek vagyunk, hát lelkileg azok is vagyunk szeritem vagyis abban az értelemben, hogy hasonlítunk sok dologban, meg kitaláljuk a másik gondolatát, meg szavak nélkül is tudjuk mire gondol. Ezt szeretem én Andiban! Ő is én ikertestvérem akit az Isten a legjobb barátnőm ként adott nekem és ezt köszönöm neki.

Orsi és Andi

Nagyon belemerültem a gondolataimba, csakúgy telt az idő. A teám már rég kihűlt, melegíthetem újra. Húdeörülök! (se) Hangokat halottam a nappali felől de mégis nyugodtan sétáltam ki a konyhába teám újramelegítése érdekében.

Ha tetszett, ha nem, irjatok kérlek komikat! Sokat jelentene. Amint tudom, hozom a következő fejezetet.

19.fejezet- Még csak ez hiányzott...

Sziasztok! Tudom későn de itt az új fejezet. Bocsássatok meg, hogy a multhéten nem volt új fejezet, tudom azt igértem, hogy próbálok egy héten legalább eggyet felrakni de nem volt időm. Vagy ha lett volna időm, nem volt lelkierőm irni . Azt is elmondom, hogy rövid lett meg unalmas ._. Nem fog nektek tetszeni de következőbe igérem kihozom magamból amit tudok és végre egyszer jó fejezetet hozok.
  Beszeretném mutatni  a hátterem a laptopomon, nagyon büszke vagyok rá! ^_^

Jóolvasást! Steff xx Olyan szép ez a szám, nem talál a fejezethez de én nagyon imádom <3




/a titokzatos emberke szemszöge/

-Szia Stefany! P...-köszöntöttem az elöttem álló lányt. Épp a nevemet artam elmondani neki mikor gyorsan a szavamba vágott.
-Úr Isten...Paul Higgins!-mondta az elejét csodálkozva a végét pedig már nagyon nagy rajongással.
-Igen, én lennék.-mondtam mosolyogva.-Bemehetek?
-Perszee!
-Köszönöm.-mondtam majd beléptem az ajtón. Gyorsan becsukta az ajtót majd miközben én a cipőmet húztam le, hamar elviharzott melettem majd pár pillanat mulva vissza is jött. Leült a nappaliban lévő kanapéra, telefonját maga elé, a kisasztalra rakta. Figyelmesen nézett rám, várta, hogy leüljek mellé. Így is tettem. Ahogy leültem mellé felém fordult és várta, hogy megszólaljak.
-Azért jöttem mert ugye te ettől a naptól kezdve híres ember lettél. El kell intézzünk pár dolgot. Kezdem az elején. Nagyon sok újság érdeklődött rólad, mindent tudni akarnak rólad. Liam sem sok dolgot árult el rólad ezért jöttem el én hozzád, hogy mesélj magadról, legyen mit mondanunk majd az ujságíróknak, riportereknek. Ezen kívül pár képre is szükségünk less ezért az elkövetkező pár napban fotózásokra kéne járjunk, fel is hívott már pár ügynökség, hogy dolgozna veled, lehetnél a cimlapon is akár. Remélem élsz a lehetőséggel, jól fizet és jófényben tünteti fel a srácokat is. –mondandóm közben lapjaimat bújtam és amikor rápillantottam ő helyeslően bólinott.- Azt hiszem egyenlőre ennyi.
-Értem.-válaszolta elég halkan. –Ma mit kell tennem?-kérdezte. Én a mai nap teendőit tartalmazó papíromat vettem elé és a kezőbe adtam. Figyelmesen olvasott végig minden szót, mondatot.
-Mint látod ma csak beszélgetnünk kell meg lenne egy fotózásod is de ha akarod elhalaszthatjuk holnapra ha nem érzed még magad késznek rá. De holnap már kötelező lessz, így is sürgetnek már a menedzsmentnél.
-Rendben, akkor beszélgessünk. Hol kezdjem?
-Például az elején…Hol születtél, mik a hobbiaid meg ilyenek. Titkok meg ilyenek nem kellenek, azokat majd maguktól kitalálják.
-Rendben.-mondta majd csak mesélt és mesélt.
 Minden szavát megjegyeztem, pár mondatán  elmosojodtam, páran csak komolyan figyeltem.


/Steff szemszöge/


-Körülbelül ennyi is lenne az én történetem nagyvonalakban. Nem szeretnék részletezni.Van pár olyan dolog amikről nem szivesen beszélek, ezeket ha nem haragszik meg, nem mondanám el. Nem kell a hülye szokásaimról és fóbiáimról beszéljen az egész világ.-mondtam Paulnak. Mondatom végén kínosan felnevettem. Elég durva volt így ezt elképzelni.
-Tegezz nyugodtan.-mondta mosolyogva.- Nem vagyok én még olyan öreg vagy annak nézek ki?
-Dehogy!
-Akkor tegezz!
-Rendben.
-Köszönöm.-hmm, elég szigorú emberke lehet.- Mennék is. Holnap találkozunk. A fotózás időpontját este sms-ben elküldöm, egy sötétített ablakú autó fog elvinni majd téged a fotózás helyszinére.
-Hogy öltözzek?
-Úgy mintha a városba mennél. Kényelmesen, lazán de stílusosan ha lehet.Oké?
-Meglesz.-mondtam majd megvártam  míg felhuzza a cipőit. Kikísértem az ajtóhoz. Kedvesen elköszöntünk egymástól majd el is ment.
  Bezártam az ajtót majd levágtam magam a kanapéra. Nem tudom mennyi ideig feküdhettem abban a kényelmes pozicióban de jól esett.
 Telefonom rezgése zökkentett ki a relaxáciomból. A hang az asztal alól jött. Vajon, hogy került oda? Mindegy is, lényeg, hogy megvan. A kijelzőn Réka neve villogott.
-Szia! Paul járt már nálad? Mondta, hogy beszélni akart veled.
-Te ismered Pault és  nekem nem is mondtad? Amúgy igen, itt járt és beszéltünk.
-Akkor jó. Azt hittem már el is felejtette hol lakunk. És igen, ismerem. Még a feleségét is.-mondta Réka halál komolyan én meg csak halgattam tátott szájjal azt amit mond.
-Nekem mikor akartad ezt elmondani?-kérdeztem nagyra nyitott szemekkel, mondjuk ezt ő nem láthatta de úgyis.- Még kiket ismersz? Mármint híres embereket?
-A(z) 1D srácok barátnőjeit, a Little Mix-et, Simon Cowellt és azthiszem ennyi. De mostmár mennem kell vissza dolgozni. Ebédet dobj össze valamit, hozzávalókat találsz. Én majd csak 4 óra körül megyek, Csabi csak este, későn ér haza. Majd még hívlak. Ha valami van hívj! Sziaa!-mondta majd válaszomra nem várva letette. Szép.

Visszamentem a szobámba, elővettem az mp4-esem, hozzákötöttem a fülesemet és maxon elindítottam a Best nevű albumom. Elfeküdtem az ágyon, telefonom közel raktam magamhoz, hogy hogyha hívnak észrevegyem majd ráhangolódtam a zenére és azthiszem elaludtam.