2013. július 24., szerda

23. fejezet- "Nem történt semmi!"

Sziasztok! Hamarább hozam az új fejezetet, mivel hogy ugye megyek pénteken nyaralni és ha véletlenül holnap nem lesz időm felrakni akkor elmaradok a résszel.
Megj.:A fejezetben a 'Stefy' nevet 'Sztefi'-nek olvassátok.

Jó olvasást!Steff. xx

A nappali k
özepén elhelyezkedő kanapén, két csinos hölgy ült, Danielle és Eleanor. (Gondolom éreztétek az iróniát.) Mindketten felém fordultak mikor üdvözöltem a társaságot melynek fele a konyhában, fele a nappaliban volt. Eleanor elmosolyodott, majd barátja felé fordult és közelebb hajolva hozzá megkérdezte ki vagyok. Ezt mind onnan következtettem ki, hogy miután elhajolt tőle mindketten felálltak és felém jöttek.
-Eleanor, ő Stefany. Stefany, ő Eleanor. –mondta Louis miközben mi Eleanorral kezet fogtunk. –Gondolom tudod ki ő.-mosolygott felém.
-Persze, a barátnőd. Eleanor J. Calder.-mosolyogtam én is Louisra.-Örülök, hogy megismerhetlek.-mondtam Eleanornak aki meg még jobban mosolygott miután rájött, hogy elég sok mindent tudok róla.
  Lehúztam a cipőm és beléptem a konyhába ahól Niall, Liam és Harry épp szendvicseket gyártott és popcornot pattogtattak a mikróban.
-Segíthetek én is valamiben?-kérdeztem Harrytől aki elmosolyodott mikor meglátott maga mellett.
-Köszönjük, megoldjuk mi magunk. Esetleg a popcornot kiveheted és tányérokba rakhatod, megköszönném.
-Persze.-mondtam majd kivettem a tányérokat a szekrényből, a popcornot a mikróból és kitöltöttem a tányérokba. –A nappaliba vigyem, igaz?-fordultam vissza Harryhez.
-Igen, kérlek.-mondta.-És köszönöm!-kiáltotta még utoljára utánam.
   Ahogy kiléptem a konyha ajtón beleütköztem valaki. Persze, hogy én mindig bele kell ütközzek valakibe. Nem is akárkibe.
-Nem tudsz odafigyelni?!-mér majdnem visította Danielle. Mély levegőt vett, hogy lenyugodjon majd mosolyt erőltetett az arcára és bement oda ahonnan én kijöttem, a konyhába.
  Utána néztem, bár ne tettem volna....Átölelte Liamet hátulról, Liam felé fordult és megcsókolta. Szívem szakadt meg abba a pillanatba...Rövid csókjuk után rám nézett és láthatta rajtam a gyötrelmet és a szomorúságot mivel hogy az Ő arcáról is eltűnt hirtelen a mosoly. Mielőtt Danielle hátrafordulna, hogy megnézze Liam kit néz, hátraarcot vettem és a nappali asztalra letettem a tányérokat. Helyet foglaltam a már a kanapén ülő Harry ölébe és kérdőn néztem rá. Apró bólintással jelezte, hogy igen. Erőt vettem magamon és megcsókoltam. Hmm, nagyon jól csókol. Mondjuk nekem csak Liam a hasonlítási emberem, nála nem jobban de közelében van. Mosolyogva váltak szét ajkaink, fejem a vállára döntöttem. Belepuszilt hajamba mire még jobban elmosolyodtam. Mindketten tudtuk, hogy csak megjátsszuk magunkat, ezt holnap részletesebben megfogjuk beszélni.
 Egy kis idő után Liam és Danielle is csatlakozott hozzánk egy egy nagy tárca szendviccsel majd kezdetét vette egy film. Nem tudtam mit nézünk addig a pillanatig amíg megnem láttam ezt a feliratot:
,,Now is good”. Címéből ítélve tudtam, hogy dráma, kíváncsi voltam miről fog szólni.

                                                     ************
 A film vége felé Eleanor, Danielle, Niall, Liam, Zayn és én könnyeinkkel küszködtünk majd Eleanornál tört el először a mécses. Ezután én sem bírtam sokáig de én nem zokogtam mint Eleanor, csak halkan szipogva folytak patakokban a könnyeim.
  A film végén mindenki szemét törölgette, Eleanor Louis vállába volt bújva úgy sírt, Niall evéssel próbálta féken tartani könnyeit nekem pedig körbenézve a társaságon nevetni lett volna kedvem, de nem tettem.
-Gyönyörű film volt.-szipogva erőtlenül Eleanor. Még így is milyen gyönyörű!
-Igen, tényleg az volt.-helyeselte a társaság kórusban.
-Stefy , ugye itt maradsz éjszakára is?-fordult felém Eleanor könnyei alatt mosolyogva.
-Tényleg Stefy, maradj ha szeretnél.-helyeselt Zayn.
-Ha szeretnétek akkor rendben, maradok.-válaszoltam kicsit félve mire mindenki ujjongani kezdett és boldogan kezdett beszélgetni párjával vagy épp a mellette ülővel.
  Kimentem a konyhába telefonálni, már majdnem tíz óra volt, kellett jelentsek hazulra. Két szóból lerendeztem az egészet majd vissza is tértem a kanapéra. Mind valami fontosról beszélgethettek mert mikor leültem egy ember ként fordultak mind felém. Eleanor nyitotta szólásra a száját.
-Stefy, úgy döntöttünk, hogy.. -ójjaj, hogy?- te velem fogsz ma éjjel aluni Louis szobájában.
-És akkor Louis?-kérdeztem hamar vissza.
-Louis Harryvel vagy Niallel, kivel akar.
-Értem.
-Megfelel?
-Persze!
-Oké. Akkor menjünk, hulla fáradt vagyok.-ásított egyet majd kezemet megfogva húzott fel Louis szobájába.
  Adott nekem egy kényelmes ujjatlan pólót majd levetkezett és ő is magára egy pont ilyent vett fel. Én is így tettem. A rajtam lévő fekete bugyiban és egy lenge pólóban ültem le az ágy szélére, várva Eleanort aki a fürdőben volt.
-Nem találtam tiszta fogkefét de Liamnek biztos van. Menj át hozzá, tudod hol a szobája, nem?
-De tudom, és megyek is.-mondtam majd célba vettem Liam szobáját. Utánam Eleanor is kilépett a szoba ajtón, ő Harry szobája felé ment, biztos Louishoz.
  Bekopogtattam majd egy halk
szabad’-ot hallva benyitottam a szobájába.Sötét volt bent, csak a laptopja fénye világosította meg a szobát. A gép elött ült, épp Twitterezett.
-Öm, én csak egy tiszta fogkeféért jöttem, Eleanor azt mondta neked biztos van és hogy jöjjek, kérjek tőled.-mondtam félénken mire hirtelen felkapta a fejét és felém fordult. Lassan végig mért, nem értettem mi olyan érdekes rajtam. Hát persze! Csak egy pólóban meg egy bugyiban vagyok és a folyosó fénye pont rám süt. Én hülye, valamit kelett volna legalább magamra vegyek.
Lassan felállt, de le nem vette rólam a szemét. Elment
egy szekrényig melynek fiókjából egy vadiúj, még a csomagolásában lévő fogkefét vett ki. Odajött hozzám, megállt velem szemben, de a szememet nem engedte el. Fogva tartotta gyönyörű barna szemeivel melyek már csillogtak. Kicsit lepillantott kettőnk közé, nem vagy volt nagy hely közöttünk. Egy lépest előrébb lépett ezzel hozzám simulva.
-Végeztem kicsim, bemehetsz.-mondta az épp a fürdőből kilépő Danielle mire én sietősen kivettem Liam kezéből a fogkefét, halkan megköszöntem és gyors léptekkel visszatértem Louisék szobájába.
Megmostam a fogam, mikor pedig kijöttem a fürdőből, Eleanor az ágy közepén ült, pár magazinnal körülvéve magát, egyet épp lapozgatott. Csatlakoztam hozzá. Felültem én is mellé, kezembe vettem egy magazint és forgatni, olvasgatni kezdtem.
Az este további részét magazinok olvasásával töltöttük, közben más sztárok akkori pletykáik valószínűtlenségeiről beszélgettünk majd pár divat cikket beszéltünk ki, hogy épp jó-e vagy nem ér semmit. Mesélt pár dolgot magáról, én is róllam, egész jól megismertük egymást. Kedves lány és nagyon szerethető.
Úgy éjfél tájt döntöttünk úgy, hogy lefekszünk. Még lefeküdve pár történetet meséltünk el egymásnak, majd aluni tértünk. Hamar elfogott az álom.


                                                       ***************


                               

   Reggel egyszerre ébredtünk Eleanorral. Egymással szemben voltunk fordulva és úgy bólintottunk egyszerre rá arra, hogy lemegyünk kávét inni.
 Miután mindketten elvégeztük reggeli teendőinket, kicsit felfrissítettük magunkat és megfésülködtünk, szép lassan lementünk a lépcsőn majd neki álltunk kávét főzni. Míg főtt a kávé még kicsit beszélgettünk a tegnap esti filmről, majd mikor a kávéfőző kikapcsolt, elévettem két bögrét, hogy töltsünk magunknak. Eleanor még elé vett egyet, mondván, ő Louisnak is tölt.
-Felmegyek, felébresztem Louist.-mosolygott Eleanor majd két bögre kávéval a kezében felment az emeletre.
Minden lépését halottan. Háttal álltam a lépcsőnek de mégis tudtam mikor ér fel az emeltre, lépései minden lépcsőfokon haladszottak. Mikor megszűntek, tudtam, hogy felért. Egy kicsivel később halk lépteket hallottam újra, a lépcső felöl jöttek a hangok. Tudtam, hogy valaki közeledik.
Épp a frissen főtt kávéból töltöttem, immár magamnak, mikor két erős kéz fonódott a derekamra.
-Most nem lát senki, nem kell megjátszanod magad Harry.-mondtam komolyan. Válaszul két puha ajkat éreztem nyakam jobb oldalán.-Hmm, te nem Harry vagy.-mondtam kicsit kábultan. Bármikor megismertem volna ezeket a finom ajkakat. Az érzés ami akkor átjárta a testemet, mikor elborított a felismerés, a tudat, hogy ezeket az ajkakat már ismerem, hogy éreztem már máshol is őket, nagyon jó volt.
Teste hátulról lassan hozzásimult az enyémhez. Éreztem felső teste minden porcikáját, kockás hasát, izmos mellkasát. Mély lélegzetet vettem, próbáltam a lábamon maradni, de ekkor belélegeztem bódító illatát. Abban a pillanatban összeestem volna ha nem ölelt volna szorosan magához. Hátamon éreztem heves szívverését, minden lélegzet vételét.
Ajkai megmozdultak. Nyakam jobb oldalára, fülem tövétől a vállamig, minden pontra lágy csókokat lehelt. Mély hmm-ögés hagyta el a torkomat és a fejemet hátra hajtottam vállára. Éreztem a vállamon, hogy belemosolyog az egyik csókjába, majd visszatért a nyakamhoz és több ideig tartó csókokat hagyva rá kábított tovább.
Már nem ölelt. Kezeit derekamon pihentette, a magassági különbségek miatt biztos így könnyebb volt neki  lehajolni hozzám.  Kezei a pólóm alá nyúltak, de nem emelték fel azt. Már csupasz derekamon volt keze, néha-néha végig simított rajta, mi által még libabőrösebb lettem mint eddig.
Lépteket hallottunk a lépcsőfelöl. Mindketten összerezzentünk. Egy utolsó csókot hagyott a vállamon majd egy puszit adott az arcomra. Míg én kábult voltam az előbb történtek miatt, Ő elvette a bögrémet elöllem, belekortyolt, rám mosolygott és elhagyta a konyhát. Utána pillantottam, Ő is visszanézett rám a kanapén ülve.
Louis egy szál alsógatyában, full álmos fejjel ballagott le a lépcsőn, nyomában a még mindig hiányos öltözetű Eleanorral. Most kapok csak észbe, hogy én is úgy nézek még mindig ki mint ő, rajtam is csak egy bugyi van meg egy lenge ujjatlan póló. Úgy látszik ez itt minden napos dolog.  Louis álmosan rám pillantott, másfelé, majd újra rám.  Szemei kitágultak ahogy végig nézett rajtam, elmosolyodott majd a kanapén ülő Liamre nézett. Furcsa mosoly húzódott a szájára majd Liamre nézve húzogatni kezdte a szemöldökét.
-Nem történt semmi.-jelentettem ki határozottan majd megforgattam a szemeimet és visszafordultam a pulthoz. Hallottam ahogy a hátamnál lepacsiznak egymással majd kezdenek valamiről halkan beszélgetni. Eleanor a hűtőből tejet vette ki, odavitte Louisnak aki öntött belőle a kávéjába.
Elővettem egy másik bögrét, kávét öntöttem belé majd leültem a konyha pulthoz. Kávémba kortyolva néztem ki az ablakon és próbáltam feldolgozni a ma reggel történteket. Akaratlanul is mosoly húzódott az arcomra.


2013. július 16., kedd

22.fejejezet.- Oké.

Sajnálom, hogy ilyen későn, de hoztam az új részt. Nem is mondanék egyebet.

Jó olvasást! 
                     Steff.


Még mi jöhet ezek után? Még mit fognak gondolni rólam? Alig vagyok itt pár napja és máris
‘az újságban olvastam’ szövegekkel jönnek, hogy ezt meg azt tettem.
-Én Harryvel?! Még mit nem! Találjanak ki jobbat a következőben! Ez nem lehet igaz. Fel kell hívjam Harryt, igen ez lesz a legjobb.
  Telefonomhoz  nyúltam de Judit megragadta a csuklóm.
-Ha felhívod mit fogsz mondani neki? Azt, hogy pár újság  kombinál titeket? Nem fog változtatni semmit! Ne légy gyerekes! –életemben először kiabált velem nénikém, mondjuk megértem, én sem épp szépen és halkan beszéltem vele. Ez részben miattam van. Megint mindent elrontok.
  Ekkor mérgesen felállt az ágyamról és egy nagy ajtó csapódás kíséretében elhagyta a szobámat.

/Judit szemszöge/

-Mit képzel magáról? Hisztizik és gyerekeskedik már az első nap mikor itt vagyok. Mi baja van? Ennyire kitudja őt valami akasztani? – kicsit durvább hangnemben kezdtem mondandóm Rékáékhoz de még sok kell nekem a lenyugvásig.
-Ne haragudj rá, sok mindenen ment otthon keresztül. Pont ezért hoztuk el, hogy ne veszekedjenek vele, hogy ne legyen mindenért leszólva, hogy ne nézzék mindig kisgyereknek. Azt hittük itt jobb lesz neki, hogy más lesz és pont ezért hívtunk téged is, hogy segíts megvalósítani nekünk ezt. Ha nem fog menni, megleszünk nélküled is. Sajnálom, hogy elrángattunk idáig.-őszinteséget és megbánást tükröztek Réka szemei. Talán nem így kelett volna a dolgokhoz álljak, biztos megtudtuk volna oldani másképp is. Már ez van.

                                                        
***********


/
Steff szemszöge/


  Néha még a plafon is érdekes tud lenni. Erre az elmúlt két órában volt időm rájönni. Mikor épp nem az orromat fújtam vagy épp kimentem a fürdőbe eldobni a használt zsepiket, a plafont bámultam és próbáltam rájönni, hogy miért épp plafonnak nevezték el. Hát, nem jöttem rá. A nagy gondolkodásom közben kétszer is hallottam, hogy sms-em jött, de semmi kedvem nem volt felkelni és megnézni ki írt. 
  Már belenyugodtam, hogy több sms-t nem fogok ma kapni, mikor egymásután vagy ötöt is kaptam. Na vajon mi okkal és ki keres ilyen megszállottan, vagy kik?

‘8 mesaje necitite ’ (8 olvasatlan üzenet)

  Gondolhattam volna, hogy nem csak Judit olvashat újságot. Hét  üzenetem Harrytől volt és egy Paultól. Nem csodálkozok. Most azok a kérdések fognak következni, hogy: Hazudjunk? Mit mondjunk? Mit találjunk ki? Bepereljük az újságot? “. A válaszokat inkább nem szeretném tudni.  Mindenből olyan nagy ügyet csinálnak. Miért kell ilyen híresek legyenek? Miért pont velük kell legyek? Miért pont Harry hívott el kávézni? Miért nem egy helyes szomszéd fiú? Miért ez a sok miért? Ezt kezdem nem bírni!

  Sorra nyitottam meg a kapott üzenetek. 
1. Láttad mit írnak az újságok?-Harry
2. Megkaptad az üzenetet?-Harry
3. Most mit tegyünk?-Paul
4. Valami történt veled, hogy nem írsz vissza?-Harry
5. Stefany, jól vagy?-Harry
6. Talán haragszol rám a történtek miatt?-Harry
7. Mondj valamit kérlek!-Harry
8. Írj kérlek vissza, könyörgöm.-Harry

 Nem haragudtam Harryre, kicsit sem. Magamra haragudtam.  Hogy lehettem olyan hülye, hogy bele mentem ebbe a találkába? Ha nem mondok igent, akkor talán most nem lenne ez a nagy felhajtás. Nem lenne ez a sok kérdés. Nem vennének körül hamis állítások amikben csak annyi az igaz, hogy kávéztunk és sétáltunk. Ha ezeket nem tettük volna meg, akkor most nem lenne semmi. De én megbántam azt a napot? Megbántam az a pár órát? Kétlem. Jól éreztem akkor magma? Jó volt Harryvel lenni? Igen, nagyon is. 
Ha csak ennyit írnának az újságok, hogyha csak arról szólnának a cikkek, hogy jól éreztük ketten magunkat, akkor nem lenne semmi bajom. Ez a kombinálós dolog ront el mindent. Előszőr kérdeztek volna meg minket, utána írogassanak.
  De hagyjuk ezt, szegény Harry, kitudja most min jár az esze.

Én: Igen, láttam miket írnak az újságok. Ne aggódj, nincs semmi bajom. Nem haragszom rád. –írtam vissza Harrynek.
Harry: Sajnálom mind azt ami történt. Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.
Én: Én nem sajnálom! Jól éreztük magunkat, vagy talán nem?
Harry: Dehogyis nem! Nagyon is jól! Igaz a végét elrontottam, de te erősködtél.
Én: Nem rontottál te el semmit. Jól érezted magad vele, ez volt a célom. :)
Harry: Nagyon is jól, hálás vagyok neked érte. Nincs kedved átjönni egy kicsit? Itt vagyunk Liamnél mind.
Én: Van kedvem, ha átengednek megyek.
Harry: írj ha engednek :D

Féltem, hogy az előbbi Judittal való veszekedésem miatt nem fognak elengedni, de csak Juditnak ártottam ő meg nem szólhat belé Csabiék döntésébe.

-Réka, Csabi? –kérdeztem félénken.
-Mondjad Stefi.- mosolygott a kanapén ülő Csabi, Réka a konyhában tevékenykedett.
-Átmehetnék Harryékhez? Vagyis igazából Liamhez mert Harry nálla van de Harryhez mennék mert megkell beszéljünk pár dolgot.
-Persze.-mosolygott Réka.
-Csak aztán ha ott maradsz éjszakára is, szólj 1
0 előtt, jó?-mondta kicsit szigorúan de mosolyogva Csabi.
-Nem tervezem, hogy ott maradjak, de ha mégis, akkor szólok.
-Rendben.-bólintott Csabi majd a Tv-t kezdte kapcsolgatni.


Felöltöztem - fekete csőgatya, fehér hosszított póló és fekete, fehér Nike jeles Nike cipő – összeállításba majd mobilomat zsebre téve mosolyogva hagytam el a házat. Meg sem álltam Liam házáig. Az ajtó előtt kicsit hezitáltam de egyszer csak nyílt az ajtó és Niall mosolyogva be invitált a házba, ahol a kanapén nem is akár ki ült. Vagy mondjam inkább úgy, hogy akárkik?