5.fejezet **
 Ahogy beértem a házba,ledobtam magam a kanapéra. Egy nagyon kényelmes kanapé volt,egy szép ,nagy és tágas nappaliban. Bevallom kisebbnek képzeltem el az unokatesóim lakását de így utólag,örülök,hogy egy sokkal nagyobb és tágasabb lakásba kerültem ahol még külön szobát is kaptam. Az ők majd pár év mulva megszülető gyereküknek hagyták meg ezt a szobát, azt mondták,hogy amig náluk leszek addig én leszek az ők lányuk.Én ennek csak örülni tudtam,mert biztos voltam benne ,hogy jobban fognak bánni és törődni velem mind az én szüleim.Ők kedvesek mindig velem,elfogadnak olyannak amilyen vagyok és ha valami kell nekem azt meg is veszik. Nem olyanok mind az én szüleim,hogy bármilyen kisebb dologért veszekednek velem,ha valamit akarok akkor meg kell dologzzak érte,ha nem nagyonjo jegyet kapok csak jót akkor kiabálnak hogy miért nem kaptam nagyobb jegyet. Ezt én soha nem értettem meg. Miért kell tökéletes legyek? Én nem vagyok se Isten se Jézus hogy példát kell mutassak másoknak és tökéletes kell legyek. Ők soha nem fogadtak el ugy ahogy vagyok,nekik mindig más lánya szebb volt nálam,más mindig okosabb volt nálam,hiába voltam elsőtől elsőtanuló minden éveben,mikor rosz jegyet kaptam akkor mindig a nagyon de nagyon gyenge tanulókhoz hasonlítottak,hogy olyan vagyok mind ők. Mongyuk ha jó jegyet kaptam akkor megdicsértek,ha valamit megcsináltam önszántamból anélkül hogy ők mondják akkor kedvesek voltak velem és hogyha nem pofáztam vissza nekik hanem tettem amit mondanak akkor még kaptam is valamit. Mindig mindenre amit akartam ki kelett gyüjtsem a pénzt de ez csak jót tett nekem mert megtanultam,hogy semmi sincs ingyen és hogy megkell dolgozzunk azokért a dolgokért amiket elakarunk érni és megakarjuk szerezni. Mindi tudtam és tudom,hogy csak jót akarnak nekem,de nem jönnek rá,hogy a veszekedésekkel és az elégedetségtelenségükkel nem érnek el semmit.Mindig próbáltam és próbálok megfelelni nekik és remélem,egyszer majd sikerül.A gondolatmenetemet Réka szakitotta meg: -Bevittem a szobádba az ágyneműt,ha fáradt vagy akkor nyugodtan feküdj le mert ma már nem mejünk sehova.-az órára néztem,még csak 5 óra volt de én elég fáradt voltam.Mongyuk ők két órával elöttünk vannak(a romániai időhöz mérve) ezért nálunk kb 7 órá van és akkor természetes ,hogy már fáradt vagyok. -Köszönöm de még nem akarok lefeküdni.Majd csak késöbb. -Oké,te tudod. Nekilátok vacsorát késziteni,Csabi bekelett lépjen a munkahejére,te nyugodtam csinálj azt amit akarsz. A WIFI-kód az íróasztalod fölött van egy cetlin ha netán netezni lenne kedved.-aval elvonult a konyhába. Én bementem a szobámba,kipakoltam a bőröndjeimből,minden szépen rendbe bekerült a szekrényembe.Elővettem a laptopom és felléptem facebookra.Jeleztem Andinak ,hogy megérkeztünk és elmeséltem,hogy mitörtént velem a repülőn. Nagyon meglepődött.Nem tudott mit mondani.Valóra vát egy régi álmom csak nem úgy ahogy elképzeltem. Egyszer csak csengett a telefonom.Egy idegen szám hívott. Felvettem és unottan belészoltam:
 -Haló....
-Ilyen unottan fogadod a hívásom?? -
Ennyire harakszol rám?? Kérlek ne haragudj! Kérlek,kérlek!-szomorkás,könyörgő hangon kérlelt engem hogy nem haragudjak ,de hisz nem is haragudtam rá.Most biztos gondoljátok ,hogy Liam volt. Igen,ő volt.Egyből megismertem mély sexy hangját és olyan cukin kérlelt,hogy alig tudtam megszólalni.Nagy későre aztán válaszoltam neki.
 -Semmi baj Liam,nem harakszok rád.Nyugi.Nincs semmi baj.-mondtam nyugtatóan.
-Jaj de jó.Ha tudnád most milyen boldog vagyok.-halottam hangján hogy tényleg örül.Boldog voltam én is.Lehet boldogabb mind ő.
 -Amugy miért hivtál?-tereltem a témát.
-Csak megakartam kérdezni,hogy még harakszole rám és,hogy mit csinálsz. Mitcsinálsz amúgy??
-Chatelek az eggyik barátnőmmel facebookon és majd még felnézek Twittere is.
 -Ja,majd bekövetlek és facebookon is bejelöllek. Remélem visszajelölsz.Majd még beszélünk.Szia. -Szia. Pár másodpercel késöbb megláttam valami érdekeset Twitteren. Liam tweetelt valamit.Pontosabban ezt: @Real_Liam_Payne: @StefiSzabo ma volt életem legszebb napja xxxxxxxxx Tarts közelben a telefonod.

4.fejezet -Liam??-kérdeztem meglepődve.Ö csak hamarjában magára kapta a sapiját és a szemüvegét, azért mert ha valaki meghalotta, hogy én szólítottam,biztos felénk fordult és jobb ha nem ismerik fel. Elgondolkoztam: mindig is arról álmodtam ,hogy összejövök Liamel,de most nem vagyok boldog. Ő jár mégmindig Daniellevel ,és milyen az ,hogy egy srácnak két csaja van. Nem lehetek én a pótlék,az aki csak akkor jo mikor nincs Danielle. Ez nem maradhat így. -Liam? -mondtam a nevét halkan,de a többit már normális hangszinnel.-Neked tudtommal van egy csodaszép barátnőd akit szeretsz és ő is szeret téged. Akkor miért kell játszál velem? Miért kelett hazudj? Ez az egész mire volt jo? Kelett neked valaki és Danielle nem volt kéznél?-na ezt lehet nem kelett volna de kicsúszott a számon. Ládtam rajta hogy mérges lett,egy kicsit. Lehet rátapintottam a lényegre? -Ez az egész amit mondtál nem igaz!-mondta határozottam kicsit megemelve a hangját.-Csak hittem ,hogy szeretem Daniellet és azt ,hogy ő is szeret. Mielött találkoztam veled,pár nappal ezelött,szakítottam Daniellevel. Mikor én távol voltam tőle, vagy éppen csak dolgom volt, ő megcsalt egy nála öregebb férfival. Ő valotta be mikor valamiért veszekedtünk. Azt mondta,már több mind két éve csal engem,vagyis a kapcsolatunk alatt végig csalt. Nem voltam elég érett neki. Ezelött egy órával még azt hittem szeretem,de azután megládtalak téged és rájöttem, hogy lehet ,hogy szerettem Daniellet de nem annyira, hogy ne szeressek bele másba. Én belédszerettem. És tudod ezt honnan tudom? Érzem. És ha most azért mert hazudtam meg ilyenek,nem akarsz látni ,én megértelek. De mind barátok remélem töltünk eggyütt majd pár percet,vagy többet is ,én nagyon örülnék ha így lenne, és ha majd megbocsájtasz, akkor remélem lehet még kösztünk valami.-szomoruság és remény volt a hangjában, szemembe nézve várta válaszom. -Sajnálom,én erről nem tudtam. Vagyis na,a Danielles ügyről. Ha tudtam volna,nem vágtam volna a fejedhez. Persze ,hogy eltöltünk pár percet,hisz három hónapot,ha nem többet,Londonban leszek és hát,nekem csak te vagy barátom ott/itt. Nem mo.dom biztosra de majd meglátom,hogy lessze köztünk valami vagy sem,rendben?-a vége hallatán felcsillant a szeme. -Köszönöm a reményt amit adtál,élni fogok a lehetöséggel. Igérem szép három hónapot fogunk eltölteni,eggyütt.-Eggyütt?? Miért mondja, hogy eggyütt? Hát ezt csak ő tudja ,majd megkérdezem. Beszélgetésünket a hangos bemondó szakította meg,vagyis inkább fejezte be. Szoltak hogy kapcsoljuk be öveinket,mert leszállunk. Leszáltunk.éppen csak elköszöntem Liamtől a repülőn mert siettünk. Azt mondta majd felhív de nincs meg neki a számom. A repülőtérről majdnem kiérve valaki szaladt utánunk. Liam volt az. Megkérdezte a nevem(!!) ,a lakcímem és elkérte a számom. Azt mondta majd hív,majd köszőnt,be ült egy taxiba és eltünt.

   Holnap nem leszek és lehet hétvégén sem de amint tudom hozom a kövit. Remélem megértetek.Igyekszem.Sziasztok.

Elérhetőség

    Sziasztok.Ha akartok bejelölhettek facebookon,nevem Stefánia Szabó (facebook szerint,másképp a nevem fordítva van). Twitter nevem @StefiSzabo ,ha követsz visszakövetlek. Nyugodtan irhattok üzeneteket facebookon,válaszolok mindenkinek és ötleteket is elfogatok,valahol felhasználom ha tetszik,nem pont úgy,kicsit megmásítva lehet. Ha bejelölsz írj egy üzit is ,hogy ki vagy,vagyis azt nevedet is ird le amelyikkel írod nekem a komikat. A fejezetek minden nap jönnek,ha nem leszek valamelyik nap,írok és más nap dupla fejezeteket kaptok.Szeretlek titeket ,szebbé teszitek napjaimat.

3.fejezet

   Ahogy leültem mellé megébred és hirtelen leesett róla a napszemüveg.Csodaszép barna szeme volt,nem lehetett 19 nél öregebb.Ezt csak akkor vettem észre mikor egy pillanatra levette a sapiját hogy megrázza a haját. Nagyon joképű volt,a szemem sarkából végig őt néztem miközben elrendezi magát.Aztán észrevett.Én elpirultam nem is kicsit.Elég kínos volt ő meg csak cukin mosolygott.Biztos nem csak én reagáltam így rá.A gondolataim elterelése érdekében elévettem a telefonom.A háttérképemen Liam Payne volt.Mikor a srác ránézett a telefonomra elröhögte halkan magát. Erre én:
-Mi olyan vicces?-közben csak mosolyogtam és kedvesen próbáltam kérdezni pedig nagyon is idegesített ,hogy kiröhög nem is tudom miért.
-Semmi csak a háttered...Semmi na!
-Milyen a hátterem?Talán nem tetszik?-mondtam fellebezően-Ha nem az a te bajod.Nekem nagyon is tetszik,és ha azt mondod ,hogy buzi akkor  vess magadra.Olyan embert ítélsz el akit nem is ismersz és nem is tudsz róla semmit csak annyit ,hogy nagyon szép hangja van és cuki meg hogy jól néz ki és én nagyon szeretem őt.
-Pont az hogy tetszik.Mostanában majdnem minden ötödik csajnak ő a háttere.És nem buzizok le senkit még azután sem ,hogy megtuttam hogy az.
-Ez nagyon szép tőled.Sajnálom ,hogy ezt feltételeztem rólad de eddig minden fiu aki látta azt mondta,hogy egy buzi van a hátteremen .
-Biztos azért mondták mert irigyek.Rám is monják sokszor azok akik nem ismernek.A hátammögött,az utcán az utánam jövő emberek és még mások is akik nem ismernek.
-Ugye a lányok szerint nem vagy az?-kicsit röhögtem aztán ő is.
-Nem,az ők szemükben még nem de halottam pár lányt aki szerint igen de az sem ismer.Én tudom magamról ,hogy nem vagyok az,ha elhiszed jo,ha nem akkor meg nem.Tovább nem érdekel. De te hiszel nekem ugye?-levette a napszemcsiét és a szemembe nézett.Én elpirultam és lehajtottam a fejem ,hogy ne vegye észre.Csak annyit mondtam ,hogy:

-Igen.-megfogta az arcom és és az ő arca felé fordította.Én hagytam magam.(hogyis ellenkeztem voltam egy ilyen dögös pasinak)A szemembe nézett megint és én elmerültem csodaszép barna szemeibe.
-Tetszesz nekem pedig nem is ismerlek.Tetszesz nekem pedig még a nevedet sem tudom.Tetszesz nekem mert olyan vagy amilyen.Ne változz meg soha.Leszel a barátnőm?-az utolso mondatig a szembe nézett,az utolsónál lehajtotta a fejét.Én nem tuttam semmit mondani.Végül nagynehezen megszólaltam:
-Nekem is tetszesz,nagyon is.Én sem ismerlek,nem tudom ki vagy de ugy is tetszes.Először megismerhetnén egymást?-felcsillant a szeme és mosolygott.

-Egy repülőn ülün ugyhogy gondolom egy városban lakunk.Ismerjük meg egymást.De válaszolnál a kérdésemre?-nem tudtam mitmondani.Ha igent mondok hiheti azt hogy bárkivel járok mielött megismerném igy nem mondok igen.
-Elősző ismerjük megegymást és azután válaszolok.Nem akarok semmit elsijetni.Nekem még nem volt barátom,nem tudom milyen ha van.Remélem megértesz.
-Nem is számítottam arra ,hogy igent mondasz.Ilyen lány kell nekem és hidd el:jobban ismersz mind gondolnád.-közelebb hajolt és megcsókolt.
-Ez volt az első csokom.-mondtam szégyellősen.
-Nekem meg ez volt életem legszebb pillanata.De melleted lesz szebb is.Szeretlek.-és újra megcsókolt.
-Én is.Még soha nem mondtam egy fiunak sem ilyent élőben.A kérdésedre még mindig válaszolhatok?
-Bármeddig várok,hogy válaszolj ha igent fogsz mondani.
-Akkor csak eddig kelett várj.Igen.-mégegyszer megcsókolt és látszott rajta,hogy nagyon boldog.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm.Te vagy életem legszebb döntése vagyis ,hogy megkértem ,hogy járj velem.-örömében ,miközben ölelt leesett a sapija és úgy szemcsi és sapi nélkül megláttam ,hogy az a srác Liam Payne.
-Liam??-kérdeztem meglepődve.
*folytatás a következő fejezetben*


  

Pár dolog...

   Szeretnék elmondani pár dolgot amiket én fontosnak tartok. A komikat elfogadom de ha nem haragusztok meg Díjakat amiket nem nagyon hiszem hogy fogok kapni,nem fogom kitenni,nem vagyok ilyen nagy dijas,megköszönöm ,nagyon hálás leszek értük de ki nem teszem.Azon az elven vagyok,hogy a blog legyen blog és ne dicsőségtábla. Remélem megértetek,ha nem sajnálom. Képeket nem nagyon fogok tenni,bevallom azért mert egy kép nem mond semmit,az írás fontosabb és én inkább a fantáziátokra bizom a képeket és a szerplőket. A történet egy nagy álmom amiben hinnni fogok jövő nyárig mert akkor derül ki ,hogy teljesüle vagy nem . Imádok zenéthalgatni és csokit,nutellát enni. Zene nélkül nem élnék. Ha szomoru vagyok zenéthalgatok,ha vidám vagyok zenéthalgatok,ha meg olyan semmi kedvem van a zene feldob vagy előhozza az emlékeimet és elszomorodok. Miközben írok mindig ezt az egy számot halgatom,nem nagyon értem de imádom Cristina hangját és magát az éneket és mindig ilyen szerelmes dolog jut eszembe azokbol a sorokból  amiket értek :http://www.youtube.com/watch?v=ML_-d-UFOkg .A videoklippek nem érdekelnek csak a zene ami elragad egy másik világba. A történetemben nem leszek híres,nem leszek terhes,lesz egy rész amelyik lehet nem fog tetszeni nektek de remélem megfogjátok érteni a helyzetemet,a szerelmem boldogságáért mindent megteszek.Nem lesz balesetem,nem lesz semmi bajom, csak a szívemmel fognak játszani vagyis pontosabban a játékot én fogom irányitani mert a szívem az én hülyeségem miatt fog szenvedni,fájni. Nem egy tündérmese az egész,ez egy igazi élet fájdalmai és nehézségeiről fog szolni.Köszönöm ,hogy olvassátok és ha tetszik,ajánjátok másnak is. Nem írok helyesen,sosem voltam jo helyesírásbol,kérlek nézzétek el ez nekem.Szeretlek titeket és szeretni is foglak,főleg ha megértitek a történetbeli önmagamat.

2.fejezet   

*pár nappal késöbb* május 31.
     Holnap,jaj máe alig várom a holnapot! Ha emlékeztek az előző fejezetre akkor tudjátok ,hogy holnap,vagyis elselyén indulok Londonba.
-Stefi!Jöttek Csabiék!-anyukám kiabált be nekem a szobába.Én azonnal kifutottam a szobából.
-Sziasztok!-üdvözöltem őket kedvesen és vidáman.
-Szia ,Stefi! Rég nem láttalak.Hogy vagy?Milyen szép és nagy lettél.Ugye már készen vannak a csomagjaid?Hanem akkor sies,mert tudod ,holnap indulunk.-mondta kedvesen de egyben intően Réka,Csabinak a felesége.
-Szia,Réka!Jól vagyok köszönöm és ti?Rég nem találkoztunk tényleg.-ez igaz is volt,utoljára egy esküvőn láttam őket.-A csomagjaim már reggel óta készen vannak ,már csak apróságokat kell még beletegyek.Alig várom a holnapot!Köszönöm ,hogy meghívtatok és el is visztek magatokkal.-közben a bőröndökre mutattam és azután megöleltem szorosan őket.
-Remélem sok új és csinos cuccod van mert Londonban fogsz élni három hónapig és ne gondold azt ,hogy otthon fogsz ülni egész nap.-folytatta már a kanapénkra ülve a beszélgetést Réka.
-Igen,elég sok új ruhát vettünk és kapott most egy hónap alatt ,egy nap alatt a szekrényében a ruhák mind kicserélődtek ujjakra és szebbekre.-mondta már nem annyira vidáman anyukám.Mindig is irigy volt és haragudt mikor én kaptam valamit  de ő nem ,sosem fogadta el azt a tényt ,hogz nekem is szükségem van új és szép dolgokra,nem csak neki.Mindig arra fogta ,hogy ő dolgozik,őt több ember lássa,azért kell neki több dolog.Ha nem lett volna ott a nagynényém,aki még így is több dolgot vett nekem mint anyukám,nem azért mert neki több pénze van mert nekünk is van elég,hanem azért mert az én drágaláto anyukám sajnálta tőlem az új cuccokat.Ha ő nem lett volna velünk akkor szerintem egy cipőnél ,egy blúznál és egy nadrágnál többet nem kaptam volna,de így tényleg elég sok cuccot kaptam,nem is gondoltam ennyire.
           Mire észrevettük ,hogy eltelt az idő,akkor lépett be az ajtón apukám.Fél tíz volt.Ő buszsöför,reggel ötkor megy és fél tízkor jön haza.Eléggé elbeszélgettük az  időt,vagyis én inkább csak halgattam őket,de mikor észrevettem ,hogy álmos vagyok,már éjfél volt.Rékáék nálunk aludtak.Megvettük az ágyakat,lefeküdtünk és már aludtunk is .Reggel korán kelett kelni ezért hamar elnyomott az álom.
            Reggel fél nyolckor költöttek anyuék mert kelett kilenckor indulnunk Kolozsvárra.Négy óra tízperckor indul a repülönk.Bepakoltunk Csabiék autójába ,alig fértek a csomagok a csomagtartóban.Három bőröndöm volt,azok is a legnagyobb fajták,mégis alig fértem beléjük,de végülis három hónapra mentem el így kelett elég sok cucc,a szekrényem majdnem üresen maradt,csak pár,nekem már kicsit kicsi ruhám maradt benne.

*pár óra mulva*
         Mégérkeztünk a repülötérre.Most fogok először repülőn ülni és repülni.Leadtuk a csomagokat és már halottuk is a hangosbemondón ,hogy fel kéne szálni.Mint mentünk felfele,Réka megszólalt:
-Stefi,lenne egy gond.Nem kaptunk hozzán közeli helyet neked mert ugye tudod,nekünk oda vissza jegyünk van,ezért te távolabb fogsz ülni,persze csak ha nem baj,mert ha baj akkor megoldjuk.Te ülsz melettem és Csabi más melett vagy éppen fordítva.
-Nem gond,nekem így jó lesz,úgy is zenét fogok halgatni végig.
-Rendben de ha mégis...
-Nem köszönöm,nekem így tökéletes lesz.
-Oké.-evel véget ért a beszélgetésünk.Ő leült a helyére én meg elémentem az enyémre.
               Mindig is arról álmodtam ,hogy a repülőn egy idegen fiu mellé fogok ülni akit késöbb megismerek.Hát ez így is történt.Elég furcsa volt,pont úgy volt felöltözve mint én fiuban,csak még volt rajta egy bézból sapi és egy napszemüveg.Aludt,nem tudtam elképzelni ,hogy ez hogy lehetséges ,hiszen csak most száltunk fel a gépre.Vagy mégsem?De ami ezután történt az tényleg hihetetlen,még én is alig hittem el ,hogy ez hogy történhetet meg velem.
        

1.fejezet
 Kezdetek...
     Még van egy hónap az iskolából,alig várom már a vakációt.Ma kaptam egy nagyon jó hírt az anyukámtól.
     Hétfő,huszadika,május.Egy fáraszto és egyben nagyon unalmas iskolai nap után,amikor beléptem a bejárati ajtón,anyukám vidáman kiabát felém:
-Stefiii! Képzeld,hívtak Csabiék ,hogy június elselyén vinnének Londonba.Elengedjelek-e?
-Kérlek,kérlek! Ugye elengedsz?
-El-el.-anyukám mindig szerette amikor nem vagyok otthon,állitólag mindig fenttartom még nem tudja végezni a dolgát ha én itthon vagyok.Csak arra vagyok neki jo ,hogy vigyázzak a kétéves és pár hónapos hugomra.Akik ismernek tudják hogy a hugom csak 1 éves és pár hónapos de a történetem 2013-ban íródik vagyis akkor folynak az események.Én 14 éves vagyok más meg mindenki egy évvel idősebb,igen még ti is ha benne vagytok.(Andi,rád gondoltam)
-Mikor is visznek?-kérdeztem kiváncsian mert az elöbb örömömben nem is halottam hogy mit mondott,hogy mikor.
-Június elselyén,reggel.Az utolsó tíz naprol kimaradsz az iskolábol de az utolsó héten ugy sem csináltok semmi nagyot.
-Hát nem-nem.-helyeseltem.
-Na hadd folytassam.-vágott a szavamba-Előszőr Kolozsvárra mentek,onnan direktbe repülővel Londonba.
-Jaj,olyan jó lesz,alig várom már!-alig fértem a bőrömbe,olyan boldog voltam.
     Majd kiszöktem a bőrömből a boldogságtól de ezt nem nagyon mutattam mert anyumon már így is látszott ,hogy nagyon irigy,remélem Csabiék nem ajánják fel ,hogy ő is jöjjön mert akkor megbolondulok.Amúgy Csabi,anyukámnak anokatestvére,már lassan 6 éve Londonban élnek és nagyon sok pénzük van.Már alig várom!
-Anyú! Lemejek Andihoz ,elmondom neki ,hogy mi történt,biztos nagyon fog örülni ő is.
-Oké,de aztán gyere mert holnap iskola és kéne még tanuljál is.
-Oké,és már kint is voltam az ajtón.
        Mikor elmondtam neki nagyon örült ő is és megigértem neki,hogy hozok neki valamilyen 1D-s cuccokat,mert azokat imádja és nálunk nem nagyon lehet kapni.
      Még egy ideig elvoltunk az ilyen gondolatokkal ,hogy mit foggok csinálni,mit szeretnék csinálni azalatt amig kint vagyok.Kívánságaim között szerepelt az ,hogy legalább lássam a One Direction-t,nem kéne több ,csak legalább életemben egyszer lássam élőben őket.Bármit megtennék egy rámnéző szempárért,ez a szempár a Liamé kéne legyen,de ha ő nem legalább valamelyik másik fiu nézzen rám és szoljon Liamnek is ,hogy nézzen rám.
     Nekem Liam a kedvencem a bandából. Ja,hogy nem mondtam ,hogy directioner vagyok?? Na akkor most mondom . Imádom a One Direction-t, directioner vagyok és leszek életem végéig. Andival ölni tudnánk értük, az ő kedvence Louis. Mindent tudunk és tudni akarunk róluk és ezért megteszünk mindet. Elolvasunk minden cikket ami róluk szól.Már megbeszéltük ,hogy 18 éves korunkban kimejünk Angliába vagy már startból Londonba költözünk. Úgy látszik ,hogy ez a kijutós álmunk nekem már most sikerült,egy évre rá ,hogy elterveztük,de azért vele is kimejek Londonba.Most is vinném szivemszerint őt is de sajnos nem lehetséges.
        Sajnos már mennem kelett ezért elbúcsúztunk de elöbb megbeszéltük,hogy holnapra miből van házi és ,hogy ma milyen leckét vettünk mivel osztálytársak vagyunk és nekem ő a legjobb barátnőm.
        Mikor hazaértem nagyon boldog voltam de elszomorodtam egy kicsit,vagyis egy aprócska könycsepp szökött ki a szemeből mikor arra gondoltam ,hogy azok az álmok ,amikben reménykedtem és vágytam nagyon rájuk,azok most lehet valóra válhatnak. Ekkor eszembe jutott ,hogy még van majdnem egy hónap.Egy hónap alatt lenyukszok (vagy nem)remélem .
        Ahogy teltek a napok,egyre közelebb és közelebb kerültünk a várva várt naphoz.Már számoltam a napokat és az órákat pontosan ,még néha ha nagyon unatkoztam,a perceket is másodpercre pontosan.És vártam, csak vártam ,hogy teljenek a pillanatok,velük eggyütt a másodpercek,velük a percek,velük az órák és az órákkal a napok. A napjaim egyre jobban teltek,már éreztem azt a pillanatot amikor felszáll a gép és pár ora mulva leszáll,egy csodálatos helyen,Londonban.

   Bevezető
,,Az élet egy könyv amit lapozni kell,lehet ,hogy tetszeni fog ,lehet ,hogy nem...”Mondta ezt egy barátnőm aki mondott nekem rosszat is jót is.
  Szisztok olvasók.Stefánia vagyok,de Stefinek vagy Stefnek szolitanak a barátaim,ti is szólíthattok így kommentekben vagy bárhol.Tizenhárom éves vagyok,a történetemben is ennyi.
   A történetem rólam ,a barátaimról és az álmaimról szól amik valóra válnak,csak nem ahogy én elképzeltem.