Mirror to my life...

2.fejezet   

*pár nappal késöbb* május 31.
     Holnap,jaj máe alig várom a holnapot! Ha emlékeztek az előző fejezetre akkor tudjátok ,hogy holnap,vagyis elselyén indulok Londonba.
-Stefi!Jöttek Csabiék!-anyukám kiabált be nekem a szobába.Én azonnal kifutottam a szobából.
-Sziasztok!-üdvözöltem őket kedvesen és vidáman.
-Szia ,Stefi! Rég nem láttalak.Hogy vagy?Milyen szép és nagy lettél.Ugye már készen vannak a csomagjaid?Hanem akkor sies,mert tudod ,holnap indulunk.-mondta kedvesen de egyben intően Réka,Csabinak a felesége.
-Szia,Réka!Jól vagyok köszönöm és ti?Rég nem találkoztunk tényleg.-ez igaz is volt,utoljára egy esküvőn láttam őket.-A csomagjaim már reggel óta készen vannak ,már csak apróságokat kell még beletegyek.Alig várom a holnapot!Köszönöm ,hogy meghívtatok és el is visztek magatokkal.-közben a bőröndökre mutattam és azután megöleltem szorosan őket.
-Remélem sok új és csinos cuccod van mert Londonban fogsz élni három hónapig és ne gondold azt ,hogy otthon fogsz ülni egész nap.-folytatta már a kanapénkra ülve a beszélgetést Réka.
-Igen,elég sok új ruhát vettünk és kapott most egy hónap alatt ,egy nap alatt a szekrényében a ruhák mind kicserélődtek ujjakra és szebbekre.-mondta már nem annyira vidáman anyukám.Mindig is irigy volt és haragudt mikor én kaptam valamit  de ő nem ,sosem fogadta el azt a tényt ,hogz nekem is szükségem van új és szép dolgokra,nem csak neki.Mindig arra fogta ,hogy ő dolgozik,őt több ember lássa,azért kell neki több dolog.Ha nem lett volna ott a nagynényém,aki még így is több dolgot vett nekem mint anyukám,nem azért mert neki több pénze van mert nekünk is van elég,hanem azért mert az én drágaláto anyukám sajnálta tőlem az új cuccokat.Ha ő nem lett volna velünk akkor szerintem egy cipőnél ,egy blúznál és egy nadrágnál többet nem kaptam volna,de így tényleg elég sok cuccot kaptam,nem is gondoltam ennyire.
           Mire észrevettük ,hogy eltelt az idő,akkor lépett be az ajtón apukám.Fél tíz volt.Ő buszsöför,reggel ötkor megy és fél tízkor jön haza.Eléggé elbeszélgettük az  időt,vagyis én inkább csak halgattam őket,de mikor észrevettem ,hogy álmos vagyok,már éjfél volt.Rékáék nálunk aludtak.Megvettük az ágyakat,lefeküdtünk és már aludtunk is .Reggel korán kelett kelni ezért hamar elnyomott az álom.
            Reggel fél nyolckor költöttek anyuék mert kelett kilenckor indulnunk Kolozsvárra.Négy óra tízperckor indul a repülönk.Bepakoltunk Csabiék autójába ,alig fértek a csomagok a csomagtartóban.Három bőröndöm volt,azok is a legnagyobb fajták,mégis alig fértem beléjük,de végülis három hónapra mentem el így kelett elég sok cucc,a szekrényem majdnem üresen maradt,csak pár,nekem már kicsit kicsi ruhám maradt benne.

*pár óra mulva*
         Mégérkeztünk a repülötérre.Most fogok először repülőn ülni és repülni.Leadtuk a csomagokat és már halottuk is a hangosbemondón ,hogy fel kéne szálni.Mint mentünk felfele,Réka megszólalt:
-Stefi,lenne egy gond.Nem kaptunk hozzán közeli helyet neked mert ugye tudod,nekünk oda vissza jegyünk van,ezért te távolabb fogsz ülni,persze csak ha nem baj,mert ha baj akkor megoldjuk.Te ülsz melettem és Csabi más melett vagy éppen fordítva.
-Nem gond,nekem így jó lesz,úgy is zenét fogok halgatni végig.
-Rendben de ha mégis...
-Nem köszönöm,nekem így tökéletes lesz.
-Oké.-evel véget ért a beszélgetésünk.Ő leült a helyére én meg elémentem az enyémre.
               Mindig is arról álmodtam ,hogy a repülőn egy idegen fiu mellé fogok ülni akit késöbb megismerek.Hát ez így is történt.Elég furcsa volt,pont úgy volt felöltözve mint én fiuban,csak még volt rajta egy bézból sapi és egy napszemüveg.Aludt,nem tudtam elképzelni ,hogy ez hogy lehetséges ,hiszen csak most száltunk fel a gépre.Vagy mégsem?De ami ezután történt az tényleg hihetetlen,még én is alig hittem el ,hogy ez hogy történhetet meg velem.