7.fejezet

   Ez a fejezet olyan lightos lett,a következőn én magam is sirtam amig megirtam.Ma este vagy legkésöbb holnap este hozok azt is ha minden jól megy. Nem igérek semmit. Jó olvasást,lehet nem fog tetszeni meert unalmas lett.
/Stefi szemszöge/
  Reggel álmosan keltem ki az ágyból. Egész éjjel Liam járt az eszemben és azok az sms-ek amiket irt nekem. Alig aludtam valamit.Még csak fél kilenc,nem számítottam arra ,hogy vakációban ilyen korán felfogok kelni.Ma fogok ujra találkozni Liamel. El sem hiszem .Egyszerüen nem tudom felfogni.Alig várom,hogy ujra lássam. Vajon  ő is várja hogy lásson engem?
-Stefi! Reggeli!Már kilencóra,minnyárt nyitnak a boltok és indulhatunk bevásárolni.
-Megyek! Egy pillanat!-beleléptem a macis papucsomba és kimentem a konyhába reggelizni.

/reggeli után/
 

 -Kész vagy?-halottam Réka hangját,a nappaliban várt engem. Kezembe vettem a fehér Conversem és kimentem én is a nappaliba.
-Kész vagyok.
-Nagyon szép vagy.-egy fehér rövidujju ing volt rajtam és egy fekete csőgatya.Hajamat kivasaltam és egy fekete hajpántot tettem fel. Nekem olyan laza,sulis összeállitásnak tünt, de anyum mindig azt mondta,hogy suliba menni is ugy öltözök fel mindha a városba mennék sétálni. Ezekszerint az elvek szerint pont jól voltam felöltözve. Magamnak tetszettem és ugy látszik másnak is.
-Mehetünk?-kérdeztem mire Réka eggyett bólintott és elindult az előszobába hogy felhuzza a cipőjét. Követtem a példáját,én is felhuztam a Conversem és már kész voltam.
   Kint nem volt hideg,de meleg sem volt az biztos.Olyan pont jó idő volt egy kis sétához. Mongyuk mi vásárolni mentünk de az a lényeg hogy jóidő volt. Az újdonsült anyukámmal célba vettük az első ruhás üzletet amit megláttunk.Ha eddig nem mondtam akkor most mondom,hogy Rékáék azt mondták,közös beleeggyezéssel,hogy amig itt vagyok nálluk addig olyan vagyok nekük mind a lányuk,így ha akarom szólithatom őket úgy,hogy anya és apa. Nem esett nehezemre hiszen nekem olyanok mind a szüleimBementünk az első üzletbe és én startból kiszúrtam egy 1D-s blúzott,biztos voltam abban ,hogy Andinak nagyon fog tetszeni. Megígértem neki,hogy veszek neki pár 1D-s cuccott.Úgy tudja hogy mikor hazaérek csak akkor fogja megkapni,de ez nem így lesz. Úgy döntöttem,hogy már a második napon amit itt töltök Londonban, fogom elküldeni a cuccokat,hiszen minél hamarább megkapja annál jobb lesz és biztos nagyon fog örülni neki. Megvettük azt a blúzot és még benéztünk pár boltba,köztük a Clayresbe is (nem hiszem jól irtam de nézzétek el nekem). Úgy kb.3-4 órát vásárolgattunk.
        Hirtelen az órára néztem és láttam ,hogy már 14:25. Számhoz kaptam és alig birtam megszólalni.El is felejtettem,hogy Liammel fél háromra beszéltem a találkát és minnyárt lekések róla. Gyorsan elmagyaráztam Rékának hogy mi a helyzet, ő meg csak egy szép padra mutatott egy cseresznye fa alatt ami a tömbházunk előtti nagy park közepén volt. Elköszöntem tőle majd a padhoz siettem. Leültem majd küldtem Liamnek egy smst hogy hova jöjjön. Fél perc mulva egy kapucnis srác jött felém,biztos voltam benne hogy Liam az. Leült mellém majd üdvözölt:
-Szia! Liam Payne vagyok. Én ültem meletted a repülőn. Emlékszel még rám?-szóval így...nem csak én akartam mindent előrröl kezdeni,ugy látszik ő is. Legalább nem fog rám haragudni.
/Liam szemszöge/
,,Remélem nem fog megharagudni azért mert előrröl akarok kezdeni mindent. Jobbnak látom így a helyzetet,legalább új esélyekkel indulok neki megint a megszerzésének.”
/Újra Stefi szemszöge/
-Szia! Amind tudod Stefi,emlékszek tisztán rád.
-Örülök,hogy ujra találkoztunk. Hogy vagy ma? Milyen volt eddig a napod?
-Jól vagyok köszönöm ,kedves tőled,hogy megkérdezted. Jól telt eddig a napom,remélem jól fog fogtatódni is.
-Garantálom.-elég nagy mosollyal mondta ki ezt a szót ,nem volt rá mit válaszolnom,igy én kérdeztem.
-És te hogy vagy? A te napod eddig hogy telt?
-Eddig unalmas volt de már látom hogy nagyon jó napom lesz.Jól vagyok köszönöm.
-Ennek örülök.-és ezután beállt az a kínos csend.Nem tudtam mit kérdezni,nem volt közös témánk,semmi beszélgetni valónk sem volt. Majd megtörte a csendet.
-Milyen szép karkötőis vannak. Én is imádom az ilyeneket, Otthon kész gyüjteményem van belőlük. Nekem milyen formáid vannak?-miközben kérdezte végig mosolygott ,megfogta a kezem és elkezdett babrálni a karkötőimmel.Nem zavart,sőt örültem ,hogy fogja a kezem és érdeklődi a karkötőim iránt.Én szépen levettem mind a 100 db. Karkötőm és kezdtem sorakoztatni a combjaira majd az én combjaimra, amig az egészet ki nem tettem. Ő végig kiváncsian figyelte,hogy mit teszek. Egyszer csak ilyedten kapott a csuklómhoz és érdeklődően nézett rám. Éreztem hogy nagyon zavarja az amit lát. Kérdő és ilyedt képet vágott,én csak elkaptam a kezem és megfogtam a csuklóm.
-Csak nem az amire gondolok?-nézett szomorúan a szemembe. Lesütöttem a fejem.-De miért? Mi okból?