8.fejezet

 Ez nagyon rövid lett de érzelmekkel teli. nem akarok senkit kínozni,bocsánat de eggyenlőre csak ennyi telt belőlem. Remélem tetszeni fog,nem megtörtént eseményt irtam le,nyugi. Nem nagyon tudtam irni pedig olyan sok ihletem van!! Jó olvasást :D

-Lehet,hogy nem fog tetszeni neked de lehet,hogy megértesz. Remélem a második változat lesz a jó.Az én legjobb barátnőm,egyszer  szomorusáágában meg bánatában csinálta szintén ezt az iskolában.Összevoltunk nagyon veszve. Mikor megládtam mitt tett,nem hagytam késöbb magára sehol semmikor. Utána kibékültünk,megbocsájtott nekem.Pár hónapig jóban voltunk,azután egy értelmetlenség miatt felkapta a vizet és meghargudott rám megint. Akkor döntöttem úgy,hogy véget vetek az életemnek.Már tul sok volt ez nekem.pár hónap alatt minden dolog,minden vita,szomoruság,csalódás és balhé rajtam csattant. Nem birtam már tovább.A múlt összel történt minden.Nem birtam a barátnőm nélkül,a hülyeségei,a tanácsai nélkül. Egyszerűen mindent elvesztettem mikor megharagudott rám.Akkor volt harmadik hete,hogy nem beszéltünk, csak néha néha pár szót. Nem mondhattam el neki a bajaimat,nem hülyülhettem vele,nem fáradhattam vele,nem  lehettem melette ha valami baja volt és ő sem lehetett melettem ha szükségem volt rá. Akkor műtötték az unokatestvéremet is,az még rátett egy lapáttal a szomoruságomra. A halál határán volt de végülis erős volt és meghalgatta az Isten.Ezekben a pillanatokban lett volna szükségem a barátnőmre de nem volt melettem. Lassan egyre többen vették észre a szomoruságomat de nem monmdhattam el nekik hoy igazából mi is bánt.Egy este megelégeltem a szomoruságot. A szüleim nem voltak otthon,ahogy beléptem a házba,egyből a konyhába rohantam. Kikaptam a fiokból egy éles kést és a táskámat a földre dobva beléptem a fürdőbe,feltürtem a blúzom ujját és a balkaromat...-itt meg csuklott a hangom és inkább mondtam mit tettem vele,ládta a nyomokat.Fojtattam:-A  vér fojt ereimből egyenesen a kádba mikor egyszer csak egy kar ölelt át és könnyek potyogtak a vállamra.Én is elkeztem sirni.Ő a kezem a csap alá tette és megeresztette a csapot.Majd a könyökemen kicsit alább megkötte szorosan az erem,hogy ne veszitsek több vért hisz tudta,hogy igy is vérszegény vagyok.Elhatározottságomban nem zártam be az ajtót,biztos igy jutott be. Miután elállt a vérzás és kimostuk gondosan a kádat,megmosta a kést és elrakta. Felém fordult. Még mindig sirt. Könnyei között könyörgött hogy bocsássak meg neki de közben nagyon is lebaszott hogy miért tettem ezt, bele is halhattam volna.Szorosan megöleltem és én bocsájtkoztam azért mert nem tettem semmit azért hogy kibéküljünk.
-Az ő ötlete volt ugye a karkötő is?-kérdezte szomoruan.
-Igen,kicsikorom óta ismert,tudta milyen vagyok és hogy mik a szokásaim.Képzeld! Csak kilenc nappal nagyobb nálam és a szomszédom meg az osztálytársam is.Nagyon szeretem őt,délelött is neki vettem pár dolgot. Nagyon fontos számomra.
-Biztos neki is fontos vagy.
-Nem tudok olyanról hogy neki én lennék a legjobb barátnője de nekem ő.
   Mesélés közben Liam végig fogta mindkét kezem és amikor pár könycsepp jelent meg az arcomon,ő egyből letörölte. A végén erősen megszoritotta a kezem és azt mondta: ,, A tettével kimutatta,bebizonyította,hogy te is sokat jelentesz számára,neki is fontos vagy ,ő is szeret téged. Ez az igazi barátság.A tietek egy igazi barátság ami soha nem szűnik meg.Megköszöntem ,hogy végig halgatott.
-Tudnod kell,hogy nem mondom el ezt a történetet mindenkinek,én ugy érzem megbizhatok benned.Remélem nem mondod el senkinek.
-Biztosithatlak,hogy senkinek sem mondom el.
-Köszönöm.-mondtam majd megpusziltam az arcát.A bőre puha és ápolt volt.Pont ilyenre számitottam.
-Szivesen.-mondta majd ő is megpuszilta az arcom.
-Ó a francba,neharagudjál,nem birom tovább.-megcsókolt lassan és lágyan. Pont mind a repülőn.Nem tudtam haragudni rá.
-Bocsánat,nem akartam, de nem birtam tovább.
-Mostmár ideje mennem. Ebédre haza kell menjek.