16. fejezet- A változások csak most kezdődnek

   Sziasztok! Ne haragudjatok,hogy ilyen későn hoztam az új fejezete de nagyon sok dolgom vólt :/
 Ezután sűrűbben fogom hozni a fejezeteket, megpróbálok hetente eggyet hozni, lehet nem mindig fog sekierülni de próbálkozni fogok igérem.Bocsánat,hogy ilyen rövid lett, próbálok hosszabakat irni de nem nagyon van időm...
Köszönöm,hogy olvassátok a blogomat, aki még nem tette, iratkozzon fel ha akar rendszeres olvasónak.
 Jó olvasást!
    Steff xx
U.I. : A következő fejezetekben nagy mértékű változások lesznek Steff életében amelyikekben nagy szerepet fog játszani az a bizonyos dosszié , majd megtudjátok miről van szó :D

    Ahogy beléptem a házba,telefonom rezegni kezdett de nem sokáig. Biztos üzenetem jött. Nem nagyon érdekelt ezért a nappaliba lépve, ledobtam a kanapéra és bementem a szobámba. Kifeküdtem az ágyamon majd  a falat bámulva gondolkoztam. Hogy min? Hát csakis arról,hogy ebben a három napban,mióta Londonban vagyok, olyan dolgok történtek velem amiket még álmomban sem képzeltem volna. Volt ezekhez kapcsolódó de eggyik sem fájt ennyire. Hogy mi és miért fáj? Hát az,hogy Liam hazudott nekem, ha úgyveszzük kihasznált,szédített és ezzel nem lenne semmi baj ha nem éreznék semmit iránta. Ha úgy gondolkoznék mint egy fan, áldanám az Istent,hogy mindez megtörténhetett velem. De nem így gondolkodok...Ebben a pillanatban nem érzem magam fannak. Egy szerencsétlen szerelmes lánynak érzem magam akit a normális hülye életéből elrángattak  egy mégrosszabb életbe. Jó,mindigis szerettem volna találkozni a srácokkal,mindig is akartam közös emlékeket velük, mindig is Liamre és a szerelmére vágytam és most az elmúlt napokban ha úgyvesszük meg is kaptam csak nem éppen úgy ahogy akartam. Inkább találkoztam volna késöbb vele vagy inkább nem is találkoztam volna vele, minthogy most,pár nappal késöbb, azon siránkozzak, hogy azt mondta szeret de mégis más barátnője van akivel állítólag szakított de mégsem. Ezt így elég nehéz lesz feldolgozni de menni fog....!
  Fuuu,basszus! Nekem jött egy sms-em és kitudja már milyen rég! Hamar kiszaladtam a nappaliba és felkaptam kicsi ütött-kopott telefonom. Nem is egy üzim volt hanem starból kettő. A második fél percel ezelött jött. Huuu.
“Elindultam,remélem készen vagy...Sietek,Harry xx”
   Basssszuuuus! Elfeletkeztem a Harryvel való ,,randimról” ! És elindúúúlt! Hamar befutottam a szobámba, egyből a falba beépített szekrényemhez rohantam, inkább volt gardrób mint szekrény de szekrénynek mondtam mindig.  Hirtelen azt sem tudtam mit vegyek fel. A kiöltözés nem az én stílusom ezért egy szimpla türkiszkék csőgatyát és egy fehér kicsit hosszabb -türkiszkék Let’s Go!feliratos- pólót vettem fel. Mikor a polo felvevésénél tartottam, csengettek. Hamar az ajtóhoz futottam és mivel nem vagyok az a szégyellős tipus, ajtót nyitottam nadrág nélkül. Gondoltam csak Harry az és biztos nem harakszik meg ha még egy kicsit várnia kell.
 Meglepetésemre  Liam állt az ajtómban….Ahogy meglátt a tarkójához kapott és azt vakargatva mért végig engem. Olyan aranyos volt,hogy egy fél percig nem votam eszemnél. Mikor észhezkaptam elbújtam az ajtó hátához teljesen elpirulva majd egy ‘Gyere be és csukd be magadután az aztót’ –ot motyogtam az ajtóhátamögül és befutottam a szobámba. Halottam az ajtó csukódásást, úgyhogy bejött. Hamar magamra kapatam a nadrágom és egy felsőt is kivettem a szekrényből ha majd szükségem lesz rá. Amint mindenem megvolt és már felvoltam öltözve, az ágyalól előkaptam a türkíz converse cipőm és azzala a kezemben szaladtam ki a nappaliba.
-Bocsi, hogy megváradtalak, csak mint láttad, nem voltam felöltözve...-mondtam Liamnek miközben húztam a cipőm. Szorosan az ajtó melett állt, és onnan figyelte mit teszek.-Amúgy mijáratban nálunk? Rékáék nincsenek itthon  nekem pedig mindjárt mennem kell.
-Van egy dosszié a kávézó asztalotokon a nappaliba amire Csabinak szüksége lenne és azért küldtek. Ha megengeded, el is vinném.-mondta majd bejebb lépett a nappaliba és elvette a dossziét az asztalról.-Akkor én megyek is.-Mondta majd a kilincshez nyúlt és már az ajtón kívül is volt.-Szia!-kiáltotta vissza a folyosó végéről.
   Egy éppen halható sziát én is köszöntem neki majd néztem ahogy távozik... A földszintről még visszanézett, hogy még nézem-e és természetesen akaratom ellenére is még néztem és ezen ő elmosolyodott majd kilépett a lépcsőház ajtaján....
Mivel már kész harci díszben voltam (felvoltam öltözve meg minden), én is elindultam lefele a tömbházunk elé. Hamar kulcsrazártam az ajtót majd lebaktattam a lépcsőkön. Harry a kocsijának támaszkodva várt engem egy nagy mosollyal az arcán. Nem eppe volt kiöltözve de az én inkább sportos szerkómhoz képest nagyon is elegáns volt.
-Tényleg nem ebbe kelett volna volna jönnöm...-motyogtam majd sarkon fordúltam és visszaindultam a lakásba. Harry karom után kapott és visszahúzott.
- Így pont tökéletes vagy, én öltöztem túl. Csak sétálni megyünk meg esetleg egy cukrázdába úgyhogy pont jól öltöztél. Csinos vagy!-mondta mégmindig nagy mosollyal az arcán majd egy kicsit végigmért.’ Liam szerencsésebb helyzetben mért végig...Ha Harry ezt tudná...Remélem nem találkoztak...’-gondoltam magamban mikor Harry  kinyitotta kocsija ajtóját és beültem bal felé érdekes módón. Megszoktam,hogy nálunk a kormány van balfelől és nem az anyós ülés, kicsit furcsa volt de majd csak megszokom egy idő múlva. Pár pillanattal késöbb Harry beül mellém és beindította a kocsit.
-Hova megyünk előszőr?-kérdeztem megtörve a csendet.
-Te hova szeretnél?
-Nem is tudom...nekem mindegy.
-Akkor mennyünk előszőr egy kávézóba, vegyünk valamit elvitelre majd...
-Majd azokat elfogyasztva sétáljunk a parkban.-fejeztem be helyette a mondatot helyette amin elmosolyodott.-Jó ötlet!-mondtam felé fordulva mire ő is felém fordult és egy pillanatra belenézhettem szép, zöld szemeibe. Ez a pillanat nem tartott sokáig mivel ő visszafordult, hogy az utat nézze.