17.fejezet-Kezdődik....

Mint látjátok ma dupla fejit hoztam és ez EXTRA HOSSZÚ  a többi fejezethez képest. Remélem elnyeri majd tetszéseiteket.
Jóolvasást! Steff xx

Haladtunk  szépen lassan tovább az úton míg egy kisebb kávézóhoz értünk. Csodáltam,hogy 19:45-kor még van nyitva kévézó de úgylátszik itt minden más... Végülis Anglia,London, itt minden sokkal jobb mint nálunk. Megtudnám szokni. Mondjuk az esőt meg a hideget kicsit késöbb de majd csak megszoknám.
-Öm...Bemegyünk?-kérdezte Harry és közben az arcomat fürkészte – Úgylátom elgondolkoztál valamin...Megtudhatom?-kérdezte de én nem feleltem.
Kiszáltam a kocsiból majd vártam amíg ő is kiszáll. Nem szóltam hozzá, ő sem hozzám, egésszen addig amíg a pulthoz nem értünk.
-Mit kérsz?
-Egy jegeskávét...
-Oké, akkor két jegeskávét kérünk elvitelre!-adta le Harry a rendelést majd vártunk két percet és már a kávénkal a kezünkben távoztunk a kávézóból.
   Elindultunk a közeli park felé. Csak sétáltunk és ittuk a kávénkat.
-Hé Harry! Az ott nem Cara? A te volt modell barátnőd nem?-kérdeztem egy csajra mutatva mire Harrynek felcsillant a szeme.
-De! Ő az...-mondta ámúltan és lesem vette a szemét a lányról.
-Menj oda hozzá, üdvözöld, hivd meg valamire, beszélgessetek! Menj! Menj már!-löktem őt a lány felé de ő aggódó tekintettel tekintett vissza rám.
-De nem hagyhatlak itt.
-De itthagyhatsz! Nem harakszok meg! Jól éreztem magam veled!-mondtam kicsit nevetve mert tudta, hogy semmit nem csináltunk jóformán, nem is beszélgettünk semmi.
-Biztos?-én csak bólogattam- Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-mondta vidáman majd elrohant Cara felé.
                                                             


                                                        …..
Egyedül sétáltam hazafelé...Gondolom most gondolkoztok,hogy mégis honnan tudom merre van a haza... Hát onnan, hogy abban a parkban sétáltunk Harryvel amelyik pont a tömbházunktól nem messze van, ott ahol Liamel beszélgettem tegnapelött. Mostmár értitek igaz?
Még volt kávém, néha néha beleittam de spóroltam vele mivelhogy sokkal finomabb volt mint amilyen nálunk otthon lehet kapni. Hazaérve lehúztam a cipőm,letettem a kávés poharat az íróasztalra és bedőltem szószerint az ágyra.  A plafonomat néztem ami univerzum mintás volt, lila kicsi fénylő csillagokkal amik világítanak a sötétben. Kicsit elgondolkoztam és a könnyeim folyni kezdtek. Sírtam egy sort majd a telefonom rezegni kezdett a zsebemben.


/Liam szemszöge/
 Kocsimba ülve csak Stefi járt az eszemben. Egy száll pólóban nyitott nekem ajtót és nagyon gyönyörű volt. Egyre jobban beleszeretek ebbe a lányba! Belegondolva abba ,hogy most épp Harryvel van valahol kitudja hol eléggé elszomorít. Nem csak nekem tetszik mert tényleg nagyon szép meg kedves meg hülye és nem csodálom,hogy Harry már ráhajtott. Elgondolkoztam az időt, már rég úton kéne lennem Wolmerhampton fele!
                                                                  …..
Berohantam a házba a dossziéval a kezembe majd hamar megistaláltam szüleimet meg vendégeinket. A nappaliban ültek a kanapén és beszélgettek.
-Végre,hogy ideértél! Minden rendben? Olyan sápadtnak tünsz. Beteg vagy?-kérdezőskösött édesanyám de hamar megnyugtattam.
-Nincs semmi bajom anyu, nyugodj meg, minden rendben van.-mondtam majd én is leültem a kanapéra és a dossziét az asztalra raktam.
-Szóval arról lenne szó, hogy ....-kezdett bele Csabi mondandójába(írói megjegyzés: *direkt hagyom ki, nem akarom lelőni a poént, majd késöbb kiderül, hogy miről volt szó,most nem mondom el *)
 -Értem. Menni fog.-mondtam monológja után és eggyet értettem vele. Ennek így kell lennie.
Gondoltam megkérdezem Harryt, hogy mitcsinálnak mivel hogy ő nem tudja, hogy én tudom, hogy ő Stefivel van.
-Na szia Hazz! Mitcsinálsz?-kérdeztem.
-Öh...szi-a Li-aaam...Bocs ha-ha-ha-ver de mo-o-o-st nem tudok beszélni. Nem alkalmas. Épp  azt csinálom ha érted mire gondolok. Ahh..-na jóhamar lefektette..ekkora kurvát. Most én kajak nem néztem volna ki Stefiből, hogy az első leendő alkalommal lefekszik Harryvel! Ő is olyan mint a többi  lány...Csak mert híresek vagyunk csak azért vannak velünk. Rosszul ítéltem meg...chh,szánalmas.
-Oké haver, hagylak is akkor.-mondtam idegesen mert nagyonis idegesített ez a dolog.

Épp visszafele indultam mikor Rékával találtam magam szembe a folyosón.
-Nem maradsz?-kérdeztem mikor láttam, hogy a bejárati ajtó felé megy.
-De csak felhívom Stefit, kiváncsi vagyok mitcsinál.
-Ne, nem jó ötlet!-mondtam de már késő volt. Stefi már fel is vette. Szívás...

-Szia Steff! Mitcsinálsz?-elég közel álltam Rékához ahoz,hogy haljam mit válaszol a kérdésre. Unott hangja volt, mintha sírt volna. Csak annyit válaszolt, hogy mindjárt megy vacsorázni majd meg lefekszik mert fáradt.-Te sírtál?-kérdezte Réka tőle mire Stefi hangja minden eggyes szónál elcsuklott. Megint sír. De vajon miért? Azért tán mert elvesztette a szüzességét? Hülye logika... Csak annyit válaszolt, hogy nem sírt csak fáradt.-Mióta vagy otthon? Milyen volt Harryvel?-kérdezte újra Réka. Én még mindig melette voltam, kiváncsi voltam erre mit felel majd. “Úgy már egy félórája itthon vagyok, Harry találkozott a volt barátnőjével és én mondtam,hogy menjen, hívja meg valamire és ő halgatott rám és elment, otthagyva engem a parkban. Szerencsére hazataláltam. “ Mondta Stefi majd az agyam kattogni kezdett: nemrég beszéltem Harryvel de Stefi már fél órája otthon van. Nem hiszem hazudott volna Rékának. És ha a volt barátnőjével találkozozótt akkor már értem az egésszet. Alaptalanúl Stefit kurvának hittem és elítéltem egy olyan dolog miatt ami nem is történt meg. Akkor ezek szerint otthon van. És sír...Sír! De vajon miért?

                                              .....
*Másnap reggel*
/Steff szemszöge /
                                                                 
Fáradtan keltem fel reggel. Ugyanabban a ruhában voltam mint tegnap. Hamar levetettem és fehérneműsön valami laza itthoni cuccok kerestem a szekrényemben. Egy rövidnadrág és egy nagy rövidújjú blúz és egy rend tiszta fehérnemű társaságában vonultam be a fördőbe.A tükörbenézve kicsit megijedtem magamtól. Kisírt szemeim meg nagyon kócos hajam volt de hamar segítettem rajta. Lezuhanyoztam majd felvettem a kiválasztott ruhákat. Kimentem a konyhába valami reggelit keresni és közben bekapcsoltam a rádiót. Mintha úgyértettem,hogy BBC rádió volt, de nem vagyok benne biztos. Kerestem egy mély tálacskát mibe tejet töltöttem,betettem a mikróba majd kivettem a kagylófölötti szekrényból a műzlit és vártam, hogy megmelegedjen a tej. A konyhapulton ülve halgattam a rádiót mikor egy ismerős név csengett fel benne.
,,-Jóreggel kedves nézőink! Itt ül melettem Liam James Payne, a One Direction szépfiúja aki sziveskedett elfogadni a meghívásunkat és válaszolni fog itt, nekünk pár kérdésre. Hogy vagy Liam? Mesélj nekünk kérlek Stefanyról. Ha jól tudjuk ígyhívják nem?
-Jól vagyok köszönöm és igen, ez a neve.
-Mesélj még pár dolgot róla!
-A neve Stafany Grant és nem rég jött Londonba, itt tölti a nyarat.
-Ő ki neked? Honnan ismered?
-Egy kedves ismerősömnek az unokahúga, rajtuk keresztül ismertem meg.
-Ha jól tudom igazából nem ez a neve...Ebből mi igaz?
-Ez az igazi neve csak mivel a szüleivel majdnem születése óta romániában laktak, az ottani rokonok vezetéknevét vette át és elmagyarosították a Stefany-t.
-A napokban sok időt töltöttél vele, képek is készültek rólatok meg volt egy szép Tweeted is hozzá...Ez minek az oka? Tán megcsalod a barátnődet, Danielle Peazert?
-Dehogy! Szósincs róla! Stefany olyan nekem mintha a hugom lenne. Egy csodálatos vidám lány és nagyon szeretem ez az oka mindennek.
-Mint nő, bejön neked? Gondoltál már valaha arra, hogy tán a közeljövőben ha majd a Danielle-el való kapcsolatod zátonyra fut, próbálkozz nála?
-Nem, ilyen megsem fordult még a fejemben. Szeretem tiszta szivemből Danielle-t és ezt ő is tudja remélem és Stefany szép meg csinos, de nem nagyon az én esetem.
-Liam, most az a vicces, hogy sok üzenetet kaptunk, hogy jobban találnál Stefanyval mint Danivel és, hogy sokan örülnének ha összejönnének. Te mit szolsz ezekhez az üzenetekhez?
-A közelövőben még látni fognak Stefanyval mivelhogy minden szabadidőmet ha tudom majd vele töltöm, szeretném kihasználni azt az időt amíg még itt tartózkodik, Londonban, konbinálni meg lehet, megvan engedve de nem lesz belőle semmi.
-Köszönjük Liam! Ez volt a ma reggeli ha úgyvesszükk sokk, tartsanak velünk a késöbbiekben is. Ha már Liam, akkor már What Makes You Beautifull! Köszönjük Liam, hogy eljöttél!- mondta a bemondó majd elkezdődött a WMYB....


-folytatás a következő fejezetben-