Mirror to my life...

3.fejezet

   Ahogy leültem mellé megébred és hirtelen leesett róla a napszemüveg.Csodaszép barna szeme volt,nem lehetett 19 nél öregebb.Ezt csak akkor vettem észre mikor egy pillanatra levette a sapiját hogy megrázza a haját. Nagyon joképű volt,a szemem sarkából végig őt néztem miközben elrendezi magát.Aztán észrevett.Én elpirultam nem is kicsit.Elég kínos volt ő meg csak cukin mosolygott.Biztos nem csak én reagáltam így rá.A gondolataim elterelése érdekében elévettem a telefonom.A háttérképemen Liam Payne volt.Mikor a srác ránézett a telefonomra elröhögte halkan magát. Erre én:
-Mi olyan vicces?-közben csak mosolyogtam és kedvesen próbáltam kérdezni pedig nagyon is idegesített ,hogy kiröhög nem is tudom miért.
-Semmi csak a háttered...Semmi na!
-Milyen a hátterem?Talán nem tetszik?-mondtam fellebezően-Ha nem az a te bajod.Nekem nagyon is tetszik,és ha azt mondod ,hogy buzi akkor  vess magadra.Olyan embert ítélsz el akit nem is ismersz és nem is tudsz róla semmit csak annyit ,hogy nagyon szép hangja van és cuki meg hogy jól néz ki és én nagyon szeretem őt.
-Pont az hogy tetszik.Mostanában majdnem minden ötödik csajnak ő a háttere.És nem buzizok le senkit még azután sem ,hogy megtuttam hogy az.
-Ez nagyon szép tőled.Sajnálom ,hogy ezt feltételeztem rólad de eddig minden fiu aki látta azt mondta,hogy egy buzi van a hátteremen .
-Biztos azért mondták mert irigyek.Rám is monják sokszor azok akik nem ismernek.A hátammögött,az utcán az utánam jövő emberek és még mások is akik nem ismernek.
-Ugye a lányok szerint nem vagy az?-kicsit röhögtem aztán ő is.
-Nem,az ők szemükben még nem de halottam pár lányt aki szerint igen de az sem ismer.Én tudom magamról ,hogy nem vagyok az,ha elhiszed jo,ha nem akkor meg nem.Tovább nem érdekel. De te hiszel nekem ugye?-levette a napszemcsiét és a szemembe nézett.Én elpirultam és lehajtottam a fejem ,hogy ne vegye észre.Csak annyit mondtam ,hogy:

-Igen.-megfogta az arcom és és az ő arca felé fordította.Én hagytam magam.(hogyis ellenkeztem voltam egy ilyen dögös pasinak)A szemembe nézett megint és én elmerültem csodaszép barna szemeibe.
-Tetszesz nekem pedig nem is ismerlek.Tetszesz nekem pedig még a nevedet sem tudom.Tetszesz nekem mert olyan vagy amilyen.Ne változz meg soha.Leszel a barátnőm?-az utolso mondatig a szembe nézett,az utolsónál lehajtotta a fejét.Én nem tuttam semmit mondani.Végül nagynehezen megszólaltam:
-Nekem is tetszesz,nagyon is.Én sem ismerlek,nem tudom ki vagy de ugy is tetszes.Először megismerhetnén egymást?-felcsillant a szeme és mosolygott.

-Egy repülőn ülün ugyhogy gondolom egy városban lakunk.Ismerjük meg egymást.De válaszolnál a kérdésemre?-nem tudtam mitmondani.Ha igent mondok hiheti azt hogy bárkivel járok mielött megismerném igy nem mondok igen.
-Elősző ismerjük megegymást és azután válaszolok.Nem akarok semmit elsijetni.Nekem még nem volt barátom,nem tudom milyen ha van.Remélem megértesz.
-Nem is számítottam arra ,hogy igent mondasz.Ilyen lány kell nekem és hidd el:jobban ismersz mind gondolnád.-közelebb hajolt és megcsókolt.
-Ez volt az első csokom.-mondtam szégyellősen.
-Nekem meg ez volt életem legszebb pillanata.De melleted lesz szebb is.Szeretlek.-és újra megcsókolt.
-Én is.Még soha nem mondtam egy fiunak sem ilyent élőben.A kérdésedre még mindig válaszolhatok?
-Bármeddig várok,hogy válaszolj ha igent fogsz mondani.
-Akkor csak eddig kelett várj.Igen.-mégegyszer megcsókolt és látszott rajta,hogy nagyon boldog.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm.Te vagy életem legszebb döntése vagyis ,hogy megkértem ,hogy járj velem.-örömében ,miközben ölelt leesett a sapija és úgy szemcsi és sapi nélkül megláttam ,hogy az a srác Liam Payne.
-Liam??-kérdeztem meglepődve.
*folytatás a következő fejezetben*