Mirror to my life...

4.fejezet -Liam??-kérdeztem meglepődve.Ö csak hamarjában magára kapta a sapiját és a szemüvegét, azért mert ha valaki meghalotta, hogy én szólítottam,biztos felénk fordult és jobb ha nem ismerik fel. Elgondolkoztam: mindig is arról álmodtam ,hogy összejövök Liamel,de most nem vagyok boldog. Ő jár mégmindig Daniellevel ,és milyen az ,hogy egy srácnak két csaja van. Nem lehetek én a pótlék,az aki csak akkor jo mikor nincs Danielle. Ez nem maradhat így. -Liam? -mondtam a nevét halkan,de a többit már normális hangszinnel.-Neked tudtommal van egy csodaszép barátnőd akit szeretsz és ő is szeret téged. Akkor miért kell játszál velem? Miért kelett hazudj? Ez az egész mire volt jo? Kelett neked valaki és Danielle nem volt kéznél?-na ezt lehet nem kelett volna de kicsúszott a számon. Ládtam rajta hogy mérges lett,egy kicsit. Lehet rátapintottam a lényegre? -Ez az egész amit mondtál nem igaz!-mondta határozottam kicsit megemelve a hangját.-Csak hittem ,hogy szeretem Daniellet és azt ,hogy ő is szeret. Mielött találkoztam veled,pár nappal ezelött,szakítottam Daniellevel. Mikor én távol voltam tőle, vagy éppen csak dolgom volt, ő megcsalt egy nála öregebb férfival. Ő valotta be mikor valamiért veszekedtünk. Azt mondta,már több mind két éve csal engem,vagyis a kapcsolatunk alatt végig csalt. Nem voltam elég érett neki. Ezelött egy órával még azt hittem szeretem,de azután megládtalak téged és rájöttem, hogy lehet ,hogy szerettem Daniellet de nem annyira, hogy ne szeressek bele másba. Én belédszerettem. És tudod ezt honnan tudom? Érzem. És ha most azért mert hazudtam meg ilyenek,nem akarsz látni ,én megértelek. De mind barátok remélem töltünk eggyütt majd pár percet,vagy többet is ,én nagyon örülnék ha így lenne, és ha majd megbocsájtasz, akkor remélem lehet még kösztünk valami.-szomoruság és remény volt a hangjában, szemembe nézve várta válaszom. -Sajnálom,én erről nem tudtam. Vagyis na,a Danielles ügyről. Ha tudtam volna,nem vágtam volna a fejedhez. Persze ,hogy eltöltünk pár percet,hisz három hónapot,ha nem többet,Londonban leszek és hát,nekem csak te vagy barátom ott/itt. Nem mo.dom biztosra de majd meglátom,hogy lessze köztünk valami vagy sem,rendben?-a vége hallatán felcsillant a szeme. -Köszönöm a reményt amit adtál,élni fogok a lehetöséggel. Igérem szép három hónapot fogunk eltölteni,eggyütt.-Eggyütt?? Miért mondja, hogy eggyütt? Hát ezt csak ő tudja ,majd megkérdezem. Beszélgetésünket a hangos bemondó szakította meg,vagyis inkább fejezte be. Szoltak hogy kapcsoljuk be öveinket,mert leszállunk. Leszáltunk.éppen csak elköszöntem Liamtől a repülőn mert siettünk. Azt mondta majd felhív de nincs meg neki a számom. A repülőtérről majdnem kiérve valaki szaladt utánunk. Liam volt az. Megkérdezte a nevem(!!) ,a lakcímem és elkérte a számom. Azt mondta majd hív,majd köszőnt,be ült egy taxiba és eltünt.