Mirror to my life...

5.fejezet **
 Ahogy beértem a házba,ledobtam magam a kanapéra. Egy nagyon kényelmes kanapé volt,egy szép ,nagy és tágas nappaliban. Bevallom kisebbnek képzeltem el az unokatesóim lakását de így utólag,örülök,hogy egy sokkal nagyobb és tágasabb lakásba kerültem ahol még külön szobát is kaptam. Az ők majd pár év mulva megszülető gyereküknek hagyták meg ezt a szobát, azt mondták,hogy amig náluk leszek addig én leszek az ők lányuk.Én ennek csak örülni tudtam,mert biztos voltam benne ,hogy jobban fognak bánni és törődni velem mind az én szüleim.Ők kedvesek mindig velem,elfogadnak olyannak amilyen vagyok és ha valami kell nekem azt meg is veszik. Nem olyanok mind az én szüleim,hogy bármilyen kisebb dologért veszekednek velem,ha valamit akarok akkor meg kell dologzzak érte,ha nem nagyonjo jegyet kapok csak jót akkor kiabálnak hogy miért nem kaptam nagyobb jegyet. Ezt én soha nem értettem meg. Miért kell tökéletes legyek? Én nem vagyok se Isten se Jézus hogy példát kell mutassak másoknak és tökéletes kell legyek. Ők soha nem fogadtak el ugy ahogy vagyok,nekik mindig más lánya szebb volt nálam,más mindig okosabb volt nálam,hiába voltam elsőtől elsőtanuló minden éveben,mikor rosz jegyet kaptam akkor mindig a nagyon de nagyon gyenge tanulókhoz hasonlítottak,hogy olyan vagyok mind ők. Mongyuk ha jó jegyet kaptam akkor megdicsértek,ha valamit megcsináltam önszántamból anélkül hogy ők mondják akkor kedvesek voltak velem és hogyha nem pofáztam vissza nekik hanem tettem amit mondanak akkor még kaptam is valamit. Mindig mindenre amit akartam ki kelett gyüjtsem a pénzt de ez csak jót tett nekem mert megtanultam,hogy semmi sincs ingyen és hogy megkell dolgozzunk azokért a dolgokért amiket elakarunk érni és megakarjuk szerezni. Mindi tudtam és tudom,hogy csak jót akarnak nekem,de nem jönnek rá,hogy a veszekedésekkel és az elégedetségtelenségükkel nem érnek el semmit.Mindig próbáltam és próbálok megfelelni nekik és remélem,egyszer majd sikerül.A gondolatmenetemet Réka szakitotta meg: -Bevittem a szobádba az ágyneműt,ha fáradt vagy akkor nyugodtan feküdj le mert ma már nem mejünk sehova.-az órára néztem,még csak 5 óra volt de én elég fáradt voltam.Mongyuk ők két órával elöttünk vannak(a romániai időhöz mérve) ezért nálunk kb 7 órá van és akkor természetes ,hogy már fáradt vagyok. -Köszönöm de még nem akarok lefeküdni.Majd csak késöbb. -Oké,te tudod. Nekilátok vacsorát késziteni,Csabi bekelett lépjen a munkahejére,te nyugodtam csinálj azt amit akarsz. A WIFI-kód az íróasztalod fölött van egy cetlin ha netán netezni lenne kedved.-aval elvonult a konyhába. Én bementem a szobámba,kipakoltam a bőröndjeimből,minden szépen rendbe bekerült a szekrényembe.Elővettem a laptopom és felléptem facebookra.Jeleztem Andinak ,hogy megérkeztünk és elmeséltem,hogy mitörtént velem a repülőn. Nagyon meglepődött.Nem tudott mit mondani.Valóra vát egy régi álmom csak nem úgy ahogy elképzeltem. Egyszer csak csengett a telefonom.Egy idegen szám hívott. Felvettem és unottan belészoltam:
 -Haló....
-Ilyen unottan fogadod a hívásom?? -
Ennyire harakszol rám?? Kérlek ne haragudj! Kérlek,kérlek!-szomorkás,könyörgő hangon kérlelt engem hogy nem haragudjak ,de hisz nem is haragudtam rá.Most biztos gondoljátok ,hogy Liam volt. Igen,ő volt.Egyből megismertem mély sexy hangját és olyan cukin kérlelt,hogy alig tudtam megszólalni.Nagy későre aztán válaszoltam neki.
 -Semmi baj Liam,nem harakszok rád.Nyugi.Nincs semmi baj.-mondtam nyugtatóan.
-Jaj de jó.Ha tudnád most milyen boldog vagyok.-halottam hangján hogy tényleg örül.Boldog voltam én is.Lehet boldogabb mind ő.
 -Amugy miért hivtál?-tereltem a témát.
-Csak megakartam kérdezni,hogy még harakszole rám és,hogy mit csinálsz. Mitcsinálsz amúgy??
-Chatelek az eggyik barátnőmmel facebookon és majd még felnézek Twittere is.
 -Ja,majd bekövetlek és facebookon is bejelöllek. Remélem visszajelölsz.Majd még beszélünk.Szia. -Szia. Pár másodpercel késöbb megláttam valami érdekeset Twitteren. Liam tweetelt valamit.Pontosabban ezt: @Real_Liam_Payne: @StefiSzabo ma volt életem legszebb napja xxxxxxxxx Tarts közelben a telefonod.