14.fejezet-Sajnálom...

Sziasztok! Nem kell megijedni a fejezet címe miatt, a történetben nem történt semmi olyan amiért valaki bocsánatot kéne kérjen. Én szeretnék tőletek bocsánatot kérni és sajnálom 1.hogy ilyen későn hoztam új részt, 2.hogy unalmas lett, 3.hogy nem irtam ebbe a fejeztebe sem bele a nagy fordulatot amelyiket szerettem volna 4.hogy rövid lett, tudom eddig jobb volt,pár fejezet óta ellaposodott de ígérem, az ezutáni fejezet jobbak lesznek. Sajnálom,hogy csalódást okozok nektek. Sajnálok mindent,kérlek neharagudjatok rám. Itt a következő fejezet,nem hiszem tetszeni fog de ez a feji is egy összekötő fejezet ami nélkül nem fognak sorrendben menni az események. Jó olvasást! Irjatok komikat ha akartok,sokat jelentene nekem ha leirnátok a véleményetetek azt hogy mi tetszik a blogomban és azt hogy ti hogyan képzelitek el a folytatást. Vároma véleményeiteket,komiaitokat. Sziasztook!


/Stefi szemszöge/

-Hé! Ez a Nialé!-mondtam majd rácsaptam egy kicsikét Zany kézére amikor akart venni a csipszből.
-Akkor te miért ehetsz belőle?
-Mert én harcoltam érte.-mondtam önelégült arccal majd ujra vettem a chipsből.
-Á,szóval így álunk! Te és Niall...
-Igen én és Niall nagyon jó barátok vagyunk és ennyi.-tudtam mit akar mondani ezért félbe szakítottam de nem bántam meg.
-Biztos?
-Biztos.
  Pár perc néma csend,csak a chips hangja halatszott ahogy ropog. Nem bírtam sokáig hamar halgatni a számban végbemenő koncertet így miután lenyeltem azt ami a számban volt, hangosan elkezdtem röhögni. Majd Zayn is utánam. Így röhögtünk úgy két percet majd amikor kapott már levegőt megszólalt.
-Te kész vagy! Még mit nem tudunk rólad?-mondta még egy kicsit röhögve.
-Sokmindent.
-Mesélj valamiket magadról. Szeretnélek jobban megismerni.
-Biztos vagy a kérésedben? Ha meghallod a hobórtjaimat meg a fóbiáimat biztos nem akarsz majd jobban megismerni.
-Hát ha már fóbiáid is vannak akkor annyira nem vagy eltérő töllünk így nem fognak zavarni.
-Oké. Hol is kezdjem?-vakartam a tarkómat-Áá,megis van. Van egy két éves hugom akit nagyon szeretek, akkor nagyon lusta vagyok főleg ha valamit kéne csináljak,kocka vagyok de nagyon, akkor utálom a spenótot,a spárgát,a kelbimbót és a tökfőzeléket, nagyon hülye vagyok,sokak szerint bolond ,akkor én komolyítok általában mindenkit, ha valami hülyeséget akarnak csinálni én visszafogom őket,  akik nem ismernek azok szerint egy csendes,visszafogott lány vagyok,mongyuk vannak olyan pillanataim amikor ilyen vagyok, de akik jól ismernek azok komolyan nagyon sokat látnak. És még akkor most jönnek csak a fóbiáim. Mindig zokniban alszok,na nem eppe mindig de úgyis, és csakis azért mert kicsikoromban a szüleim mindig azt mondták,hogy hogyha kirakom a rakaróalól a lábam, az ágyam alatt lévő szörny leharapja a lábujkám. Én kitaláltam,hogy hogyha zokniban alszok,mivel a zoknit elöbb le kell huzza ,én azt észreveszem és elkapom a lábam mielött lehuzná a zoknit róla. Na azóta mióta kitaláltam ezt a logikám,azóta zokniban alszok. Elég sok logikát hoztam létre mióta az eszemet tudom,mindenki kivan halva tőlük de nagyon sok logikám igaz is. Eddig mindig osztályelső voltam, sokan mongyák hogy okos és inteligens lány vagyok,hát ha ők mongyák akkor biztos. És akkor nagyon sokat eszek de olyan a testalkatom hogy sosem hízok így nyugodtam ehetek amennyit akarok.
-Ilyen Niall is amúgy.-mondta nevetve Zayn.
-Akkor nem vagyok egyedül dejó. Még mindig akarod hogy fojtassam?
-Persze! Mindent tudni akarok rólad!
-Akkor jó... De majd te is kell mesélj magadról rendben?-ő csak bologatott.- Na akkór...Imádok fotózni,fotós szeretnék majd lenni és ehez London is hozzá fog segíteni remélem, akkor még mit nem mondtam? Áá! Van egy plüskutyám akit ha valahova utazok vagy valami,mindig viszem magammal. Fél éves korom óta megvan és a szüleim mindig haragudtak rám hogy minek cipelem mindenhova. És akkor kábé ennyi.Huh-a végén kikelett fujjam magam,kicsit elfáradtam a nagy mesélésben de élveztem. Zayn egy-egy résznél elröhögte halkan magát de figyelmesen végighalgatott.
-Hát nem vagy semmi az biztos. Ilyen lánnyal mint te nem találkoztam még.
-Biztso vagy benne?
-Biztos!
-Akkor jó...De van egy baj...A te bemutatkozásodat halaszthassuk késöbbre? Már elég kevés chips van és azért szeretnék Niallnek is adni. Ne haragudj. Sietek.
-Oké,oké! Semmi baj! Így legalább még egy ideig birni fogsz.-mondta röhögve.
-Hidd el,kevés olyan ember van akit én nem bírok azután miután elmondta milyen.
-Ennek örülök...De most siess! Várlak vissza!
-Okééés! Sietek!-és már ott sem voltam.
A lépcső felé siettem de a lépcső alján Harryvel futottam össze. Megállított.
-Steff? Lehetne egy kérdésem?-nézett rám szomoru de nyagyon cuki tekintettel.
-Persze! Mond.
-Este találkozhatnánk? Csak mi ketten...
-Te most randira hívsz?
-Mondhatjuk annak is,ahogy te szeretnéd.
-Persze.Szivesen találkoznék este veled.
-Ennek örülök. Akkor este fél hétkor a parkban a nagyfánál?
-Megfelel! Tudtommal nincs semmi dolgom se programom estére.
-Akkor jó! Nem is tartalak fel tovább.
-Oké! Sziaa! Akkor este!-még halottam egy halk okét miközben rohantam fel a lépcsőre de már nem fordultam meg.
-Hé Niall!-mondtam mikor az ajtójához értem de majd megtorpantam mikor meghalottam miről vagyis inkább kiről beszélgetnek Liammel. Nem halottak meg így figyelmesen halgatóztam egy kicsit.

/Niall szemszöge/
Mikor Steff elviharzott Liam melett le a nappaliba,utána akrtam menni de Liam nem engedett.
-Mit akarsz tőle?-kérdezte tőlem mérgesen,mélyen a szemembe nézve.
-Semmit.-vágtam csakúgy oda neki lazán ahogy szoktam.
-Akkor mi volt ez az elöbbi?
-Semmi. Miért mit gondoltál? Elakarom venni a csajod? Á,nem is a csajod úgyhogy nyugodtan ráhajthatok. Van neked más barátnőd és ő csak játéknak kelett neked. Majd én boldoggá teszem.-mondtam cinikusan majd megint elakartam menni melette de megint nem hagyta.
-Azt hisszed mert más valakim van  te ráhajthatsz Stefire?
-Nem hiszem,tudom. De már Harry megtette elöttem úgyhogy ne velem veszekedj.
-Mit tett Harry?
-Elhivta Stefit egy randira.De mostmár mennék.-mondtam majd a megszeppent Liamet félre löktem magam elöl. Amikor kiléptem az  ajtómon,Stefi nagyranyílt szemekkel nézett rám majd felém nyujtotta a chipset amit az elöbb vett el tőlem.

/Stefi szemszöge/
 Figyelmesen halgattam végig amint Niall és Liam ha úgyvesszük rajtam veszekedtek.Ha jól halottam mindent akkor Liam féltékeny. Ez nem is rosz ötlet. De nem akarom Harryt kihasználni. Majd este megbeszélem vele a dolgokot. Hé,Niall mióta van velem szemben?-kérdeztem magamtól nagyranyílt szemekkel majd nem tudtam mitcsináljak.  Szerencsére hamar kapcsoltam és felé nyujtottam a chipset. 

13.fejezet-Ez van...

  SZiasztok Hosszabbra terveztem ezt a fejezetet de ugy döntöttem hogy a következőbe irom bele azokat a dolgokat amiket ebből kihagytam. Remélem tetszeni fog neket. :D Jó olvasást!



-Sziaa! Biztos te vagy Liam huga,Stefany. Danielle vagyok,Liam barátnője. Örülök hogy megismertelek.-köszöntött nagy mosollyal az arcán Dani, ,,Liam barátnője” ezek szerint.
-Szia Danielle,igen én vagyok Stefany de mostmár mennem kell. Örülök hogy megismertelek.-húztam már a cipőmet amikor válaszoltam neki majd kirohantam a házból köszönés nélkül.
    A parkba mentem,nem haza hisz a srácok még biztos nálunk vannak és semmi kedvem most velük lenni. Csak Niall tanácsára és segítségére lenne szükségem most, ebben a pillanatban. Hirtelen rezegni kezdett a zsebem.
-Szia Stefi, a srácok elmentek ,Csabi visszament dolgozni és meg átmejek Katyhez a szomszédba. Ha valami van hívj. Puszii! Sziaa!-mondta a telefonba Réka majd válaszomat megse várta és letette a telefont.
  Leültem a parkba,arra a padra ahol a minap Liamel beszélgettünk. Könnyeim megeredtem és sorra gördültek le az arcomon. Térdembe bújva sírtam , egyedül,egy padon,egy olyan helyen ahol sok ember nem lát. De mégis ,egyszer egy kedves lány hang kezdett szólóngatni.
-Hé csajszii! Ne sírj! Emma vagyok, szólj ha segíthetek valamiben.-nem mondhatttam meg neki az igazat így hamar kiterveltem egy hihető hazugságot.
-Meghalt  a kutyám, Trixi...-mondtam szipogva.
-Nagyon sajnálom de ő csak egy kutya...Majd kapsz másikat akit nála jobban fogsz szeretni.-mondta majd simogatni kezdte a hátamot. A simogatásról Liam melegítés módja jutott eszembe,ahogy pár percel ezelött ő is igy simogatta a hátamot hogy ne fázzak. Mégjobban kezdtem sirni.
-De ő nem csak egy kutya volt hanem a legjobb barátom.-mondtam sírás közben- Olyan kutya mint ő nincs több a világon ebben niztos vagyok.
-Elhiszem...nekem is volt egy kutyám aki szintén meghalt de már elfeljtettem és túl léptem rajta. Hiddel,neked is sikerülni fog.
-Köszönöm hogy bíztatsz. Nem lenne kedved eljönni hozzám? Ittlakok a közelben és te vagy az eggyetlen ember akit ismerek a városból a családomon kívül.
-Persze. Úgy sincs más dolgom.
   Felmentünk hozzánk. Mint Réka mondta,senki sem volt otthon. Leültünk a kanapéra és csak beszélgettünk úgy egy órát majd kelett hazamenjen,elköszöntünk és elment. Telefonomhoz kaptam és Niallt tárcsásztam.(mikor ittvoltak,mindenki megadta a számát)Hamar fel is vette. Én megint sírásba kezdtem.
-Szia Niall...Stefany vagyok. Kérlek ne mond meg senkinek hogy velem beszélsz,főleg Liamnek ne és ne enged hogy valaki is halja amit mondok.
-Szia...hallom sírsz...nem csodálom. Itt ülnek ketten a kanapén és csókolóznak néha-néha. Tudok valamiben segiteni?
-Beszélhetnénk? Szükségem van rád. Valakivel beszélnem kell,és csak benned bízok meg. Beszélhetünk?
-Persze. Köszönöm hogy megbízol bennem. Most ment el Dani,nincs kedved átjönni? A srácok a szobájukban,a konyhában vagy akár a szobámban beszélhetünk. Én nyitok majd neked ajtót,igy megfelel?
-Persze. Köszönöm.
-Nagyon szivesen. Akkor várlak. Ne sirj,nem éri meg!
-Nem fogok,ígérem. Szia!
-Szia!
   Niall nagyon kedves velem. Megért,segítnekem,ha szükségem van valamire vagy valakire ő itt van nekem ezért nagyon hálás vagyok neki.
   Összeszettem pár cuccot mint például egy csomag zsepit és a telefonom majd elindultam Liam háza felé. Mikor odaértem kopogtam majd csodámra nem Niall hanem Liam nyitotta ki az ajtót.
-Szia Liam! Niall itthon van?-mondtam kedvesen mosogja majd átnéztem a háta fölött és megpillantottam Niall,épp a konyhából jött ki és kedvesen üdvözölt amint meglátott.
-Szia Stefany,már vártalak. Liam beengednéd kérlek?-tolt aarrébb Liamet az ajtóból majd bementem.-Éhes vagy?
-Egy kicsit igen.
-Gyere,csinálok egy szendvicset ,az jó lesz?
-Aham!-mmondtam majd bementünk  a konyhába majd Niall nekilátott a szendvicsemnek.
-És akkor mi a van veled?-kérdezte majd szemöldökével a hátam mögé mutatott jezeve hogy valaki még van a konyhában.
-Semmi különös és veled?-válaszoltam majd Niall mellé álltam és segitettem neki szendvicst csinálni.
 Nagyon jól éreztük magunkat szendvics csinálás közbem,röhögtünk,majdnem elvágtam az ujjam és ugy csináltunk hogy az ajtóban álló és minket figyelő Liam kicsit féltékeny legyen. Ezért párszor Niall a hátamhoz állt és megfogta a kezem és ugy raktuk fel például a sonkát a szendvicsekre,mondván hogy nem jól rakom őket ezért kell segitsen. Liamen látszott hogy idegesiti de mi rolla tudomást nem véve játszottuk hogy jól megvagyunk. Majd amikor végeztünk a szenvicsekkel,pontosan 6-al (három nekem három neki,mindketten kajásak vagyunk nagyon is), Niall behívott a szobájába hogy ottt együk meg őket. Bementünk majd amikor én becsuktam magamután az ajtót,kitört belőlem megint a sírás,már nem tudtam birni de itt nem láttam senki.
-Nem gondoltam hogy ennyire megvisel az ami most Liam és Danielle-el van. Nyugodj meg és gyere együnk,renben?
-Oké. Majd elfelejtem vagy nem?
-Egyhamar nem de ez most nem lényeges. Egyűnk!-kicsit jobb kedvem lett Niall lelkesedésétől és nekiláttunk enni.
  Mikor befejeztük megláttam egy zsacsi chipset amit nagyon megkívántam így elvettem de Niall nem hagyta hogy kiboncsam mert ő akarta kibontani majd mikor elakarta venni ,és felmásztam az ágyára és magasra emeltem a chipset. Nem tudom hogy de az eggyik pillanatban még térdeltem am másikban meg már feküdtem és Niall csikizett hogy aggyam oda neki a chipset. Az ajtó nyikorgását figyelembe se véve,Niall csikizett tovább rajtam feküdve én meg röhögtem és már fájt a ahasam a csikizéstől és a röhögéstől. Egyszer csak valaki megköszörülte a torkát. Niall mégmindig rajtam fekve megfordult és én kihasználva  azt hogy már nem csikiz,kimásztam alóla és a chipsel a kezemben rohantam az ajtó felé,majdnem elestem igy kicsit levoltam hajolva majd amikor felemelkettem Liammel találkozott a tekintetem. Elég furán nézett rám majd én őt figyelembe se véve,borzosan elmentem melette és ki mentem a nappaliba. Ledobtam magam a kanapéra majd Zayn huppant le mellém és belemarkolt a chipsbe.

12.fejezet-Teázás,didergés és még majdnem meg is haragudott...Ügyes vagy Steff mondhatom

Sziasztok! Meghoztam a 12-edik fejezetet. Remélem tetszeni fog. Irjatok komikat ha tetszik ha nem,számitok a véleményetekre. Ez a fejezet még laposka de a következőtől megkezdődnek a nagyon nagy fordulatok,olyanok amikre nem is számitotok majd ebben biztos vagyok. Jó olvasást! 


 Ahogy kiléptem az ajtón rohanni kezdtem,nem tudom miért. Ahogy közeledtem éreztem valami furát a szivemnél hogy már közeledik és ahogy közelebb és közelebb értem egyre jobban éreztem. Dobogott és dobogott nagyon hevesen úgy mind eddig soha. Éreztem valami furcsát, valamit amit Liam közelsége vált ki belőlem. Tegnap is ez volt amikor vártam őt a padon. Éreztem hogy közeledik és amint megláttam megnyugodtam és tudtam hogy ottvan,éreztem közelségét és tudtam nincs semmi baja.
    Evel a furcsa félő érzéssel értem be az utcájukba,itt már éreztem hogy hamarosan látom és hogy biztos leszek benne hogy nincs semmi baja. Ha valami baj történne vele belehalnék. Az ajtaja elött álva elgondolkoztam azon,hogy én tényleg beakaroke menni,mégmindig akarome látni,mégmindig biztos akaroke lenni abba hogy jól van. Igen. Ezt mind akartam. Kopogtatni keztem.Lépések halatszottak bentről majd egyszercsak kinyilt az ajtó. Hirtelen csodálkozott hogy én vagyok majd pár másodperc után már mosolygott. Látszott rajta hogy nincs jól de örült hogy meglátogattam.
-Szia! Niall mondta hogy nem vagy jól és gondoltam örülnél egy kis társaságnak. Hoztam ebédet is.Remélem nem zavarok,ha igen szólj,nem harakszok meg.
-Szia! Dehogy zavarsz! Gyere be.-mondta majd félre ájt az ajtóbol hogy betudjak menni.
  Behívott,az előszobában lehúztam a cipőmet és bementem a nappaliba. A kanapén egy nagy párna és három takaró volt. Szegény Liam,nagyon beteg lehet de nem érdekel.
-Kicsit rendetlenség van,pár pillanat és rendet rakok.
-Ne,haggyad csak. Nálam sincs rend,nem zavar engem a rendetlenség. Sőt te nagyon beteg vagy,feküdj most vissza a kanapéra,takaróz be jól,nem akarom hogy betegebb legyél,így is nagyon beteg vagy.
   Halgatott rám. Visszafeküdt,betakarózott majd csak nézett engem ahogy leültem a kanapéra,közel hozzá.
-Nem félsz hogy te is beteg leszel?
-Nem. Ha beteg leszek beteg leszek. De ha te nem gyógyulsz meg,koncerteket kell lemondjatok vagy betegen kell szimpadra áljál és azt nem szeretném. Hoztam ebédet is,éhes vagy?
-Igen.
-Akkor megmelegítem és hozom is.
   Kimentem a konyhába,már tudtam mi hol van. A mikróban megmelegitettem a kaját majd kitettem egy tányérre. Miközben melegedett a kajája főztem neki teát. A multkór mikor itt voltam láttam hol van a teafű és az edények így könnyü dolom volt. Mikor minden kész volt egy tárcára tettem és bevittem neki.
-Mivel érdemeltem ki ezt a törődést? Vagy te már alapból ilyen vagy?
-Nem is tudom. Nem mindenkivel törődnék így,ugyhogy most különlegesnek érezheted magad. Az szeretteimért mindent megtennék...
-Akkor én közéjük tartozok?
-Kihül az ebédet! Először egyél,idd meg a teádat,azután beszélünk rendben?
-Igenis parancsnok!
-Nem vagyok a parancsnokod csak egy jóakaród de ha nem gyógyulsz meg hamar már azod se leszek úgyhogy egyél.
-Rendben.
Bezsélgetésünk nagyon vicces volt. Mindketten röhögtünk közben de végül elértem célomat,Liam nekifogott az ebédnek és nagyon nagy lelkesedéssel ette meg az utolsó falatot is. Úgylátszik ízlett neki.
-Nagyon finom volt Steff! Köszönöm szépen. Ha nem jösz és nem hozol ilyen finom kaját egy pizzával kelett volna beérjem és azt már meguntam egy kicsit.
-Réka finomakat főz,neki köszönd ne nekem. Én csak elhoztam.
-Rendben,az első adodndó alkalommal megköszönöm neki.De te mikor beszéltél Niallel?
-Nem tudtad hogy átjönnek hozzánk?
-Nem...Azt mondták hogy Csabihoz mennek,ahoz az emberhez aki mutatta nekünk a házainkat. Niall reggel beszélt egy Stefany nevű lánnyal majd hátrahagyták nekem hogy nehogy kimennyek és elmentek.
-Velem beszélt Niall. Én vagyok Stefany.-röhögtem el magam-Csabi meg Rékának a férje.
-Ez most komoly? Te nem Stefánia vagy?-nézett rám kérdőn,nem értette mitörténik.
- A Stefánia az magyar név és mivel angliában vagyunk Stefany lettem mert a Stefánia angolul Stefany. Igy már érted?
-Igen...valamennyire...
-Akkor jó. Örülök hogy ízlett az ebéd.
-Én meg örülök hogy csak másodikot hoztál.Kár lett volna  a levest elcipelned.
-Tudtam hogy úgysem ennéd meg. Tudom hogy kanál fóbiád van.A teába is kockacukrot raktam és egy villa nyelével kavartam el.
-Akkor jó.
Pár perc néma csend lett és vártuk hogy valaki mondjon már valamit. Majd megszólaltam.
-Hé,nem fázol? Elég hideg van itt.
-De igen csak gondoltam,hogy lázas vagyok és azért fázok. Úgylátszik tévedtem. Megyek,bekapcsolom a fűtést.
-Nem,itt maradsz! Amig itt vagyok addig itt fogsz fekszeni és teát fogsz inni. Én majd bekapcsolom és elintézek mindent.
Elindultam egy irányba de csak akkor jöttem rá hogy nem tudom hol van termosztát(nálunk így mondják a fűtés bekapcsolo-kikapcsoló kütyünek). Kínosan visszafordultam és láttam hogy nevet.
-Nem kell kinevetni azért mert nem esett le hogy nem tudom hol kell bekapcsolni a fűtést. Megmondanád hol van?-mondatom közben durcis képet vágtam,mindha megkaragudtam volna mert kinevetett. Úgy láttam bevette. Egyből elkomolyodott és lehajtotta a fejét.
-Idejösz,ebédet is hozol nekem,mindent megteszel azért hogy én minél hamarébb meggyógyuljak én meg kinevetlek...Mekkora egy hülye vagyok! Nem érdemlem meg hogy igy bánj velem...Megértem ha elakarsz ezután menni. Köszönök mindent...
-Jaj,dehogyis akarok elmenni.  Nem vagy hülye. Én vagyok hülye mert csak megjátszottam,nem is harakszok rád! Már megszoktam hogy kinevetnek a hülyeségemért és én is sokszor kiröhögöm magam mert tényleg nagyon hülye és nagyon bolond vagyok. Nem hittem hogy komolyan veszed. Sajnálom..ha akarod elmegyek,nem akarok zavarni csak elöbb mutasd meg kérlek hol kell bekapcsoljam a füttést,nem akarom hogy ilyen hidegben légy. Még csinálok neked egy teát és mejek.Mongyuk biztosabb lenne ha maradnék de ha akrod elmejek..
-Maradj kérlek!A konyha és a nappali közötti falon van a  fűtés kütyü. A teát meg nagyon megköszönnem.
-Bekapcsolom a füttést és hozom a teádat jó?
-Rendben,itt várok rád mongyuk ugysem engednéd hogy valamt csináljak.
Bekapcsoltam a fűtést,megcsináltam a teáját de mostmár magamnak is csináltam mert én is fáztam majd visszamentem hozzá. Leültem közel hozzá és amikor a teáját adtam át neki a kezét az enyémre tette ekkor én elpirultam és ő ezt látva elvette a teáját a kezemből. Dideregtem ,nagyon hideg volt.
-Hé Stefi! Te dideregsz.-letette hamar az asztalra a teáját- Gyere már ide mellém a takarók alá! Nem aakrom hogy megfagy.-felemelte magárol a takrókat és mutatta hogy bujjak be mellé.
   Bebujtam mellé a takarók alá majd szorosan magához húzott és simogatni kezdte a hátamat hogy felmelegitsen egy kicsit. 10 perccel késöbb már a szobában is meleg volt . Kopogást halottunk így mivel őt nem hagytam én szaladtam ajtót nyitani. Az ajtóban egy olyan személy állt akire pont most nem számitottam volna.


Kiváncsiak vagytok ki volt az a személy? Irjatok komit ha igen és ha egynél több lesz ,hamarább hozom majd a következő fejezetet és abban megtudjátok.

11.fejezet-Nekem bármit elmondhatsz...

 Szisztok! Meghoztam a 11-edik fejezetet,remélem tetszeni fog...Kommoljatok ha tetszik,ha nem. Véleményetekre számitok.Jó olvasást! Hamarosan hozom a kövit :D



  Csak ültünk mind az ötön,Liam nem jött nem tudom miért, Réka a konyhában sürgött-forgott . Egyszer csak ajtócsukódást halottunk,megérkezett Csabi is. Lehuzta a cipőjét majd bejött ő is a nappaliba. Kezet fogott a fiukkal majd asztalhoz hívott minket. Én unottan és egyben szomoruan mentem ki az ebédlőbe és ültem le Niall mellé. Látszott rajtuk,hogy megleptem őket. Nem kérdeztem tőlük semmit,nem sikitoztam,nem akartam mindig körülöttük lenni,sőt,többet járkáltam ki teriteni és vissza mind amennyit ültem velük a kanapén de nem hagyhattam egyedül őket. Ültem Niall mellé és a gyomrom és az ő gyomra korgó koncertjére lettem figyelmes. Én nem is reggeliztam és éhes voltam de ő biztos evett,de ő Niall,mindig éhes,ez most sem volt másképp. Mindketten elmosolyodtunk majd Réka hozta is az ebédet. Leves nem volt de annál több sütőben sült csirkecomb és krumplipüre volt. Én személyszerint imádom a sütőzacskós cirkecombot,biztos Réka direkt azért készitette ezt ebédre.
    Miután mind megebédeltünk visszaültünk a kanapéra és jöttek felém a kérdések,kicsit sem örültem nekik,nem vagyok bőbeszédű ugymond ,,idegen “ emberekkel.
-És meddig leszel még Londonban?-kérdezte nagy mosojjal Niall.
-Még kábé kettő és fél hónapot.
-Egész nyáron itt leszel?-jött a kérdés ujra Nialltől.
-Igen,vagyis remélem...
-És honnan jöttél?-Louisnak is kérdezhetnéke volt úgy látszik.
-Romániából...Mind ahonann Csabiék költöztek ide csak kicsit távolabbról mind ők.
-És otthon van barátod? Úgyértve pasid...tudod hogy értem.-kicsit szégyelősen de Harry is megszólalt. Egész ebéd közben megse szólalt.
-Tudom hogy érted és nincs.
-De szeretnél itt találni valakit?-itt már nem tudom miért kérdezte ezt.
-Szeretné...-mondtam volna hogy szeretnék  de Csabi félbe szakitott.
-Talált is.
-Kit? Megtudhatnánk a nevit?-kiváncsiskodott  Harry,nagyon érdekelte  a téma igy közelebb ült Csabihoz.
-Csabi kérlek ne!-kérleltem az ujdonsült apámat de ő mégis beszédre nyitotta a száját.
-A nevét nem mondom meg de azt elárulom,hogy közületek van,vagyis na a bandátokól tetszik neki valaki.
-Ez most miért kelett?Köszönöm szépen. Többet semmit nem fogok neked elmondani!-törtem ki sírásba és közben kiabáltam vele. Nem tudom miért érintett engem ennyire ez a téma hisz sosem titkoltam érzelmeimet senki iránt. De ez most más. Nem én mondhattam meg mit érzek hanem más. Ennyire még semmit nem vettem a szivemre. Berohantam a szobámba,becsaptam magam után az ajtót és a kedvenc párnámat kezdtem itatni.
-Bejöhetek?-halottam meg Niall kedves hangját az ajtóm elöl.-Egyedül vagyok,nekem bármit elmondhatsz.
-Gyere,de csak te. És zárd be az ajtót amikor bejöttél.
    Bejött,leült mellém az ágyra. Úgy ültünk egymásmelett ugy két percet amikor egyszer csak a fejét  a vállamra hajtotta és jobkezével elkezdte simogatni a hátam.
- Ne haragudj rá. Nem akart rosszat.Csak póénból mondta el,nem gondolta hogy ilyen rosszul fog esni neked.
-Tudom,de rosszul esett,nagyon is.Köszönöm,hogy most itt vagy melettem.Nagyon sokat jelent ez nekem.
-Nagyon szivesen és mondtam: nekem bármit elmondhatsz,segitek amiben tudok.
-Köszönöm. Úgyérzem szükségem lesz még rád. Kérsz csokit?
-Kérek. Amugy klasz a szobád. Te csináltad?
-Igen,aznap este amikor megérkeztem.
-Látom te is Directioner vagy.Az asztalod,a falad,a poszterek meg minden tiszta 1D. Pedig nem tüntél annak amikor találkoztunk.
-Nem vagyok az a nagy sikitozós rajongó.
-Ezt láttuk. Ugy bántál velünk mindha most láttál volna előszőr minket.
-Hát mert most látlak előszőr titeket.
-Ez is igaz. Romániába nem volt és nem is lesz egyhamar koncertünk sajna. Pedig szép ország meg minden. Kérdezhetek valamit?
-Persze!Bármit!
- Igaz az amit Csabi mondott? Tényleg valaki a bandából tetszik neked?-ettől a kérdéstől féltem de tudtam hogy bekövetkezik. Niallnek nem tudok hazudni,meg mondom neki az igazat.
-Igen,igaz. De mond azt a  srácoknak hogy nem kérdezted meg jó? Majd ugyis rájönnek elöbb utobb.
-Nem mondok semmit nekik. És ki a szercsés?
-Szerencsés? Miért lenne szerencsés?
-Mert az lenne és kész na de ki az?Harry ugye? Minden lánynak ő....De ezt már megszoktuk.
-Nem,nem Harry...Nézz körül a szobámban,már a szobámból rálehet jönni.
-A poszterek alapján Liam.Ő az? Jaj de hülye vagyok! Egy Liam Payne feliratu párnát szoritasz. Na ,kérlek nézd el nekem.-én bolintottam eggyet majd megölelt.-Ő jó ember.Mikor a következőben jövünk,igérem találkozol vele is.
-Ő,Niall...Én már találkoztam vele....
-Te vagy az a lány akivel találkozott a repülőn?
-Igen...De most hól van?
-Megfázott és otthon fekszik a nappaliban lázason,három takaróval és egy nagy csomag zsepivel.De van egy jóötletem. Ismered akkor ugye?-bólintottam-Menj át hozzá. Itt lakunk a park másik felében az utca végén.
-Ez jóötlet. Pakolok neki az ebédből és azt is viszek,biztos jól fog esni neki a meleg étel. Vagy te jóötletnek tartod?
-Nagyon is. De akkor most menj!
-Szaladok! Köszönök mindent.-adtam neki egy puszit az arcára de nem vártam meg hogy reagáljon rá.
   Kirohantam a konyhába,egy kisdobozba pakoltam neki csirkecombot és kruplit,nem kelett sokat melegitsem igy hamar kész lettem a pakolással. Rohantam az előszobába,felkaptam a lábamra a cipőm ,else köszöntem de Niall biztos elmondja nekik hova mentem. Remélem nem harakszanak meg rám.

10.fejezet-Az úgy oké...

Sziasztok! Itt is van az uj fejezet,kicsit unalmas lett a következő az nagyon kedvem a számomra remélem nektek is fog tetszeni majd. Jó olvasást,vároma komikat :D

      Ez meg mi volt? Még egy ideig gondolkoztam ,majd kopogásra lettem figyelmes. Csabi kopogtatott.
-Jól vagy? Minden rendben? Beengednél?
-Persze,egy pillanat.-felálltam és kinyitottam az ajtót.
-Leülhetek?-kérdezte az ágyamra mutattva. Én csak bólintottam majd helyet foglaltam melette az ágyamon.
-Na mit csináltatok Liamel? Réka mondta,hogy vele vagy vagyis hogy vele voltál ma egész nap.
-Igen,vele voltam de nem egész nap. Kettőkor találkoztunk a parkban.
-És milyen volt? Miket csináltatok?
-Jó volt,nagyon is...Nagyon jól szorakoztunk. Beszélgettünk,vele ebédeltem és jól elhülyéskedtük az időt.
-Akkor jó...ugye kedves volt? Nem bántott vagy ilyesmi ugye?
-De hogy! Jól meg voltunk. Mi jól megértsük egymást legalábbis ő megért engem és elfogadta ma a hülyeségeimet is legalábbis eggyet.
-Miért mitcsináltatok?-felhúzta az eggyik szemöldökét ,kérdőn nézett rám és kiváncsian várta válaszom.
-Hát mi csak pizzát ettünk és én amikor nem figyelt megettem az eggyik szelet pizzáját mert nekem addigra elfogyott és még éhes voltam.-nem mondhattam meg hogy csak beleharaptam,az nagyon furcsán hangzott volna.
-És nem haragudt meg rád?
-Nem,csak röhögött.
-Akkor olyan amijennek megismertem...
-Megismerted? Te ismered? Ááá,azért mondtátok hogy ismeritek amikor elhivott...mostmár értem.
-Vedd úgy ,hogy nem mondtam semmit.Ismerem.
-De honann? És miért nem mondtad elöbb?
-Ismerem és kész. Beszélgetés vége.Örülök hogy jól telt a napod. Jó éjszakát!
-Jóéjszakát neked is!
   Kiment a szobából majd ránéztem az órára. Már tíz mult tíz perccel. Letusoltam majd felvettem a pizsimet és az ágyban fekve felléptem Facebookra meg Twittere.
A szerelem nem létezik,amíg két ember nem képes kimondani,hogy ,,mi “. A ,,mi” teljes és összefűző ígéret: Veled kívánok lenni,és azt szeretném,ha velem lennél.
Ez az idézet köszöntött facebookon.Hirtelen felsem fogtam,hogy mit ír és hogy miről szól. Késöbb eszembejutott ,hogy mit mondtam Csabinak: Mi....Mi csak....
Én is már rólunk beszéltem. Ez az idézet,pont a mostani helyzetemre íródott. De Ő biztos nem mondja azt,hogy mi és biztos nem is említ meg engem.Na de volt más is fecebookon.Pár emberke ismerősnek jelölgetett és üzeneteket irt hogy monjak ezt meg azt Liamnek,én meg csak végig futottam őket,majd párat megmondok Liamnek,vagy nem. A kedvec csoportomban mindenki kérdezgetett,hogy én most tényleg Liam unokahuga vagyok? Én meg nem tudtam mit irni. Ha azt mondom igen akkor az lesz,hogy miért nem mondtam eddig el.Ha azt mondom,hogy nem akkor meg találgatkatni kezdnek hogy mi van köztünk meg szomoruak lesznek,hogy én Liamel vagyok ők meg nem lehetnek a kedvenceikkel. De végülis nagyon jó barátnőim így nem hazudok nekik. Páruk már ugy is tudja az igazságot.
,,Nem,nem vagyok Liam unokahuga.Csak egy barátja,semmi több. A többieket nem láttam,de aki nem tudná annak elmondom,hogy Londonban vagyok és remélem találkozok majd velük.” Ez volt a válaszom,majd kikapcsoltam a laptopom. Igen,tudom,twiterre nem léptem mert azon miliónyi üzenetem van és semmi kedvem olvasgatni,fáradt vagyok.Az éjeli szekrényemre raktam a laptopom majd lefeküdtem,gondosan betakaróztam hogy ne fázzak és már aludtam is.
   Reggel telefon csergésre ébredtem de a hang a nappaliból jött. Réka telefonja volt az de Réka sehol. A hivó abba hagyta a hívást. Találtam egy cetlit az asztalon és ez állt benne.,,Leléptem az üzletbe,pár perc és ittvagyok. Ha megéheztél kaja a hűtőben. Puszi,Réke.”Elolvastam majd ujra cseregni kezdett a telefonja.Felvettem és beleszóltam:
-Jónapot! Stefany vagyok,Réka most nincs itthon de ha hazaér visszahívja.
-Ó szia Stefany (így mondtam mindenkinek a nevem mert a Stefánia az angolol Stefany és én most angliában vagyok) ,Niall Horan vagyok. Csabi áthívott engem és a srácokat  ma ebédre és azért kerestem Rékát,hogy megmondjam neki,minnyárt indulunk. Kérlek átadnád neki?
-Persze,amind hazaér megmondom neki.
-Te is velünk ebédelsz?
-Ezek szerint igen.
-Akkor fél óra mulva találkozunk! Szia!
-Szia!
  ,,Most mi van? Rékáék nem csak Liamet ismerik hanem az egész bandát?Az ugy oké.Én meg Niall Horanel beszéltem az elöbb telefonon?”-tettem fel a kérdéseket ujra meg ujra magamnak de választ nem kaptam.
-Stefii! Megjöttem! Ébredj,hamarosan vendégeink jönnek!-és megjött Réka is.
-Felkeltem már rég,és hívott Niall,hogy fél órán belül itt vannak.
-Akkor készülödj,én megterítek. Hamarosan ebéd.
-Ebéd? De és még nem is reggeliztem.
-Hát pedig kelett volna,már egy óra is elvan mulva.
-Na nem baj,ebédkor találkozunk.
  Bevonultam szobámba és készülődni kezdtem.Egy élénk rózsaszines pirossas pólót vettem fel,még Andival vettük ugy hogy legyen egyforma pólónk csak az övé fekete,egy barna csőgatyát és  a fekete conversem.  A hajamat kifésültem,tettem egy hajpántot rá és már kész is voltam.
    Jöttek a fiuk. Kapogtattak majd Réka kiáltott,hogy én nyitsak nekik ajtót.
-Sziasztok!-hoppácska.Ahogy megláttam Niallt az ajtóban,eszembe jutott hogy Liam is a banda tagja. Végig néztem hamar rajtuk de Liamet nem láttam. Elszomorodtam legbelül de nagyon is boldog voltam hisz a One Direction élőben itt áll most elöttem . Hamar kapcsoltam és fojtattam-Gyertek be!
-Szia ,azt hiszem Stefany.-mondta Niall nagy vigyorral az arcán majd bejött. Ezekszerint még emlikszik a nevemre. Én csak bólogattam.
-Szia,ezek szerint Stefany!-mondta szintén nagy vigyorral Louis majd bejött ő is.
-Szia! Zayn vagyok,azt hiszem ismersz.-mondta Zayn.
-Szia,igen ismerlek.-mosolyogtam majd ő ment a srácok után.
-Sziaa...Ö Harry vagyok.Örülök hogy megismerhetlek!
-Szia,én Stefany de hívj csak Stefinek vagy Steffnek. Én is örülök hogy megismerhetlek.-mosolyogtam Harryre. Bejött majd mind leültük a kanapéra.

9.fejezet- Ez meg mi volt?

Extra hoszzú rész :D Remélem tetszeni fog. Kommoljatok ha tetszik ha nem :)

-Kérlek maradj. Ebédelj  velem.Ha akarod beszélek Rékával,biztos enelnged.-ennél a maondatnál lehajtottam a fejem és a földet figyelve gondoltam bele abba,hogy mégis mi kinyszeritett engem hazudásra...
-Vagy...ugylátom nem is kell haza menj csak nem akarsz velem lenni.Megértem. Ne  haragudj. Menj csak ha akarsz,elindulok és is hazafele,mondjuk nnnincs senki otthon de majd elütöm valamivel az időt.-lehajtotta ő is fejét. Szomoru volt. Nagyon is.
-Neharagudj rám csak zavarba jöttem és ilyenkor nem tudom hogy mivan velem. Olyan kedves voltál ma velem,meghalgattál meg minden,majd megcsókoltál és én ezt nem tudtam hova tenni.Ha mégmindig haza akarsz menni akkor nyugodtan,én még maradok itt egy kicist,otthon ugysincs senki....
-És milenne ha mégis velem jönnél? Megebédelnénk majd meg valamivel elütnénk az időt. Legrosszabb esetben unatkoznánk de ugy is ketten unatkoznánk nem egyedül unatkoznék.-ez elég viccesen jött ki így elnevettük magunkat de hamar el is komolyodtunk.
-Nincs sok pénz nálam,a jóétterem meg biztos biztos drága és nem akarom hogy te keljen kifizesd .Nem a pénzedért barátkozok veled és nem várom el sőt nem fogadom el hogy te fizess. Igy ha tudsz valami olcsóbb éttermet ahol lehet ebédelni akkor mehetünk,másképp sajnálom de inkább kihagynám.
-Tudok egy olcsó éttermet a közelben ahol még a kaja is jó.
-Igen?És hol van az az aza étterem?
-Hát arra!-mutatott mutatóujjával a park vége felé.
-Rendben,ha tényleg olcsó és te nem kell fizesd az enyémet csak a sajátodat akkor mennyünk.-beleegyeztem de miért is?Hát talán azért mert olyan kedvesen és olyan lelkesedéssel hivott el hogy nem tudtam nemet mondani.Otthon sem csináltam volna semmit csak twittereztem vagy facebookoztam volna. Igy elmejek ebédelni a világ legjóképpübb és legcukibb srácával.Nem is kívánhattam volna jobbat.Persze mindenkinek más alegcukibb és a leghelyesebb de számomra Ő.
-Szereted a pizzát?.törte meg kérdésével Liam a gondolatmenetemet de nem is bántam mert az a mély hangját egyszerűén imádom.Zene füleimnek.
-Persze!Ki nem?-válaszoltam nagyon lelekesen,ezen elmosolyodott egy kicsit jobban.
-Hát nem tudom de a biztonság kedvéért megkérdeztem.Akkor jó lesz ebédre a pizza?
-Aham...Imádom a pizzát!
-Akkor jo.Gyere,bemejünk ebbe a boltba.
    Bementünk. Egy kicsi ABC lehetett,olyan tipikus sarki üzlet. Liam a fagyasztókhoz indult majd mikor odaért feltartott egy Gioseppe féle vastag tésztájú pizzát,ismeritek a Gioseppet,nekem a kedvenc pizzám.
-Ez jó lesz?
-Persze de kettőt vegyél,az eggyiket én fizetem.
-Rendben...éhes lehetsz.-röhögött egy kicsit de nem tul hangosan és nem is tul erősen,biztos nem akart megsérteni.De mondjuk evel még senki nem sértett meg hisz aki kicsit is ismer az tudja hogy én mindig éhes vagyok és elég sokat szoktam enni,mégsem hízok.Sokak szerint mázlista vagyok de volt olyan is aki anoreksziásnak mondott mert még nem látta mennyit tudok enni.
-Még nem láttál engem pizzát enni mondjuk mást sem de ugy is. Nem tudod mire vagyok képes.-mondtam röhögve.Ezen ő is röhögött majd a második pizzát is beletette a kosárba és elindultunk fizetni.Ahogy megbeszéltük,az eggyik pizzát én fizettem de úgy beszéltük meg hogy mindketten eszünk a másik fizette pizzából.Ez jó ötlet volt.Most aza a kérdés hogy hol fogjuk megsütni és megenni őket.
-Őőő....Liam? A pizzákat hol süssük meg és hol fogjuk megenni őket?
-Hát nálunk,vagyis az én is a fiuk lakásán.Egész nap nincsenek otthon,üres az egész ház.Mondtam már a parkban is.
-Ez igaz....de biztos vagy benne ? Ha akarod nálam is megcsinálhatjuk,nálam sincs senki otthon.
-Biztos!Már közel vagyunk,a fiúk nem fogják észre venni hogy ottvoltunk mert elöttük eljövünk otthonról.Legrosszabb esetbe a konyhából van hátsókijárat és ott kiszökünk.Niall kicsit ki lesz akadva mikor meglátja majd a pizzás dobozokat de vettem neki reggel fagyit igy biztos nem fog sokáig haragudni.
-Ha fog haragudni rád akkor inkább ne.Nem akarom hogy miattam összeveszetek.-megáltam abbban a pontban ahol épp voltam,nem akartam tovább menni.Ekkor Liam megfogta a kezem és lassan helkezdett húzni maga után.A végére már magamtól mentem.
-Ne félj,nem fog haragudni és főleg nem miattad mert rólad nem is fog tudni csak arról hogy pizza volt a lakásban.-röhögött.Olyan cuki ilyenkor.Ha nem fogta volna a kezem és abban a  pillanatban elájultam volna.
     Már az utca elején látni lehetett a rajongókat.Megszoritotta a kezem majd áthúzott a tömegen.Nem lett semmi bajom hisz Liam ,,unokahuga” vagyok állitólag.Bementünk.Nagyon szép nagy ház volt,szépen ki volt takaritva meg minden.
-Ez akkor a ti házatok?-kérdeztem mosolyogva miközben leültem a pult melett lévő székre és figyeltem Liamet ahogy beteszi a pizzákat a sütőbe.
-Ez pontosabban az én házam de ezen a héten a fiuk nálam laknak.Mióta nincs barátnőm,azóta minden héten másnál lakunk.Pontosan heten szoktunk leülni ahoz az asztalhoz mikor mind egyhelyen akarunk enni de ez csak estleg vasárnap van mert máskor mindenki otteszik ahol éri. A szobák is mindannyiunknál ugy vannak ,hogy mindenkinek legyen legyen külön szobája plusz még egy vagy két vendégszoba. Nálam csak egy van de az is mindig üres.-mikor ezt mondta már velem szemben ült a pult másik oldalán lévő széken.Csak mosolyogni tudtam ahalottakon.Nem tudom miért de amikor vele vagyok mindig mosolygok,nem tudok ne mosolyogni csak néha. Miről is beszélek és? Ez a második nap hogy találkoztam vele és vele voltam egy kis időt és már is ilyenekete mondok.Ez már nem is én vagyok.-És még mondj valamit magadról ha már igy vagyunk kettesben,ismerjük meg jobban egymást.
-Hát nem tul sokat tunék ujjat mondani neked,biztos mindent tudsz rolam az internetről. Ott mostanában olyan dolgokat is megtudok saját magamról amit eddig nem is tudtam.-röhögött,és én is bevallom.
-Sok olvastam és halottam rólad de amit te mondasz az biztos igaz. Amit olvasok vagy hallok az nem biztos.Szeretném tőled hallani a dolgokat ha nem baj....
-Nem persze,szivesen mesélek csak nem most mert kész a pizzánk rendben?-
-Rendben...
    Kirakott négy tángyért az pultra.Kettőbe a két pizzát,a másik kettő eggyikét elém a másikot maga elé tette.Ketté vágta a pizzákat majd mindkét pizzának a felét rarakta a tángyéromra.Nagyon jól nézett ki.Sonkás,gombás,sajtos,csípős szószos pizza volt és hozott mellé ketchupot.Egyszerre nyultunk a ketchupért,ezek szerint ő is aval szereti s pizzát.Az utolsó szeletett vette fel a tángyérárol smikor kocsi zúgást halottunk kintről a házelörről.Az ablak fele fordult én meg kihasználva az alkalmat beleharaptam a pizzaszeletébe.Hamar észrevette mert megkelett tartanom a feltétet,nem volt szivem anélkül hagyni.Mikor észrevette és hamar lenyeltem azt a kicsi darabot és vártam a reakcióját.Lehajtotta a fejét és szomoru arca volt.
-Ne haragudj de én pizzával sosem lakok jól és az enyém  már ég elfogyott.Mondtam hogy nem tudod mire vagyok képes.Ne haragudj...-kérleltem de abban a pillanatban elröhögte magát és a hátsó kijárathoz vitt.
-Várj meg kint,mindjárt jövök.Egy pillanat.Még megeszem a pizzám.-direkt mutatta hogy neki még van és hogy milyen finom meg minden.Én csak röhögtem és kinyujtottam a nyelvem. Miután bement,én kint vártam.
/Liam szemszöge/
-Ö sziasztok! Bocsi de mennem kell! Niall,fagyi a frigóban!
/Harry semszöge/
-Ez meg volt? Mi ütött ebbe? Ilyennnek sem láttam rég...és miért a hátsó kijáraton ment ki? Na mind1,mikor hazaér keszedem belőle,vagy nem....
*kint,Liam szemszöge*
-Várj Steff,hallani akarom Niall reakcióját mikor meglátja  apizzás dobozokat.-itt már röhögtünk megint.
*Niall,bent*
-Liam pizzát evett és nekem nem hagyoooooott! De van fagyim de ti nem kaptok! Há! Na jó kaptok de most az egyszer...
*kint,Stefi szemszöge*
 Itt már döltünk a röhögéstől.
-Ha a parkig kisérsz jólesz,annantól már világosság van és nincs álruhád.Jobb lenne ha nem ismernének fel.
-Rendben...
   Elértünk a parkig,pontosabban a nagy fáig ahol ma ahol ma találkotunk.
-Köszönöm ezt a szép napot,nagyon jól éreztem magam veled. Elég hamar eltelt az idő.
-Én is veled. Remélem meismételjük még párszor.
-Remélem...Akkor jóéjszakát!-megpusziltam az arcát majd megfordultam. Elindultam volna de Liam megfogta a kezem és visszahúzott.
-Jóéjszakát neked is.Szia...-mondta majd lágyan megcsókolt. Visszacsókoltam.Ugy áltunk egy ideig csokolozvan a park közepén egy nagy fa alatt.Nem sokkal volt magasabb nálam így nem esett nehezemre visszacsókolni.Mikor elváltak ajkaink,megfordultam és elindultam hazafelé.Nem volt mesze a parktól. Egész úton visszanéztem Liamre és integettem is néha neki.Ő addig állt ott amig el nem tüntem a látóköréből.Gondolom azután hazament ő is.
   Beértem a házba,köszöntem Csabinak,Réka még dolgozott,majd bementem a szobámba és ahogy az ajtót becsuktam magam után,háttal neki döltem és lecsúsztam a földig. Végig gondoltam  az egész napot és ez az egy kérdés járt a fejemben: Ez meg mi volt?

8.fejezet

 Ez nagyon rövid lett de érzelmekkel teli. nem akarok senkit kínozni,bocsánat de eggyenlőre csak ennyi telt belőlem. Remélem tetszeni fog,nem megtörtént eseményt irtam le,nyugi. Nem nagyon tudtam irni pedig olyan sok ihletem van!! Jó olvasást :D

-Lehet,hogy nem fog tetszeni neked de lehet,hogy megértesz. Remélem a második változat lesz a jó.Az én legjobb barátnőm,egyszer  szomorusáágában meg bánatában csinálta szintén ezt az iskolában.Összevoltunk nagyon veszve. Mikor megládtam mitt tett,nem hagytam késöbb magára sehol semmikor. Utána kibékültünk,megbocsájtott nekem.Pár hónapig jóban voltunk,azután egy értelmetlenség miatt felkapta a vizet és meghargudott rám megint. Akkor döntöttem úgy,hogy véget vetek az életemnek.Már tul sok volt ez nekem.pár hónap alatt minden dolog,minden vita,szomoruság,csalódás és balhé rajtam csattant. Nem birtam már tovább.A múlt összel történt minden.Nem birtam a barátnőm nélkül,a hülyeségei,a tanácsai nélkül. Egyszerűen mindent elvesztettem mikor megharagudott rám.Akkor volt harmadik hete,hogy nem beszéltünk, csak néha néha pár szót. Nem mondhattam el neki a bajaimat,nem hülyülhettem vele,nem fáradhattam vele,nem  lehettem melette ha valami baja volt és ő sem lehetett melettem ha szükségem volt rá. Akkor műtötték az unokatestvéremet is,az még rátett egy lapáttal a szomoruságomra. A halál határán volt de végülis erős volt és meghalgatta az Isten.Ezekben a pillanatokban lett volna szükségem a barátnőmre de nem volt melettem. Lassan egyre többen vették észre a szomoruságomat de nem monmdhattam el nekik hoy igazából mi is bánt.Egy este megelégeltem a szomoruságot. A szüleim nem voltak otthon,ahogy beléptem a házba,egyből a konyhába rohantam. Kikaptam a fiokból egy éles kést és a táskámat a földre dobva beléptem a fürdőbe,feltürtem a blúzom ujját és a balkaromat...-itt meg csuklott a hangom és inkább mondtam mit tettem vele,ládta a nyomokat.Fojtattam:-A  vér fojt ereimből egyenesen a kádba mikor egyszer csak egy kar ölelt át és könnyek potyogtak a vállamra.Én is elkeztem sirni.Ő a kezem a csap alá tette és megeresztette a csapot.Majd a könyökemen kicsit alább megkötte szorosan az erem,hogy ne veszitsek több vért hisz tudta,hogy igy is vérszegény vagyok.Elhatározottságomban nem zártam be az ajtót,biztos igy jutott be. Miután elállt a vérzás és kimostuk gondosan a kádat,megmosta a kést és elrakta. Felém fordult. Még mindig sirt. Könnyei között könyörgött hogy bocsássak meg neki de közben nagyon is lebaszott hogy miért tettem ezt, bele is halhattam volna.Szorosan megöleltem és én bocsájtkoztam azért mert nem tettem semmit azért hogy kibéküljünk.
-Az ő ötlete volt ugye a karkötő is?-kérdezte szomoruan.
-Igen,kicsikorom óta ismert,tudta milyen vagyok és hogy mik a szokásaim.Képzeld! Csak kilenc nappal nagyobb nálam és a szomszédom meg az osztálytársam is.Nagyon szeretem őt,délelött is neki vettem pár dolgot. Nagyon fontos számomra.
-Biztos neki is fontos vagy.
-Nem tudok olyanról hogy neki én lennék a legjobb barátnője de nekem ő.
   Mesélés közben Liam végig fogta mindkét kezem és amikor pár könycsepp jelent meg az arcomon,ő egyből letörölte. A végén erősen megszoritotta a kezem és azt mondta: ,, A tettével kimutatta,bebizonyította,hogy te is sokat jelentesz számára,neki is fontos vagy ,ő is szeret téged. Ez az igazi barátság.A tietek egy igazi barátság ami soha nem szűnik meg.Megköszöntem ,hogy végig halgatott.
-Tudnod kell,hogy nem mondom el ezt a történetet mindenkinek,én ugy érzem megbizhatok benned.Remélem nem mondod el senkinek.
-Biztosithatlak,hogy senkinek sem mondom el.
-Köszönöm.-mondtam majd megpusziltam az arcát.A bőre puha és ápolt volt.Pont ilyenre számitottam.
-Szivesen.-mondta majd ő is megpuszilta az arcom.
-Ó a francba,neharagudjál,nem birom tovább.-megcsókolt lassan és lágyan. Pont mind a repülőn.Nem tudtam haragudni rá.
-Bocsánat,nem akartam, de nem birtam tovább.
-Mostmár ideje mennem. Ebédre haza kell menjek.

7.fejezet

   Ez a fejezet olyan lightos lett,a következőn én magam is sirtam amig megirtam.Ma este vagy legkésöbb holnap este hozok azt is ha minden jól megy. Nem igérek semmit. Jó olvasást,lehet nem fog tetszeni meert unalmas lett.
/Stefi szemszöge/
  Reggel álmosan keltem ki az ágyból. Egész éjjel Liam járt az eszemben és azok az sms-ek amiket irt nekem. Alig aludtam valamit.Még csak fél kilenc,nem számítottam arra ,hogy vakációban ilyen korán felfogok kelni.Ma fogok ujra találkozni Liamel. El sem hiszem .Egyszerüen nem tudom felfogni.Alig várom,hogy ujra lássam. Vajon  ő is várja hogy lásson engem?
-Stefi! Reggeli!Már kilencóra,minnyárt nyitnak a boltok és indulhatunk bevásárolni.
-Megyek! Egy pillanat!-beleléptem a macis papucsomba és kimentem a konyhába reggelizni.

/reggeli után/
 

 -Kész vagy?-halottam Réka hangját,a nappaliban várt engem. Kezembe vettem a fehér Conversem és kimentem én is a nappaliba.
-Kész vagyok.
-Nagyon szép vagy.-egy fehér rövidujju ing volt rajtam és egy fekete csőgatya.Hajamat kivasaltam és egy fekete hajpántot tettem fel. Nekem olyan laza,sulis összeállitásnak tünt, de anyum mindig azt mondta,hogy suliba menni is ugy öltözök fel mindha a városba mennék sétálni. Ezekszerint az elvek szerint pont jól voltam felöltözve. Magamnak tetszettem és ugy látszik másnak is.
-Mehetünk?-kérdeztem mire Réka eggyett bólintott és elindult az előszobába hogy felhuzza a cipőjét. Követtem a példáját,én is felhuztam a Conversem és már kész voltam.
   Kint nem volt hideg,de meleg sem volt az biztos.Olyan pont jó idő volt egy kis sétához. Mongyuk mi vásárolni mentünk de az a lényeg hogy jóidő volt. Az újdonsült anyukámmal célba vettük az első ruhás üzletet amit megláttunk.Ha eddig nem mondtam akkor most mondom,hogy Rékáék azt mondták,közös beleeggyezéssel,hogy amig itt vagyok nálluk addig olyan vagyok nekük mind a lányuk,így ha akarom szólithatom őket úgy,hogy anya és apa. Nem esett nehezemre hiszen nekem olyanok mind a szüleimBementünk az első üzletbe és én startból kiszúrtam egy 1D-s blúzott,biztos voltam abban ,hogy Andinak nagyon fog tetszeni. Megígértem neki,hogy veszek neki pár 1D-s cuccott.Úgy tudja hogy mikor hazaérek csak akkor fogja megkapni,de ez nem így lesz. Úgy döntöttem,hogy már a második napon amit itt töltök Londonban, fogom elküldeni a cuccokat,hiszen minél hamarább megkapja annál jobb lesz és biztos nagyon fog örülni neki. Megvettük azt a blúzot és még benéztünk pár boltba,köztük a Clayresbe is (nem hiszem jól irtam de nézzétek el nekem). Úgy kb.3-4 órát vásárolgattunk.
        Hirtelen az órára néztem és láttam ,hogy már 14:25. Számhoz kaptam és alig birtam megszólalni.El is felejtettem,hogy Liammel fél háromra beszéltem a találkát és minnyárt lekések róla. Gyorsan elmagyaráztam Rékának hogy mi a helyzet, ő meg csak egy szép padra mutatott egy cseresznye fa alatt ami a tömbházunk előtti nagy park közepén volt. Elköszöntem tőle majd a padhoz siettem. Leültem majd küldtem Liamnek egy smst hogy hova jöjjön. Fél perc mulva egy kapucnis srác jött felém,biztos voltam benne hogy Liam az. Leült mellém majd üdvözölt:
-Szia! Liam Payne vagyok. Én ültem meletted a repülőn. Emlékszel még rám?-szóval így...nem csak én akartam mindent előrröl kezdeni,ugy látszik ő is. Legalább nem fog rám haragudni.
/Liam szemszöge/
,,Remélem nem fog megharagudni azért mert előrröl akarok kezdeni mindent. Jobbnak látom így a helyzetet,legalább új esélyekkel indulok neki megint a megszerzésének.”
/Újra Stefi szemszöge/
-Szia! Amind tudod Stefi,emlékszek tisztán rád.
-Örülök,hogy ujra találkoztunk. Hogy vagy ma? Milyen volt eddig a napod?
-Jól vagyok köszönöm ,kedves tőled,hogy megkérdezted. Jól telt eddig a napom,remélem jól fog fogtatódni is.
-Garantálom.-elég nagy mosollyal mondta ki ezt a szót ,nem volt rá mit válaszolnom,igy én kérdeztem.
-És te hogy vagy? A te napod eddig hogy telt?
-Eddig unalmas volt de már látom hogy nagyon jó napom lesz.Jól vagyok köszönöm.
-Ennek örülök.-és ezután beállt az a kínos csend.Nem tudtam mit kérdezni,nem volt közös témánk,semmi beszélgetni valónk sem volt. Majd megtörte a csendet.
-Milyen szép karkötőis vannak. Én is imádom az ilyeneket, Otthon kész gyüjteményem van belőlük. Nekem milyen formáid vannak?-miközben kérdezte végig mosolygott ,megfogta a kezem és elkezdett babrálni a karkötőimmel.Nem zavart,sőt örültem ,hogy fogja a kezem és érdeklődi a karkötőim iránt.Én szépen levettem mind a 100 db. Karkötőm és kezdtem sorakoztatni a combjaira majd az én combjaimra, amig az egészet ki nem tettem. Ő végig kiváncsian figyelte,hogy mit teszek. Egyszer csak ilyedten kapott a csuklómhoz és érdeklődően nézett rám. Éreztem hogy nagyon zavarja az amit lát. Kérdő és ilyedt képet vágott,én csak elkaptam a kezem és megfogtam a csuklóm.
-Csak nem az amire gondolok?-nézett szomorúan a szemembe. Lesütöttem a fejem.-De miért? Mi okból?

6.fejezet

         Miután mindezt elolvastam a telefonomra néztem.Jött egy üzenetem.Liamtől. Gyorsan megnyítottam és ez állt benne: ,,Ha nem harakszol,megkérdezném:Holnap nem szeretnél körbenézni eggyet Londonban?Szivesen körbevezetnélek és közben beszélgethetnén is és így jobban is megismerhetjük egymást.Kérlek irj vissza amid tudsz.”  Azonnal visszairtam neki:,,Délelött dolgom van de délután ráérek és kedvem is lenne eggyet körbenézni. “ Elküldtem és egyből jött is a válasz:,, Akkor úgy fél háromkörül megfelel?” . ,,Meg.” ,,Akkor holnap fél háromkor ottleszek.” . ,,Oké!” .Evel befejeződött a beszélgetésünk. Hirtelen 100 új követőm lett és elkezdtek bombázni kérdéssekkel. Legtöbben lányok voltak de Louis és Harry is követett már. Pár másodpercmulva Niall és Zayn is. Nagyon csodálkoztam hogy miért azután rájöttem hogy azért mert Liam tweetelt nekem. Beleolvastam pár lány üzenetébe. Legtöbben azt kérdezték,hogy honnan ismerem Liamet,de volt olyan aki azt irta hogy Liam legjobb napja csak vele lehet,mással nem. Elgondolkoztam,hogy vajon Liamnek tényleg ez volt élete legszebb napja? Hát lehet de biztos nem azért mert velem találkozott és történt köztünk az ami történt. Közben kaptam tőle egy ujjabb üzit:,, Biztos észrevetted már ,hogy sokkal több követőd van mind eddig. Ez az én tweetem miatt van. Remélem nem harakszol. Ha üzeneteket irnak neked,kérlek ne válaszolj rájuk. Engem is bonbáznak üzikkel,kérdésekkel,hogy ki vagy te és hogy mit tuttál tenni azért hogy elérd,hogy ez a csodálatos nap legyen életem legszebb napja. Én ,ha te is beleeggyezel,ki tweetelem ,hogy rokonom vagy és rég nem láttalak és hogy azért ez életem eddigi legszebb napja. Hangsújozom az eddig szót mert tudom,hogy veled lesz szebb napom is. Várom válaszod...” . Válaszoltam egyből neki:,,Oké,beleeggyezek,ird azt,hogy rokonod vagyok. “ Röviden ennyit válaszoltam,nem mondhattam meg neki,hogy nekem is ez volt életem eggyik legszebb napja mert előröll akarok kezdeni mindent,vagyis úgy tenni mindha a repülőn csak megismerkedtünk volna és nem történt volna semmi. Csak az a gond,hogy félek. Félek,hogy azt fogja hinni,nekem nem volt jó az a csók vele. Félek,megharagszik azért mert el akarom felejteni,hogy mi történt akkor. Nem tudom ezt hogy mondjam el neki. Vagy ne mondjam el csak tartsam a távolságot?

    /közben Liaméknél,Liam szemszöge/
  -Legszivesebben kijelenteném az egész világnak,hogy szretem de ezt nem tehetem. Főleg azért mert nem tudom,ő hogy érez irántam
-De nem azt mondtad,hogy megharagudott rád amikor megtudta ,hogy te vagy Liam Payne?-Niall kérdése halattán,ujra lejátszódott fejemben az a pár perc amit Stefi melett töltöttem.
-De igen.
-Akkor meg? Ez azt jelenti,hogy neki az az ember tetszett aki voltál álruhában,már akkor szeretett amikor még nem is tudta,hogy te vagy.
-Jól mondod. Neki az az ember tetszett aki voltam,nem az aki vagyok.Nem tudhatom biztosra,hogy Liam Payne ként is szerete.
-Van egy ötletem!-vágodott le mellénk a kanapéra Zayn.-Holnap amikor találkoztok,akkor úgy beszélj vele,mindha csak a repülőn ismerted volna,vagyis na...azt szeretném evel mondani,hogy aval kezded,hogy te ültél melettem a repülőn ugye? Szia,Liam a nevem. A tiéd?
-Vagyis úgy kéne startból tenned mindha véletlenül látnád meg és megismernéd az utcán.-mondta Niall miközben egy szendvicset tömött be a szája helyén lévő,kajára vágyó jukba.
-Ez jó ötlet,csak van egy baj.Azt mondtam neki,hogy elé mejek.
-Akkor meg mond azt,hogy nem fogod várni mert félsz a rajongóktól igy menjen egy padra és várjon ott rád.-mióta tud Louis ilyen komolya ötleteken agyalni?Na de mindegy,nem mondott hülyeséget. De mióta vannak mind a négyen körülöttem?
-Ez nagyon is ötlet Lou. Mióta tudsz te normálisan gondolkodni??-röhögtem el magam a végén. Ő csak a stemét forgatta majd kiment a konyhába kajáért mert megéhezett.
-Én is kéreeeeeek!-ordítottam utána,mire ő csak eggyet bólintott majd kiment a szobábol.Tíz perc mulva egy tángyér szendviccsel tért vissza,biztos gondolta,hogy Niallnek nem lesz elég eggy. Mindenre gondol,olyan mind az apukánk miközben egyben a legjobb barátunk és néha mi vagyunk az ő apukái mert sokszor egy nem bír el vele és a hülyeségeivel,ezért kell neki több apuka mind egy normális gyereknek. Ő legbejül mégmindig gyerek de ő így tökéletes. Ha nem lenne ennyire hülye,az nem ő lenne. Elküldtem Stefinek azt az üzenetet amelyikben Zayn és Lou csodálatos terve volt leirva,vagyis,hogy várjon egy padon mert nem tudom,hogy a rajongók felismernek-e majd. A végére odairtam,hogy ne ilyedjen meg hogyha majd egy idegen kapucnis ember,srác, aki én leszek,odamegy majd hozzá. Ő egy rövid üzenettel válaszolt amiben az állt,hogy elég furán jött volna ki az unokatestvérei szemszögéből,hogy egy idegen kapucnis srác jön érte,igy legalább azt mondja majd hogy a repülőn megismert fiuval fog találkozni a parkban,aki majd megmutassa neki Londont. Én csak annyit irtam neki,hogy hogyha az unokatestvérei nem biznak meg bennem,szivesen átmejek hozzájuk és megbizonyisiton őket arrol,hogy nem lesz Stefinek semmi baja ,nincs semmi rosz szándékom vele. Ő csak annyit válaszolt,hogy tudják kivagyok és hogy megbíznak százszálakékig bennem. Vajon honnan ismernek? Erről majd holnap kikérdezem Stefit,remélem neki elmondták,hogy honnan ismernek.
-Liiii!! Kéne hagyd a csajt aludni. Elég későre jár már,ha holnap dolga van,biztos korábban kell majd keljen.-Lou majd a szivbajd hozta rám amikor bekiabált nekem a nappaliba.
-Csak joéjszakát kívánok neki és mejek én is lefeküdni.
-Rendben. Joéjt!!
-Neked is!-elküldtem Stefinek a joéjszakát kiváno üzim,majd én is bementem  a szobámba,levetettem az az napi ruháimat,csak egy boxerben maradtam,és bedőltem az ágyba és elaludtam.

*folytatás a következő fejezetben*

5.fejezet **
 Ahogy beértem a házba,ledobtam magam a kanapéra. Egy nagyon kényelmes kanapé volt,egy szép ,nagy és tágas nappaliban. Bevallom kisebbnek képzeltem el az unokatesóim lakását de így utólag,örülök,hogy egy sokkal nagyobb és tágasabb lakásba kerültem ahol még külön szobát is kaptam. Az ők majd pár év mulva megszülető gyereküknek hagyták meg ezt a szobát, azt mondták,hogy amig náluk leszek addig én leszek az ők lányuk.Én ennek csak örülni tudtam,mert biztos voltam benne ,hogy jobban fognak bánni és törődni velem mind az én szüleim.Ők kedvesek mindig velem,elfogadnak olyannak amilyen vagyok és ha valami kell nekem azt meg is veszik. Nem olyanok mind az én szüleim,hogy bármilyen kisebb dologért veszekednek velem,ha valamit akarok akkor meg kell dologzzak érte,ha nem nagyonjo jegyet kapok csak jót akkor kiabálnak hogy miért nem kaptam nagyobb jegyet. Ezt én soha nem értettem meg. Miért kell tökéletes legyek? Én nem vagyok se Isten se Jézus hogy példát kell mutassak másoknak és tökéletes kell legyek. Ők soha nem fogadtak el ugy ahogy vagyok,nekik mindig más lánya szebb volt nálam,más mindig okosabb volt nálam,hiába voltam elsőtől elsőtanuló minden éveben,mikor rosz jegyet kaptam akkor mindig a nagyon de nagyon gyenge tanulókhoz hasonlítottak,hogy olyan vagyok mind ők. Mongyuk ha jó jegyet kaptam akkor megdicsértek,ha valamit megcsináltam önszántamból anélkül hogy ők mondják akkor kedvesek voltak velem és hogyha nem pofáztam vissza nekik hanem tettem amit mondanak akkor még kaptam is valamit. Mindig mindenre amit akartam ki kelett gyüjtsem a pénzt de ez csak jót tett nekem mert megtanultam,hogy semmi sincs ingyen és hogy megkell dolgozzunk azokért a dolgokért amiket elakarunk érni és megakarjuk szerezni. Mindi tudtam és tudom,hogy csak jót akarnak nekem,de nem jönnek rá,hogy a veszekedésekkel és az elégedetségtelenségükkel nem érnek el semmit.Mindig próbáltam és próbálok megfelelni nekik és remélem,egyszer majd sikerül.A gondolatmenetemet Réka szakitotta meg: -Bevittem a szobádba az ágyneműt,ha fáradt vagy akkor nyugodtan feküdj le mert ma már nem mejünk sehova.-az órára néztem,még csak 5 óra volt de én elég fáradt voltam.Mongyuk ők két órával elöttünk vannak(a romániai időhöz mérve) ezért nálunk kb 7 órá van és akkor természetes ,hogy már fáradt vagyok. -Köszönöm de még nem akarok lefeküdni.Majd csak késöbb. -Oké,te tudod. Nekilátok vacsorát késziteni,Csabi bekelett lépjen a munkahejére,te nyugodtam csinálj azt amit akarsz. A WIFI-kód az íróasztalod fölött van egy cetlin ha netán netezni lenne kedved.-aval elvonult a konyhába. Én bementem a szobámba,kipakoltam a bőröndjeimből,minden szépen rendbe bekerült a szekrényembe.Elővettem a laptopom és felléptem facebookra.Jeleztem Andinak ,hogy megérkeztünk és elmeséltem,hogy mitörtént velem a repülőn. Nagyon meglepődött.Nem tudott mit mondani.Valóra vát egy régi álmom csak nem úgy ahogy elképzeltem. Egyszer csak csengett a telefonom.Egy idegen szám hívott. Felvettem és unottan belészoltam:
 -Haló....
-Ilyen unottan fogadod a hívásom?? -
Ennyire harakszol rám?? Kérlek ne haragudj! Kérlek,kérlek!-szomorkás,könyörgő hangon kérlelt engem hogy nem haragudjak ,de hisz nem is haragudtam rá.Most biztos gondoljátok ,hogy Liam volt. Igen,ő volt.Egyből megismertem mély sexy hangját és olyan cukin kérlelt,hogy alig tudtam megszólalni.Nagy későre aztán válaszoltam neki.
 -Semmi baj Liam,nem harakszok rád.Nyugi.Nincs semmi baj.-mondtam nyugtatóan.
-Jaj de jó.Ha tudnád most milyen boldog vagyok.-halottam hangján hogy tényleg örül.Boldog voltam én is.Lehet boldogabb mind ő.
 -Amugy miért hivtál?-tereltem a témát.
-Csak megakartam kérdezni,hogy még harakszole rám és,hogy mit csinálsz. Mitcsinálsz amúgy??
-Chatelek az eggyik barátnőmmel facebookon és majd még felnézek Twittere is.
 -Ja,majd bekövetlek és facebookon is bejelöllek. Remélem visszajelölsz.Majd még beszélünk.Szia. -Szia. Pár másodpercel késöbb megláttam valami érdekeset Twitteren. Liam tweetelt valamit.Pontosabban ezt: @Real_Liam_Payne: @StefiSzabo ma volt életem legszebb napja xxxxxxxxx Tarts közelben a telefonod.

4.fejezet -Liam??-kérdeztem meglepődve.Ö csak hamarjában magára kapta a sapiját és a szemüvegét, azért mert ha valaki meghalotta, hogy én szólítottam,biztos felénk fordult és jobb ha nem ismerik fel. Elgondolkoztam: mindig is arról álmodtam ,hogy összejövök Liamel,de most nem vagyok boldog. Ő jár mégmindig Daniellevel ,és milyen az ,hogy egy srácnak két csaja van. Nem lehetek én a pótlék,az aki csak akkor jo mikor nincs Danielle. Ez nem maradhat így. -Liam? -mondtam a nevét halkan,de a többit már normális hangszinnel.-Neked tudtommal van egy csodaszép barátnőd akit szeretsz és ő is szeret téged. Akkor miért kell játszál velem? Miért kelett hazudj? Ez az egész mire volt jo? Kelett neked valaki és Danielle nem volt kéznél?-na ezt lehet nem kelett volna de kicsúszott a számon. Ládtam rajta hogy mérges lett,egy kicsit. Lehet rátapintottam a lényegre? -Ez az egész amit mondtál nem igaz!-mondta határozottam kicsit megemelve a hangját.-Csak hittem ,hogy szeretem Daniellet és azt ,hogy ő is szeret. Mielött találkoztam veled,pár nappal ezelött,szakítottam Daniellevel. Mikor én távol voltam tőle, vagy éppen csak dolgom volt, ő megcsalt egy nála öregebb férfival. Ő valotta be mikor valamiért veszekedtünk. Azt mondta,már több mind két éve csal engem,vagyis a kapcsolatunk alatt végig csalt. Nem voltam elég érett neki. Ezelött egy órával még azt hittem szeretem,de azután megládtalak téged és rájöttem, hogy lehet ,hogy szerettem Daniellet de nem annyira, hogy ne szeressek bele másba. Én belédszerettem. És tudod ezt honnan tudom? Érzem. És ha most azért mert hazudtam meg ilyenek,nem akarsz látni ,én megértelek. De mind barátok remélem töltünk eggyütt majd pár percet,vagy többet is ,én nagyon örülnék ha így lenne, és ha majd megbocsájtasz, akkor remélem lehet még kösztünk valami.-szomoruság és remény volt a hangjában, szemembe nézve várta válaszom. -Sajnálom,én erről nem tudtam. Vagyis na,a Danielles ügyről. Ha tudtam volna,nem vágtam volna a fejedhez. Persze ,hogy eltöltünk pár percet,hisz három hónapot,ha nem többet,Londonban leszek és hát,nekem csak te vagy barátom ott/itt. Nem mo.dom biztosra de majd meglátom,hogy lessze köztünk valami vagy sem,rendben?-a vége hallatán felcsillant a szeme. -Köszönöm a reményt amit adtál,élni fogok a lehetöséggel. Igérem szép három hónapot fogunk eltölteni,eggyütt.-Eggyütt?? Miért mondja, hogy eggyütt? Hát ezt csak ő tudja ,majd megkérdezem. Beszélgetésünket a hangos bemondó szakította meg,vagyis inkább fejezte be. Szoltak hogy kapcsoljuk be öveinket,mert leszállunk. Leszáltunk.éppen csak elköszöntem Liamtől a repülőn mert siettünk. Azt mondta majd felhív de nincs meg neki a számom. A repülőtérről majdnem kiérve valaki szaladt utánunk. Liam volt az. Megkérdezte a nevem(!!) ,a lakcímem és elkérte a számom. Azt mondta majd hív,majd köszőnt,be ült egy taxiba és eltünt.

   Holnap nem leszek és lehet hétvégén sem de amint tudom hozom a kövit. Remélem megértetek.Igyekszem.Sziasztok.

Elérhetőség

    Sziasztok.Ha akartok bejelölhettek facebookon,nevem Stefánia Szabó (facebook szerint,másképp a nevem fordítva van). Twitter nevem @StefiSzabo ,ha követsz visszakövetlek. Nyugodtan irhattok üzeneteket facebookon,válaszolok mindenkinek és ötleteket is elfogatok,valahol felhasználom ha tetszik,nem pont úgy,kicsit megmásítva lehet. Ha bejelölsz írj egy üzit is ,hogy ki vagy,vagyis azt nevedet is ird le amelyikkel írod nekem a komikat. A fejezetek minden nap jönnek,ha nem leszek valamelyik nap,írok és más nap dupla fejezeteket kaptok.Szeretlek titeket ,szebbé teszitek napjaimat.

3.fejezet

   Ahogy leültem mellé megébred és hirtelen leesett róla a napszemüveg.Csodaszép barna szeme volt,nem lehetett 19 nél öregebb.Ezt csak akkor vettem észre mikor egy pillanatra levette a sapiját hogy megrázza a haját. Nagyon joképű volt,a szemem sarkából végig őt néztem miközben elrendezi magát.Aztán észrevett.Én elpirultam nem is kicsit.Elég kínos volt ő meg csak cukin mosolygott.Biztos nem csak én reagáltam így rá.A gondolataim elterelése érdekében elévettem a telefonom.A háttérképemen Liam Payne volt.Mikor a srác ránézett a telefonomra elröhögte halkan magát. Erre én:
-Mi olyan vicces?-közben csak mosolyogtam és kedvesen próbáltam kérdezni pedig nagyon is idegesített ,hogy kiröhög nem is tudom miért.
-Semmi csak a háttered...Semmi na!
-Milyen a hátterem?Talán nem tetszik?-mondtam fellebezően-Ha nem az a te bajod.Nekem nagyon is tetszik,és ha azt mondod ,hogy buzi akkor  vess magadra.Olyan embert ítélsz el akit nem is ismersz és nem is tudsz róla semmit csak annyit ,hogy nagyon szép hangja van és cuki meg hogy jól néz ki és én nagyon szeretem őt.
-Pont az hogy tetszik.Mostanában majdnem minden ötödik csajnak ő a háttere.És nem buzizok le senkit még azután sem ,hogy megtuttam hogy az.
-Ez nagyon szép tőled.Sajnálom ,hogy ezt feltételeztem rólad de eddig minden fiu aki látta azt mondta,hogy egy buzi van a hátteremen .
-Biztos azért mondták mert irigyek.Rám is monják sokszor azok akik nem ismernek.A hátammögött,az utcán az utánam jövő emberek és még mások is akik nem ismernek.
-Ugye a lányok szerint nem vagy az?-kicsit röhögtem aztán ő is.
-Nem,az ők szemükben még nem de halottam pár lányt aki szerint igen de az sem ismer.Én tudom magamról ,hogy nem vagyok az,ha elhiszed jo,ha nem akkor meg nem.Tovább nem érdekel. De te hiszel nekem ugye?-levette a napszemcsiét és a szemembe nézett.Én elpirultam és lehajtottam a fejem ,hogy ne vegye észre.Csak annyit mondtam ,hogy:

-Igen.-megfogta az arcom és és az ő arca felé fordította.Én hagytam magam.(hogyis ellenkeztem voltam egy ilyen dögös pasinak)A szemembe nézett megint és én elmerültem csodaszép barna szemeibe.
-Tetszesz nekem pedig nem is ismerlek.Tetszesz nekem pedig még a nevedet sem tudom.Tetszesz nekem mert olyan vagy amilyen.Ne változz meg soha.Leszel a barátnőm?-az utolso mondatig a szembe nézett,az utolsónál lehajtotta a fejét.Én nem tuttam semmit mondani.Végül nagynehezen megszólaltam:
-Nekem is tetszesz,nagyon is.Én sem ismerlek,nem tudom ki vagy de ugy is tetszes.Először megismerhetnén egymást?-felcsillant a szeme és mosolygott.

-Egy repülőn ülün ugyhogy gondolom egy városban lakunk.Ismerjük meg egymást.De válaszolnál a kérdésemre?-nem tudtam mitmondani.Ha igent mondok hiheti azt hogy bárkivel járok mielött megismerném igy nem mondok igen.
-Elősző ismerjük megegymást és azután válaszolok.Nem akarok semmit elsijetni.Nekem még nem volt barátom,nem tudom milyen ha van.Remélem megértesz.
-Nem is számítottam arra ,hogy igent mondasz.Ilyen lány kell nekem és hidd el:jobban ismersz mind gondolnád.-közelebb hajolt és megcsókolt.
-Ez volt az első csokom.-mondtam szégyellősen.
-Nekem meg ez volt életem legszebb pillanata.De melleted lesz szebb is.Szeretlek.-és újra megcsókolt.
-Én is.Még soha nem mondtam egy fiunak sem ilyent élőben.A kérdésedre még mindig válaszolhatok?
-Bármeddig várok,hogy válaszolj ha igent fogsz mondani.
-Akkor csak eddig kelett várj.Igen.-mégegyszer megcsókolt és látszott rajta,hogy nagyon boldog.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm.Te vagy életem legszebb döntése vagyis ,hogy megkértem ,hogy járj velem.-örömében ,miközben ölelt leesett a sapija és úgy szemcsi és sapi nélkül megláttam ,hogy az a srác Liam Payne.
-Liam??-kérdeztem meglepődve.
*folytatás a következő fejezetben*


  

Pár dolog...

   Szeretnék elmondani pár dolgot amiket én fontosnak tartok. A komikat elfogadom de ha nem haragusztok meg Díjakat amiket nem nagyon hiszem hogy fogok kapni,nem fogom kitenni,nem vagyok ilyen nagy dijas,megköszönöm ,nagyon hálás leszek értük de ki nem teszem.Azon az elven vagyok,hogy a blog legyen blog és ne dicsőségtábla. Remélem megértetek,ha nem sajnálom. Képeket nem nagyon fogok tenni,bevallom azért mert egy kép nem mond semmit,az írás fontosabb és én inkább a fantáziátokra bizom a képeket és a szerplőket. A történet egy nagy álmom amiben hinnni fogok jövő nyárig mert akkor derül ki ,hogy teljesüle vagy nem . Imádok zenéthalgatni és csokit,nutellát enni. Zene nélkül nem élnék. Ha szomoru vagyok zenéthalgatok,ha vidám vagyok zenéthalgatok,ha meg olyan semmi kedvem van a zene feldob vagy előhozza az emlékeimet és elszomorodok. Miközben írok mindig ezt az egy számot halgatom,nem nagyon értem de imádom Cristina hangját és magát az éneket és mindig ilyen szerelmes dolog jut eszembe azokbol a sorokból  amiket értek :http://www.youtube.com/watch?v=ML_-d-UFOkg .A videoklippek nem érdekelnek csak a zene ami elragad egy másik világba. A történetemben nem leszek híres,nem leszek terhes,lesz egy rész amelyik lehet nem fog tetszeni nektek de remélem megfogjátok érteni a helyzetemet,a szerelmem boldogságáért mindent megteszek.Nem lesz balesetem,nem lesz semmi bajom, csak a szívemmel fognak játszani vagyis pontosabban a játékot én fogom irányitani mert a szívem az én hülyeségem miatt fog szenvedni,fájni. Nem egy tündérmese az egész,ez egy igazi élet fájdalmai és nehézségeiről fog szolni.Köszönöm ,hogy olvassátok és ha tetszik,ajánjátok másnak is. Nem írok helyesen,sosem voltam jo helyesírásbol,kérlek nézzétek el ez nekem.Szeretlek titeket és szeretni is foglak,főleg ha megértitek a történetbeli önmagamat.

2.fejezet   

*pár nappal késöbb* május 31.
     Holnap,jaj máe alig várom a holnapot! Ha emlékeztek az előző fejezetre akkor tudjátok ,hogy holnap,vagyis elselyén indulok Londonba.
-Stefi!Jöttek Csabiék!-anyukám kiabált be nekem a szobába.Én azonnal kifutottam a szobából.
-Sziasztok!-üdvözöltem őket kedvesen és vidáman.
-Szia ,Stefi! Rég nem láttalak.Hogy vagy?Milyen szép és nagy lettél.Ugye már készen vannak a csomagjaid?Hanem akkor sies,mert tudod ,holnap indulunk.-mondta kedvesen de egyben intően Réka,Csabinak a felesége.
-Szia,Réka!Jól vagyok köszönöm és ti?Rég nem találkoztunk tényleg.-ez igaz is volt,utoljára egy esküvőn láttam őket.-A csomagjaim már reggel óta készen vannak ,már csak apróságokat kell még beletegyek.Alig várom a holnapot!Köszönöm ,hogy meghívtatok és el is visztek magatokkal.-közben a bőröndökre mutattam és azután megöleltem szorosan őket.
-Remélem sok új és csinos cuccod van mert Londonban fogsz élni három hónapig és ne gondold azt ,hogy otthon fogsz ülni egész nap.-folytatta már a kanapénkra ülve a beszélgetést Réka.
-Igen,elég sok új ruhát vettünk és kapott most egy hónap alatt ,egy nap alatt a szekrényében a ruhák mind kicserélődtek ujjakra és szebbekre.-mondta már nem annyira vidáman anyukám.Mindig is irigy volt és haragudt mikor én kaptam valamit  de ő nem ,sosem fogadta el azt a tényt ,hogz nekem is szükségem van új és szép dolgokra,nem csak neki.Mindig arra fogta ,hogy ő dolgozik,őt több ember lássa,azért kell neki több dolog.Ha nem lett volna ott a nagynényém,aki még így is több dolgot vett nekem mint anyukám,nem azért mert neki több pénze van mert nekünk is van elég,hanem azért mert az én drágaláto anyukám sajnálta tőlem az új cuccokat.Ha ő nem lett volna velünk akkor szerintem egy cipőnél ,egy blúznál és egy nadrágnál többet nem kaptam volna,de így tényleg elég sok cuccot kaptam,nem is gondoltam ennyire.
           Mire észrevettük ,hogy eltelt az idő,akkor lépett be az ajtón apukám.Fél tíz volt.Ő buszsöför,reggel ötkor megy és fél tízkor jön haza.Eléggé elbeszélgettük az  időt,vagyis én inkább csak halgattam őket,de mikor észrevettem ,hogy álmos vagyok,már éjfél volt.Rékáék nálunk aludtak.Megvettük az ágyakat,lefeküdtünk és már aludtunk is .Reggel korán kelett kelni ezért hamar elnyomott az álom.
            Reggel fél nyolckor költöttek anyuék mert kelett kilenckor indulnunk Kolozsvárra.Négy óra tízperckor indul a repülönk.Bepakoltunk Csabiék autójába ,alig fértek a csomagok a csomagtartóban.Három bőröndöm volt,azok is a legnagyobb fajták,mégis alig fértem beléjük,de végülis három hónapra mentem el így kelett elég sok cucc,a szekrényem majdnem üresen maradt,csak pár,nekem már kicsit kicsi ruhám maradt benne.

*pár óra mulva*
         Mégérkeztünk a repülötérre.Most fogok először repülőn ülni és repülni.Leadtuk a csomagokat és már halottuk is a hangosbemondón ,hogy fel kéne szálni.Mint mentünk felfele,Réka megszólalt:
-Stefi,lenne egy gond.Nem kaptunk hozzán közeli helyet neked mert ugye tudod,nekünk oda vissza jegyünk van,ezért te távolabb fogsz ülni,persze csak ha nem baj,mert ha baj akkor megoldjuk.Te ülsz melettem és Csabi más melett vagy éppen fordítva.
-Nem gond,nekem így jó lesz,úgy is zenét fogok halgatni végig.
-Rendben de ha mégis...
-Nem köszönöm,nekem így tökéletes lesz.
-Oké.-evel véget ért a beszélgetésünk.Ő leült a helyére én meg elémentem az enyémre.
               Mindig is arról álmodtam ,hogy a repülőn egy idegen fiu mellé fogok ülni akit késöbb megismerek.Hát ez így is történt.Elég furcsa volt,pont úgy volt felöltözve mint én fiuban,csak még volt rajta egy bézból sapi és egy napszemüveg.Aludt,nem tudtam elképzelni ,hogy ez hogy lehetséges ,hiszen csak most száltunk fel a gépre.Vagy mégsem?De ami ezután történt az tényleg hihetetlen,még én is alig hittem el ,hogy ez hogy történhetet meg velem.
        

1.fejezet
 Kezdetek...
     Még van egy hónap az iskolából,alig várom már a vakációt.Ma kaptam egy nagyon jó hírt az anyukámtól.
     Hétfő,huszadika,május.Egy fáraszto és egyben nagyon unalmas iskolai nap után,amikor beléptem a bejárati ajtón,anyukám vidáman kiabát felém:
-Stefiii! Képzeld,hívtak Csabiék ,hogy június elselyén vinnének Londonba.Elengedjelek-e?
-Kérlek,kérlek! Ugye elengedsz?
-El-el.-anyukám mindig szerette amikor nem vagyok otthon,állitólag mindig fenttartom még nem tudja végezni a dolgát ha én itthon vagyok.Csak arra vagyok neki jo ,hogy vigyázzak a kétéves és pár hónapos hugomra.Akik ismernek tudják hogy a hugom csak 1 éves és pár hónapos de a történetem 2013-ban íródik vagyis akkor folynak az események.Én 14 éves vagyok más meg mindenki egy évvel idősebb,igen még ti is ha benne vagytok.(Andi,rád gondoltam)
-Mikor is visznek?-kérdeztem kiváncsian mert az elöbb örömömben nem is halottam hogy mit mondott,hogy mikor.
-Június elselyén,reggel.Az utolsó tíz naprol kimaradsz az iskolábol de az utolsó héten ugy sem csináltok semmi nagyot.
-Hát nem-nem.-helyeseltem.
-Na hadd folytassam.-vágott a szavamba-Előszőr Kolozsvárra mentek,onnan direktbe repülővel Londonba.
-Jaj,olyan jó lesz,alig várom már!-alig fértem a bőrömbe,olyan boldog voltam.
     Majd kiszöktem a bőrömből a boldogságtól de ezt nem nagyon mutattam mert anyumon már így is látszott ,hogy nagyon irigy,remélem Csabiék nem ajánják fel ,hogy ő is jöjjön mert akkor megbolondulok.Amúgy Csabi,anyukámnak anokatestvére,már lassan 6 éve Londonban élnek és nagyon sok pénzük van.Már alig várom!
-Anyú! Lemejek Andihoz ,elmondom neki ,hogy mi történt,biztos nagyon fog örülni ő is.
-Oké,de aztán gyere mert holnap iskola és kéne még tanuljál is.
-Oké,és már kint is voltam az ajtón.
        Mikor elmondtam neki nagyon örült ő is és megigértem neki,hogy hozok neki valamilyen 1D-s cuccokat,mert azokat imádja és nálunk nem nagyon lehet kapni.
      Még egy ideig elvoltunk az ilyen gondolatokkal ,hogy mit foggok csinálni,mit szeretnék csinálni azalatt amig kint vagyok.Kívánságaim között szerepelt az ,hogy legalább lássam a One Direction-t,nem kéne több ,csak legalább életemben egyszer lássam élőben őket.Bármit megtennék egy rámnéző szempárért,ez a szempár a Liamé kéne legyen,de ha ő nem legalább valamelyik másik fiu nézzen rám és szoljon Liamnek is ,hogy nézzen rám.
     Nekem Liam a kedvencem a bandából. Ja,hogy nem mondtam ,hogy directioner vagyok?? Na akkor most mondom . Imádom a One Direction-t, directioner vagyok és leszek életem végéig. Andival ölni tudnánk értük, az ő kedvence Louis. Mindent tudunk és tudni akarunk róluk és ezért megteszünk mindet. Elolvasunk minden cikket ami róluk szól.Már megbeszéltük ,hogy 18 éves korunkban kimejünk Angliába vagy már startból Londonba költözünk. Úgy látszik ,hogy ez a kijutós álmunk nekem már most sikerült,egy évre rá ,hogy elterveztük,de azért vele is kimejek Londonba.Most is vinném szivemszerint őt is de sajnos nem lehetséges.
        Sajnos már mennem kelett ezért elbúcsúztunk de elöbb megbeszéltük,hogy holnapra miből van házi és ,hogy ma milyen leckét vettünk mivel osztálytársak vagyunk és nekem ő a legjobb barátnőm.
        Mikor hazaértem nagyon boldog voltam de elszomorodtam egy kicsit,vagyis egy aprócska könycsepp szökött ki a szemeből mikor arra gondoltam ,hogy azok az álmok ,amikben reménykedtem és vágytam nagyon rájuk,azok most lehet valóra válhatnak. Ekkor eszembe jutott ,hogy még van majdnem egy hónap.Egy hónap alatt lenyukszok (vagy nem)remélem .
        Ahogy teltek a napok,egyre közelebb és közelebb kerültünk a várva várt naphoz.Már számoltam a napokat és az órákat pontosan ,még néha ha nagyon unatkoztam,a perceket is másodpercre pontosan.És vártam, csak vártam ,hogy teljenek a pillanatok,velük eggyütt a másodpercek,velük a percek,velük az órák és az órákkal a napok. A napjaim egyre jobban teltek,már éreztem azt a pillanatot amikor felszáll a gép és pár ora mulva leszáll,egy csodálatos helyen,Londonban.