Sziasztok! Meghoztam a 12-edik fejezetet. Remélem tetszeni fog. Irjatok komikat ha tetszik ha nem,számitok a véleményetekre. Ez a fejezet még laposka de a következőtől megkezdődnek a nagyon nagy fordulatok,olyanok amikre nem is számitotok majd ebben biztos vagyok. Jó olvasást!
Ahogy
kiléptem az ajtón rohanni kezdtem,nem tudom miért. Ahogy közeledtem éreztem
valami furát a szivemnél hogy már közeledik és ahogy közelebb és közelebb értem
egyre jobban éreztem. Dobogott és dobogott nagyon hevesen úgy mind eddig soha.
Éreztem valami furcsát, valamit amit Liam közelsége vált ki belőlem. Tegnap is
ez volt amikor vártam őt a padon. Éreztem hogy közeledik és amint megláttam
megnyugodtam és tudtam hogy ottvan,éreztem közelségét és tudtam nincs semmi
baja.
Evel a furcsa félő érzéssel értem be
az utcájukba,itt már éreztem hogy hamarosan látom és hogy biztos leszek benne
hogy nincs semmi baja. Ha valami baj történne vele belehalnék. Az ajtaja elött
álva elgondolkoztam azon,hogy én tényleg beakaroke menni,mégmindig akarome
látni,mégmindig biztos akaroke lenni abba hogy jól van. Igen. Ezt mind akartam.
Kopogtatni keztem.Lépések halatszottak bentről majd egyszercsak kinyilt az
ajtó. Hirtelen csodálkozott hogy én vagyok majd pár másodperc után már
mosolygott. Látszott rajta hogy nincs jól de örült hogy meglátogattam.
-Szia! Niall mondta hogy nem vagy jól és gondoltam örülnél egy kis társaságnak.
Hoztam ebédet is.Remélem nem zavarok,ha igen szólj,nem harakszok meg.
-Szia! Dehogy zavarsz! Gyere be.-mondta majd félre ájt az ajtóbol hogy betudjak
menni.
Behívott,az előszobában lehúztam a
cipőmet és bementem a nappaliba. A kanapén egy nagy párna és három takaró volt.
Szegény Liam,nagyon beteg lehet de nem érdekel.
-Kicsit rendetlenség van,pár pillanat és rendet rakok.
-Ne,haggyad csak. Nálam sincs rend,nem zavar engem a rendetlenség. Sőt te
nagyon beteg vagy,feküdj most vissza a kanapéra,takaróz be jól,nem akarom hogy
betegebb legyél,így is nagyon beteg vagy.
Halgatott rám.
Visszafeküdt,betakarózott majd csak nézett engem ahogy leültem a kanapéra,közel
hozzá.
-Nem félsz hogy te is beteg leszel?
-Nem. Ha beteg leszek beteg leszek. De ha te nem gyógyulsz meg,koncerteket kell
lemondjatok vagy betegen kell szimpadra áljál és azt nem szeretném. Hoztam
ebédet is,éhes vagy?
-Igen.
-Akkor megmelegítem és hozom is.
Kimentem a konyhába,már tudtam mi hol
van. A mikróban megmelegitettem a kaját majd kitettem egy tányérre. Miközben
melegedett a kajája főztem neki teát. A multkór mikor itt voltam láttam hol van
a teafű és az edények így könnyü dolom volt. Mikor minden kész volt egy tárcára
tettem és bevittem neki.
-Mivel érdemeltem ki ezt a törődést? Vagy te már alapból ilyen vagy?
-Nem is tudom. Nem mindenkivel törődnék így,ugyhogy most különlegesnek
érezheted magad. Az szeretteimért mindent megtennék...
-Akkor én közéjük tartozok?
-Kihül az ebédet! Először egyél,idd meg a teádat,azután beszélünk rendben?
-Igenis parancsnok!
-Nem vagyok a parancsnokod csak egy jóakaród de ha nem gyógyulsz meg hamar már
azod se leszek úgyhogy egyél.
-Rendben.
Bezsélgetésünk nagyon vicces volt. Mindketten röhögtünk közben de végül elértem
célomat,Liam nekifogott az ebédnek és nagyon nagy lelkesedéssel ette meg az
utolsó falatot is. Úgylátszik ízlett neki.
-Nagyon finom volt Steff! Köszönöm szépen. Ha nem jösz és nem hozol ilyen finom
kaját egy pizzával kelett volna beérjem és azt már meguntam egy kicsit.
-Réka finomakat főz,neki köszönd ne nekem. Én csak elhoztam.
-Rendben,az első adodndó alkalommal megköszönöm neki.De te mikor beszéltél
Niallel?
-Nem tudtad hogy átjönnek hozzánk?
-Nem...Azt mondták hogy Csabihoz mennek,ahoz az emberhez aki mutatta nekünk a
házainkat. Niall reggel beszélt egy Stefany nevű lánnyal majd hátrahagyták
nekem hogy nehogy kimennyek és elmentek.
-Velem beszélt Niall. Én vagyok Stefany.-röhögtem el magam-Csabi meg Rékának a
férje.
-Ez most komoly? Te nem Stefánia vagy?-nézett rám kérdőn,nem értette
mitörténik.
- A Stefánia az magyar név és mivel angliában vagyunk Stefany lettem mert a
Stefánia angolul Stefany. Igy már érted?
-Igen...valamennyire...
-Akkor jó. Örülök hogy ízlett az ebéd.
-Én meg örülök hogy csak másodikot hoztál.Kár lett volna a levest elcipelned.
-Tudtam hogy úgysem ennéd meg. Tudom hogy kanál fóbiád van.A teába is
kockacukrot raktam és egy villa nyelével kavartam el.
-Akkor jó.
Pár perc néma csend lett és vártuk hogy valaki mondjon már valamit. Majd
megszólaltam.
-Hé,nem fázol? Elég hideg van itt.
-De igen csak gondoltam,hogy lázas vagyok és azért fázok. Úgylátszik tévedtem.
Megyek,bekapcsolom a fűtést.
-Nem,itt maradsz! Amig itt vagyok addig itt fogsz fekszeni és teát fogsz inni.
Én majd bekapcsolom és elintézek mindent.
Elindultam egy irányba de csak akkor jöttem rá hogy nem tudom hol van
termosztát(nálunk így mondják a fűtés bekapcsolo-kikapcsoló kütyünek). Kínosan
visszafordultam és láttam hogy nevet.
-Nem kell kinevetni azért mert nem esett le hogy nem tudom hol kell bekapcsolni
a fűtést. Megmondanád hol van?-mondatom közben durcis képet vágtam,mindha
megkaragudtam volna mert kinevetett. Úgy láttam bevette. Egyből elkomolyodott
és lehajtotta a fejét.
-Idejösz,ebédet is hozol nekem,mindent megteszel azért hogy én minél hamarébb
meggyógyuljak én meg kinevetlek...Mekkora egy hülye vagyok! Nem érdemlem meg
hogy igy bánj velem...Megértem ha elakarsz ezután menni. Köszönök mindent...
-Jaj,dehogyis akarok elmenni. Nem vagy
hülye. Én vagyok hülye mert csak megjátszottam,nem is harakszok rád! Már
megszoktam hogy kinevetnek a hülyeségemért és én is sokszor kiröhögöm magam
mert tényleg nagyon hülye és nagyon bolond vagyok. Nem hittem hogy komolyan
veszed. Sajnálom..ha akarod elmegyek,nem akarok zavarni csak elöbb mutasd meg
kérlek hol kell bekapcsoljam a füttést,nem akarom hogy ilyen hidegben légy. Még
csinálok neked egy teát és mejek.Mongyuk biztosabb lenne ha maradnék de ha
akrod elmejek..
-Maradj kérlek!A konyha és a nappali közötti falon van a fűtés kütyü. A teát meg nagyon megköszönnem.
-Bekapcsolom a füttést és hozom a teádat jó?
-Rendben,itt várok rád mongyuk ugysem engednéd hogy valamt csináljak.
Bekapcsoltam a fűtést,megcsináltam a teáját de mostmár magamnak is csináltam
mert én is fáztam majd visszamentem hozzá. Leültem közel hozzá és amikor a
teáját adtam át neki a kezét az enyémre tette ekkor én elpirultam és ő ezt
látva elvette a teáját a kezemből. Dideregtem ,nagyon hideg volt.
-Hé Stefi! Te dideregsz.-letette hamar az asztalra a teáját- Gyere már ide
mellém a takarók alá! Nem aakrom hogy megfagy.-felemelte magárol a takrókat és
mutatta hogy bujjak be mellé.
Bebujtam mellé a takarók alá majd
szorosan magához húzott és simogatni kezdte a hátamat hogy felmelegitsen egy
kicsit. 10
perccel késöbb már a szobában is meleg volt . Kopogást halottunk így mivel őt
nem hagytam én szaladtam ajtót nyitani. Az ajtóban egy olyan személy állt akire
pont most nem számitottam volna.
Kiváncsiak vagytok ki volt az a
személy? Irjatok komit ha igen és ha egynél több lesz ,hamarább hozom majd a
következő fejezetet és abban megtudjátok.
Nagyon jó lett! Stefii és Liam igazán édesek együtt! :)
VálaszTörlésKöszii! Ha te mondod biztosan azok...
VálaszTörlésNa ki ? :DD.. Kövitt:))
VálaszTörlésJuj de kivi vagyoook! :DD Hamar a következőt!
VálaszTörlésHamarosan hozom ,hétfőn vagy kedden. Andi,majd megtudod :‘D
VálaszTörlés