12.fejezet-Teázás,didergés és még majdnem meg is haragudott...Ügyes vagy Steff mondhatom

Sziasztok! Meghoztam a 12-edik fejezetet. Remélem tetszeni fog. Irjatok komikat ha tetszik ha nem,számitok a véleményetekre. Ez a fejezet még laposka de a következőtől megkezdődnek a nagyon nagy fordulatok,olyanok amikre nem is számitotok majd ebben biztos vagyok. Jó olvasást! 


 Ahogy kiléptem az ajtón rohanni kezdtem,nem tudom miért. Ahogy közeledtem éreztem valami furát a szivemnél hogy már közeledik és ahogy közelebb és közelebb értem egyre jobban éreztem. Dobogott és dobogott nagyon hevesen úgy mind eddig soha. Éreztem valami furcsát, valamit amit Liam közelsége vált ki belőlem. Tegnap is ez volt amikor vártam őt a padon. Éreztem hogy közeledik és amint megláttam megnyugodtam és tudtam hogy ottvan,éreztem közelségét és tudtam nincs semmi baja.
    Evel a furcsa félő érzéssel értem be az utcájukba,itt már éreztem hogy hamarosan látom és hogy biztos leszek benne hogy nincs semmi baja. Ha valami baj történne vele belehalnék. Az ajtaja elött álva elgondolkoztam azon,hogy én tényleg beakaroke menni,mégmindig akarome látni,mégmindig biztos akaroke lenni abba hogy jól van. Igen. Ezt mind akartam. Kopogtatni keztem.Lépések halatszottak bentről majd egyszercsak kinyilt az ajtó. Hirtelen csodálkozott hogy én vagyok majd pár másodperc után már mosolygott. Látszott rajta hogy nincs jól de örült hogy meglátogattam.
-Szia! Niall mondta hogy nem vagy jól és gondoltam örülnél egy kis társaságnak. Hoztam ebédet is.Remélem nem zavarok,ha igen szólj,nem harakszok meg.
-Szia! Dehogy zavarsz! Gyere be.-mondta majd félre ájt az ajtóbol hogy betudjak menni.
  Behívott,az előszobában lehúztam a cipőmet és bementem a nappaliba. A kanapén egy nagy párna és három takaró volt. Szegény Liam,nagyon beteg lehet de nem érdekel.
-Kicsit rendetlenség van,pár pillanat és rendet rakok.
-Ne,haggyad csak. Nálam sincs rend,nem zavar engem a rendetlenség. Sőt te nagyon beteg vagy,feküdj most vissza a kanapéra,takaróz be jól,nem akarom hogy betegebb legyél,így is nagyon beteg vagy.
   Halgatott rám. Visszafeküdt,betakarózott majd csak nézett engem ahogy leültem a kanapéra,közel hozzá.
-Nem félsz hogy te is beteg leszel?
-Nem. Ha beteg leszek beteg leszek. De ha te nem gyógyulsz meg,koncerteket kell lemondjatok vagy betegen kell szimpadra áljál és azt nem szeretném. Hoztam ebédet is,éhes vagy?
-Igen.
-Akkor megmelegítem és hozom is.
   Kimentem a konyhába,már tudtam mi hol van. A mikróban megmelegitettem a kaját majd kitettem egy tányérre. Miközben melegedett a kajája főztem neki teát. A multkór mikor itt voltam láttam hol van a teafű és az edények így könnyü dolom volt. Mikor minden kész volt egy tárcára tettem és bevittem neki.
-Mivel érdemeltem ki ezt a törődést? Vagy te már alapból ilyen vagy?
-Nem is tudom. Nem mindenkivel törődnék így,ugyhogy most különlegesnek érezheted magad. Az szeretteimért mindent megtennék...
-Akkor én közéjük tartozok?
-Kihül az ebédet! Először egyél,idd meg a teádat,azután beszélünk rendben?
-Igenis parancsnok!
-Nem vagyok a parancsnokod csak egy jóakaród de ha nem gyógyulsz meg hamar már azod se leszek úgyhogy egyél.
-Rendben.
Bezsélgetésünk nagyon vicces volt. Mindketten röhögtünk közben de végül elértem célomat,Liam nekifogott az ebédnek és nagyon nagy lelkesedéssel ette meg az utolsó falatot is. Úgylátszik ízlett neki.
-Nagyon finom volt Steff! Köszönöm szépen. Ha nem jösz és nem hozol ilyen finom kaját egy pizzával kelett volna beérjem és azt már meguntam egy kicsit.
-Réka finomakat főz,neki köszönd ne nekem. Én csak elhoztam.
-Rendben,az első adodndó alkalommal megköszönöm neki.De te mikor beszéltél Niallel?
-Nem tudtad hogy átjönnek hozzánk?
-Nem...Azt mondták hogy Csabihoz mennek,ahoz az emberhez aki mutatta nekünk a házainkat. Niall reggel beszélt egy Stefany nevű lánnyal majd hátrahagyták nekem hogy nehogy kimennyek és elmentek.
-Velem beszélt Niall. Én vagyok Stefany.-röhögtem el magam-Csabi meg Rékának a férje.
-Ez most komoly? Te nem Stefánia vagy?-nézett rám kérdőn,nem értette mitörténik.
- A Stefánia az magyar név és mivel angliában vagyunk Stefany lettem mert a Stefánia angolul Stefany. Igy már érted?
-Igen...valamennyire...
-Akkor jó. Örülök hogy ízlett az ebéd.
-Én meg örülök hogy csak másodikot hoztál.Kár lett volna  a levest elcipelned.
-Tudtam hogy úgysem ennéd meg. Tudom hogy kanál fóbiád van.A teába is kockacukrot raktam és egy villa nyelével kavartam el.
-Akkor jó.
Pár perc néma csend lett és vártuk hogy valaki mondjon már valamit. Majd megszólaltam.
-Hé,nem fázol? Elég hideg van itt.
-De igen csak gondoltam,hogy lázas vagyok és azért fázok. Úgylátszik tévedtem. Megyek,bekapcsolom a fűtést.
-Nem,itt maradsz! Amig itt vagyok addig itt fogsz fekszeni és teát fogsz inni. Én majd bekapcsolom és elintézek mindent.
Elindultam egy irányba de csak akkor jöttem rá hogy nem tudom hol van termosztát(nálunk így mondják a fűtés bekapcsolo-kikapcsoló kütyünek). Kínosan visszafordultam és láttam hogy nevet.
-Nem kell kinevetni azért mert nem esett le hogy nem tudom hol kell bekapcsolni a fűtést. Megmondanád hol van?-mondatom közben durcis képet vágtam,mindha megkaragudtam volna mert kinevetett. Úgy láttam bevette. Egyből elkomolyodott és lehajtotta a fejét.
-Idejösz,ebédet is hozol nekem,mindent megteszel azért hogy én minél hamarébb meggyógyuljak én meg kinevetlek...Mekkora egy hülye vagyok! Nem érdemlem meg hogy igy bánj velem...Megértem ha elakarsz ezután menni. Köszönök mindent...
-Jaj,dehogyis akarok elmenni.  Nem vagy hülye. Én vagyok hülye mert csak megjátszottam,nem is harakszok rád! Már megszoktam hogy kinevetnek a hülyeségemért és én is sokszor kiröhögöm magam mert tényleg nagyon hülye és nagyon bolond vagyok. Nem hittem hogy komolyan veszed. Sajnálom..ha akarod elmegyek,nem akarok zavarni csak elöbb mutasd meg kérlek hol kell bekapcsoljam a füttést,nem akarom hogy ilyen hidegben légy. Még csinálok neked egy teát és mejek.Mongyuk biztosabb lenne ha maradnék de ha akrod elmejek..
-Maradj kérlek!A konyha és a nappali közötti falon van a  fűtés kütyü. A teát meg nagyon megköszönnem.
-Bekapcsolom a füttést és hozom a teádat jó?
-Rendben,itt várok rád mongyuk ugysem engednéd hogy valamt csináljak.
Bekapcsoltam a fűtést,megcsináltam a teáját de mostmár magamnak is csináltam mert én is fáztam majd visszamentem hozzá. Leültem közel hozzá és amikor a teáját adtam át neki a kezét az enyémre tette ekkor én elpirultam és ő ezt látva elvette a teáját a kezemből. Dideregtem ,nagyon hideg volt.
-Hé Stefi! Te dideregsz.-letette hamar az asztalra a teáját- Gyere már ide mellém a takarók alá! Nem aakrom hogy megfagy.-felemelte magárol a takrókat és mutatta hogy bujjak be mellé.
   Bebujtam mellé a takarók alá majd szorosan magához húzott és simogatni kezdte a hátamat hogy felmelegitsen egy kicsit. 10 perccel késöbb már a szobában is meleg volt . Kopogást halottunk így mivel őt nem hagytam én szaladtam ajtót nyitani. Az ajtóban egy olyan személy állt akire pont most nem számitottam volna.


Kiváncsiak vagytok ki volt az a személy? Irjatok komit ha igen és ha egynél több lesz ,hamarább hozom majd a következő fejezetet és abban megtudjátok.